Olasz régészek megtalálták a Róma középkori zsidó közössége által használt, régóta elveszettnek hitt temető egy részét. Bizonyítékot találtak arra, mennyi üldöztetést kellett elszenvedniük a korabeli zsidóknak.
Bár a felfedezést csak a napokban jelentették be egy, a római Nemzeti Múzeumban tartott konferencián, az ásatások már hat éve folynak az olasz főváros Trastevere negyedében, a Tevere folyó közelében, nem messze a városközponttól.
A régészek 38, teljes épségben megmaradt csontvázat találtak meg. Úgy gondolják, hogy a sírok a Campus Iudeorum – a Zsidók Mezeje – részét képezték, melyet a közép- és kora újkori térképek a XIV. század közepétől a XVII. század közepéig használt temetőként jelölnek ezen a területen.
„Nem sok támpontunk volt az azonosításhoz” – mondta Daniela Rossi, az ásatás vezető régésze. A műtárgyak szinte teljes hiánya, valamint az igen egyszerű temetkezés nem utalt zsidó temetkezési gyakorlatra. Összesen két kis aranygyűrűt találtak egy asszony ujján, valamint egy mérleget egy férfi sírjában, ami „talán az elhunyt foglakozására mutat, vagy azt jelzi, hogy igazságos ember volt.” – magyarázta a régész. A famaradványok, illetve a szögek valószínűleg arra utalnak, hogy fakoporsóban temették el a halottakat.
A feltárt terület zsidó voltára egy sírkő töredéke utal, melyen néhány héber betű talán az „itt” szót adja ki. „Bizonyosan egy sírt jelzett” – mondta Rossi. A kőtöredéket a temető fölötti, lerombolt rétegben találták. A lerombolás ténye, valamint a sírkövek szembeötlő hiánya egybevág mindazzal, amit a római, illetve az Itália középső, pápák uralta részén lakó zsidók életéről tudunk a középkor késői szakaszában, illetve a korai újkorban. 1625-ben VIII. Orbán pápa rendelte el, hogy a zsidókat jelöletlen sírokba temessék, és a már álló sírköveket elhordatta, vagy megsemmisíttette. Ez a rendelkezés csupán egy volt a pápák számos korlátozó és tiltó rendelete között, mellyel Európa legrégebbi zsidó közösségét sújtották évszázadokon át.
Az első zsidók a polgári időszámítás kezdete előtti II. században jelentek meg Róma városában, és tömegesen érkeztek – önszántukból, vagy foglyokként – azután, hogy a polgári időszámítás szerinti 70-ben a rómaiak meghódították Júdeát, lerombolták Jeruzsálemet, és benne a második Szentélyt. Sokan a Trastevere negyedben telepedtek le. Ez a terület, mely napjainkban a turisták kedvelt célpontja, akkoriban számos népcsoportnak adott otthont.
„A terület már a zsidók megérkezésekor igen dinamikus negyed volt, közel a Tevere (akkori nevén Tiberis) folyó dokkjaihoz és raktáraihoz. Kereskedők és művészek népesítették be, és általuk számos különböző vallás és közösség találkozott itt.”- jegyezte meg Rossi. Ahogy azonban Róma egyre inkább a nyugati keresztény világ fővárosává vált, úgy lett egyre erőteljesebb a zsidóellenes hangulat és törvénykezés. A XIV. századra – ekkor nyitották meg a most felfedezett temetőt -, a zsidóknak speciális adókat kellett fizetniük, és gyakran zaklatta őket a csőcselék. 1555-ben zárták őket a Ghettóba: a Trasteverével átellenben fekvő, zsúfolt, minden higiéniát nélkülöző negyedbe, melyet rendszeresen elárasztott a Tevere.
Mire VIII. Orbán pápa megtiltotta a sírkövek állítását, a zsidóknak már megkülönböztető jegyeket kellett viselniük a ruhájukon, és rendszeresen kényszerítették őket arra, hogy részt vegyenek prédikációkon, melyeknek az volt a célja, hogy áttérítsék őket.
A kegyetlen körülmények súlyos következményekkel jártak. A régész elmondta, hogy a 38 megtalált csontváz közül – legtöbbjük felnőtt nő, vagy férfi – többen mutatkoztak az alultápláltság jelei, illetve sok jel mutatott arra, hogy fehérjehiányban szenvedtek. Rossi azt is hozzátette, hogy az igazságügyi szakértők – a maradványok iránti tiszteletből – csak igen kis mértékben vizsgálták meg a csontvázakat, illetve elmondta azt is, hogy kapcsolatban állnak a római zsidó közösséggel a csontvázak újratemetése ügyében.
A sírkőállítási tilalom a XIX. század közepéig volt érvényben. A trasteverei temetőt addigra már régen bezárták. A zsidók 1645 után az Aventinus dombon temetkeztek, azonban ezt a területet a fasizmus korában megsemmisítették, ma a városi rózsakert található ott, és egy kis tábla emlékeztet az egykori zsidó temetőre. Rossi azt is elmondta, hogy a trasteverei temetőnek csak egy igen kis részét lehetett feltárni, miközben egy felújítás alatt álló, XX. század eleji római palota, a Palazzo Leonori udvarán dolgoztak. A temető további része minden valószínűség szerint az épület alapjai, valamint a mellette futó út alatt található.
Az ásatási terület egy részén a középkori temető rétegén túl is leástak a régészek, és mintegy hét méter mélységben elérték a római kori település rétegét. A felszínre hozott leletanyag – nagy, tapasztott kádak – feliratainak tanúsága szerint a III. század elején Septimius Severus császár által építtetett bőrcserző üzem állt ott, mely a római hadsereget látta el bőrtermékekkel. Rossi azt is elmondta, hogy jelenleg tárgyalásokat folytat a telken álló épület tulajdonosaival, egy biztosító társasággal, annak érdekében, hogy a feltárt részeket látogathatóvá tegyék az érdeklődők számára.