A laboratóriumi körülmények között előállított hús az idei év egyik legizgalmasabb fejlesztése. Augusztus elején egy londoni étteremben szolgálták fel a világ első laborburgerét, vagyis a laboratóriumi körülmények között előállított húskészítményét. A technológiát a Mastrichti Egyetem professzora Mark Post jegyzi, aki szerint ez az eljárás megoldja az egyre dráguló hús problémáját. Persze csak a jövőben, jelenleg ugyanis igen borsos ára van a mesterségesen előállított hamburgerpogácsának: a 31 grammnyi műhús elkészítése 250ezer fontba, vagyis 86 millió forintba kerül.
A laborburgehez a húst szarvasmarhából kinyert őssejtből valamint laboratóriumban előállított zsírból készítik és hat hét alatt juthat el a lombiktól a hentespultig. Kérdés azonban, hogy a kóser húsboltokban is megjelenhete majd a mesterséges étel?
„Nem égető a probléma, de a technika létezik, tehát foglalkoznunk kell az elvi kérdéssel” – mondja Oberlander Báruch rabbi, aki Magyarországon számos élelmiszer kóserságáért felel. „Ha már elég olcsó lesz a technológia és tömegtermelésre is alkalmas lesz, tudnunk kell, kósere vagy nem? Húsose vagy sem? Ha kóser, milyen feltételei vannak, például kelle, hogy kóser állatból legyen az őssejt, ami az alapját képezi? Persze ezek még csak az elsőre felmerült kérdések. Nem ismerjük a pontos technológiát, így még számtalan más kérdés is felmerülhet majd ennek kapcsán, sőt kiderülhet, hogy a mostani állásfoglalások hibásak, de biztos, hogy hamarosan nagy rabbinikus irodalma is lesz a témának.”
Szabad-e, amit lehet?
A kérdések megválaszolása előtt azonban azt kell megvizsgálni, egyáltalán szabade ilyen technológiával foglalkozni? Nem lépie túl a határt, vagy, hogy a népszerű etikai kérdést vessük fel: szabade Istent játszania az embernek?
Oberlander rabbi szerint ez a kérdés az elmúlt évtizedekben több téma kapcsán is felmerült. „Klónozásnál, mesterséges megtermékenyítésnél is felmerültek már ezek a kérdések. A zsidóságban nincsenek ilyen etikai határok: tilos, amit Isten megtiltott; szabad, amit megengedett, látszólag ilyen egyszerű. A Tórában sehol nincs szó szerint, hogy nem szabad »Istent játszani«. Ugyanakkor például nem szabad két fajta növényt vagy állatot keverni , ezt pedig lehet úgy értelmezni, hogy az Örökkévaló nem akarja, hogy új fajták jöjjenek létre. Ez azonban nem teljes tilalma a keverésnek, van, ami meg van engedve – vannak határok, de azokon belül szabad mozogni2 . Ami biztos, hogy nem szabad természetfölötti dolgokkal foglalkozni, mint a varázslás, ami egyértelműen tilos3 . De ami csak szokatlan, de nem természetfölötti – az elvileg szabad.”
Ugyanakkor óvatosnak kell lenni még a természet rendjébe beleilleszthető technológiákkal is. Menachem Mendel Schneerson rabbi, az utolsó lubavicsi Rebbe többször mondta az akkoriban új technológiának számító mesterséges megtermékenyítésre, hogy óvatosan kell vele bánni, és nagyon nem javasolta a tanácsért hozzá fordulóknak, hiszen nem tudjuk, hosszútávon mit okoz. Lehet, mire észrevesszük a bajt, már késő javítani rajta.
Pusztítás vagy felemelés?
Az egyik komoly érv a mesterségesen előállított húsfélék mellett az állatvédőké, hiszen így az állatok leölése nélkül is húshoz lehet jutni. Oberlander rabbi szerint ez azonban nem egyezik a háláchá szellemiségével. „Még valamennyire szombaton is4 , de mindenképen ünnepnapon előírás a húsevés5 . A Rebbe erre azt mondta6 : a zsidóság nem támogatja az elvi vegetarianizmust, hiszen az ember feladata fölfelé emelni a világot. A földből táplálkozó növényt lelegelik az állatok, amit pedig megeszik az ember: így emelkedik felfelé. Különösen igaz ez a micvára elfogyasztott kóser húsra. Kabbalisztikus megfogalmazásban: Az ember dolga összegyűjteni „az isteni szikrákat”, vagyis minél több dogot felhasználni a micvákra. Ennek alapján az állat levágása és evése nem elpusztítás, hanem magasabb szintre emelés.
