Köves Slomó: „Ilyen alapon Netanjáhú maga is egy Fidesz-kreálmány”

A politikai baloldal a csökkenő szavazóbázisát egyértelműen a bevándorlói rétegekkel erősíti, a másik oldalon pedig a civilizációs folyamatokat is látva inkább keresik a szövetséget, barátságot Izraellel – fogalmazott az európai változások kapcsán a Figyelőnek adott interjúban az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, aki értékelte Benjámín Netanjáhú látogatását, de kitért arra is, mit csinál jelenleg Szegedi Csanád.

– Sokat hallani az úgynevezett zsidó reneszánszról. Mit takar a kifejezés?

– A rendszerváltozás után hirtelen mindenről szabadon lehetett beszélni. Ennek voltak kellemetlen következményei is, például az antiszemita beszéd elfogadottságának hirtelen, sokkszerű megjelenése, ám összességében mindenképp pozitív változásról beszélhetünk. A magyar zsidóság identitásának megélése szempontjából pedig igen jelentős fejlemény volt ez. A zsidók is elkezdtek foglalkozni a saját származásukkal, családtörténetükkel, hagyományaikkal, kultúrájukkal, vallásuk megélésével. Egy tetszhalott állapotban lévő, túlélő közösség indulhatott el az újjáéledés felé. A legfiatalabbak ma már jóval kevesebb szorongással, szabadabban tudnak azonosulni mindezzel. Jött ezzel együtt egyfajta intézményesülés is. Mára összehasonlíthatatlanul több a lehetőség a vallási életre, az identitás megélésére. Sok más mellett oktatási intézmények, iskolák nyíltak, egyre színesebb a vallási infrastruktúra, a fiatalok számára a közösségi élet és az ismerkedés lehetőségei. Érdemes kitérni arra is, hogy bár az elmúlt harminc évben az antiszemitizmus kérdése rendre előkerült, fogalmazzunk úgy, Magyarországon nincs szükség mindennapi túlélési stratégiára.

– Szemben Nyugat-Európa egyes részeivel. Mennyire súlyos ott a helyzet?

– Ez az elmúlt öt-tíz év igen aggasztó felismerése. Nagy-Britanniában, a Benelux államokban vagy Franciaországban, ahol komolyabb zsidó közösségi jelenlét van, olyan társadalmi változások indultak el és teljesedtek ki, melyek korábban nem tapasztalható módon lehetetlenítik el a vallásos zsidó élet mindennapjait. Egészen megdöbbentő!

– Fogalmazhatunk úgy, hogy az úgynevezett multikulturális társadalom projektjének egyik árnyoldaláról van szó?

– Ezt a jelenséget egyértelműen a civilizációk ütközése okozza. Ez pedig nem kizárólag a zsidó közösségeket sújtja. Csakhogy egy ilyen jellegű konfliktus lényegesen könnyebben csatornázódhat a vallásukat megélő, életformában, megjelenésben is egyértelműen beazonosítható zsidók irányába. Az erőszakos muzulmán fundamentalisták ugyanis célpontokat keresnek, ebből a szempontból pedig kézenfekvő választás a külsőségek révén is könnyen felismerhető zsidó ember, illetve közösség. Amúgy érdekes választóvonal mutatható ki a zsidó közösségen belül is e szomorú jelenség kapcsán. A vallásukat nem megélők számára ez a fajta fundamentalizmus kevésbé megfogható, fenyegető. Ők inkább a hagyományos, mondjuk úgy, huszadik századi gyökerekkel bíró antiszemitizmusról mint veszélyforrásról beszélnek. Míg az identitásukat és hitüket a mindennapokban is megélő zsidó közösségek tagjait ez az újfajta, erőszakos, szélsőséges antiszemitizmus a létfeltételekben is fenyegeti. Ez a fenyegetettség pedig nem a nemzeti történelmi emlékezetnek, a politikai diskurzus színvonalának, a társadalom mentális állapotának a kérdése, hanem a mindennapi fizikai biztonság és komfortérzés húsba vágó problémája.

– Mit kezd ezzel Európa?

– Az a szomorú, hogy az említett országokban nemcsak a muszlim fundamentalizmus jelenti a veszélyforrást, hanem az is jelentős kockázatokat rejt, ahogyan a politikai elit és a többségi társadalom viszonyul ehhez a kérdéshez, illetve ahhoz, amikor egy zsidó közösséget beazonosítható fizikai támadás ér. Sokszor halljuk a holokauszt kapcsán: nem hagyhatjuk, hogy ilyesmi újra megtörténjen, hogy figyelünk majd az árulkodó folyamatokra. Csakhogy Nyugat-Európában a fent említett folyamatokat sokszor mégis bagatellizálják. Vagy más esetekben arra hivatkoznak, hogy csupán egy „ideimportált” közel-keleti konfliktusról van szó, amiben „a zsidók is hibásak”, kvázi provokátorok. Mondok egy példát. Pár éve egy palesztinbarát tüntetés hagyományos pogrommá fajult Párizsban, a zsinagógába bezárkózó, imádkozó zsidókat fenyegették kövekkel és Molotov-koktélokkal a demonstrálók. Erre François Hollande államfő annyit mondott: nem hagyják, hogy a föld egy másik térségének konfliktusait ideimportálják. Vagy hogy egy egészen friss, ha nem is európai példát említsek, a napokban visszautasították egy zsinagóga építési engedélyét az ausztrál hatóságok, arra hivatkozva, hogy nem akarnak létrehozni új „célpontokat” a terroristáknak.

A teljes cikk itt olvasható el

 

Forrás: figyelo.hu

  • Küldés emailben