Itt kell megemlíteni, hogy a zsidó vallás szigorúan tiltja az állatkínzást, többek között az élő állat húsának fogyasztását is7 . „Ahhoz, hogy egy kóser állat húsa valóban kóser legyen, kóserül le is kell vágni. Élő állat húsából még nemzsidónak sem szabad enni, ez tórai tilalom8 . Az egyik rabbi szerint9 tehát, ha élő állatból nyerik ki az őssejtet, akkor nem lehet kóser. Csak akkor, ha nem élő állatból nyerik az őssejtet. De szerintem ez nem igaz, mert a háláchá egyértelműen mondja, hogy állati vérre nem vonatkozik ez a tilalom10 , és az őssejt kinyerése inkább a vérhez hasonlit.”
Szokatlan, de nem természetfeletti
Ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdésünket a mesterséges hús kóserságáról, érdemes tisztázni, hogy mi a státusza egy nem természetes módon előállított húsnak. „A Talmud11 beszél valódi természetfeletti húsokról. Ádámnak, az első embernek nem volt megengedve a húsevés12 , de a hagyomány szerint, ült a Gán Édenben (Édenkert – a szerk.) az égi angyalok sütötte húst ette és hozzá ivott bort – erre lett irigy a kígyó és ezért környékezte meg Évát13 . Ez hogy lehet? Úgy, hogy az nem földi hús, hanem égi, ami az égben jön létre, azt szabad volt ennie. Tényleg van ilyen – kérdezi a Talmud? A válasz, hogy igen, van. Például a talmudi történet szerint Simon ben Cháláfta ment az úton és jött szembe vele sok éhes oroszlán. Idézte az Írást14 , ami az éhes oroszlánokról szól – és erre az égből leesett két nagy darab hús. Az egyiknek rögtön nekiestek az oroszlánok és így Simon ben Cháláftá megmenekült. A megmaradt darab húst elvitte a tanházba magával és megkérdezte a tudósokat, hogy kósere. Erre ők azt mondták, ha az égből jött, nem lehet tisztátalan. Akárhogy néz ki, az égből jövő hús, kóser.
Ezt a kérdést későbbi tóratudósok is tovább vitték. Például a MáLBiM (Méir Lájbis Weiser – 1809–1879), a Bukaresti főrabbi szerint15 nem csak kóser, de nem is számít húsnak. Slomo Kohén (1828–1905) vilnai rabbi szerint16 , ha élő tehén esne le az égből, akkor annak a teje nem lenne tejes. Jesájá Hálévi Hurwitz (1565?–1630), a prágai főrabbi szerint17 pedig az ilyen állatot le se kell vágni kóseren – ha nem hús, nem kell kóseren vágni.”
Az égből hulló étel képe nem ismeretlen a zsidóság előtt, hiszen őseink a sivatagban égből hulló mannát ettek18 , ami olyan ízű volt, amilyet csak kívántak19 , elég volt gondolni rá20 . „Ennek kapcsán Joszéf Engel (1858–1920) krakkói rabbi azt kérdezte21 : ha nem kóser ételre vágytak, akkor is összejötte, hogy olyan ízű legyen? Vagyis maga az íz lehete nem kóser? A választ Rábénu Jom Tov Álásvilinél (1250–1330), egy híres középkori talmud kommentátornál található meg, aki szerint22 peszáchkor nem lehetett mannával teljesíteni a maceszevés micváját, hiába volt az íze macesz. Ide tehetjük még kérdésként az óbudai Askenázi Cvi rabbi (1658–1718) kérdését23 , miszerint ember volte például a prágai Lőw rabbi (1520–1609) varázslatos Gólemje? A válasz az, hogy nem, nem volt ember, nem számított be a minjenbe, stb.”
Vagyis, ami nem természetes módon jön létre, az nem számít húsnak, tejnek, embernek, stb. Természetfeletti dolgoknak nem számít a Tóra, mert az az embereké. E témának nagy irodalma van, többek között foglalkozott vele a lubavicsi rebbe24 és az újpesti születésű Gestetner Nátán rabbi is (1932–2010)25 .
Így a kérdés tehát az, a természet rendjén belül vane a laborburger? „A laboratóriumi körülmények között előállított hús nem természetfölötti. Igaz, hogy nem a megszokott módon, de a teremtés rendjén belül jött létre.” – mondja Oberlander rabbi. „Amikor először ment fel ember a Holdra, akkor egy rabbi szerint ott nem vonatkoztak rá a micvák, hiszen az nem az égben élő angyaloké, hanem a Földön élő embereké26 . Ez azonban nem az általános elfogadott nézet, hiszen az ember, akármilyen szokatlan helyre kerüljön is, akkor is ember marad és vonatkoznak rá a Tóra előírásai27 . Ebből is látjuk, hogy valami attól, hogy szokatlan, mint például a Holdutazás vagy egy őssejtből előállított húspogácsa, nem lesz természetfölötti. Számtalan dolog van a világon, ami egykor párját ritkító újdonság volt, mára pedig megszokottá vált – ezek mind a teremtés rendjén belül létrejövő, szokatlan fejlesztések.”
Mikroszkopikus élet
„Alapelv, hogy a mikroszkopikus dolgokra nem vonatkozik a háláchá. Nem követeli tőlünk a Tóra, hogy amit csak mikroszkóppal lehet látni, azzal foglalkozzunk. A vízben, a levegőben, sok ételben nyüzsögnek a mikroorganizmusok, mégis fogyaszthatjuk őket, ahogy a vilnai Ábrahám Danzig rabbi (1748–1820) is írja az ecet kapcsán28 . A tfilinnek elég, ha láthatóan négyszögletes, nem kell mikroszkóppal méregetnünk, ahogy az etrognak is csak szemre kell hibátlannak lennie.”
Ez alapján írta Shlomo Aviner izraeli rabbi29 , hogy mivel az őssejt mikroszkopikus, így nem is lehet az egész kérdéssel foglalkoznunk, hisz semmi törvény nem vonatkozhat rá. Oberlander rabbi szerint ez azonban hibás következtetés. „A gyümölcsben lévő kukac sem érdekes, ha mikroszkopikus méretű és szabad szemmel nem látjuk, de ha már akkora, hogy észrevesszük, akkor nem ehetjük meg. Ugyanígy, mivel az őssejtből látható méretű élelmiszer készül, akkor már vonatkoznak rá a kósersági előírások.”
Zselatin és laborburger
A kérdés a zselatin problematikájával állítható párhuzamba. Amikor ugyanis még csak állati csontból vagy bőrből előállított zselatin létezett, komoly rabbinikus vita kerekedett akörül, hogy kósere vagy sem, húsose vagy sem – éppen úgy, mint napjainkban a mesterségesen előállított hús esetében.
„Háromféle vélemény van. Az első szerint30 , ha kóser állatból jött, amit kóserül vágtak le, akkor a zselatin kóser éspedig húsos, kivéve ha a bátél bösisim esete áll fenn, vagyis az étel többi hozzávalója legalább a zselatin mennyiségének hatvanszorosa. Ezzel szemben Mose Feinstein rabbi (1895–1986) szerint31 a bőrből nyert zselatin nem húsos, mert maga a friss bőr érintkezése tejjel nem esik bibliai tilalom alá (de egyes vélemények szerint32 rabbinikusan tiltott). A kérdést a gyomorból kinyert, sajt készítésére használt enzimmel hasonlítja össze és véleményét a következő háláchával támasztja alá33 . Eszerint a kisózott és kiszárított gyomorba töltött sajt kóser, mert a kiszáradt bőr, amiben nincs nedvesség, olyan, mint a fa, nem számít húsnak és így nem is tud a tejjel keveredni. Ez a vélemény is csak a kóserül levágott kóser állat bőrére vonatkozik, más esetben tréfli a zselatin.”
„A harmadik vélemény szerint a zselatin mindig kóser. Ez a vélemény is egy másik eset alapján ítél, mégpedig a peszáchkor birtokunkban lévő, de fogyasztásra már nem alkalmas homec (kovászos étel – a szerk.) problematikája alapján. Peszáchkor nem lehet homec a birtokunkban34 , de ha már megromlott, és szó szerint a kutya sem eszi meg, akkor már nem számít ételnek, és így nem lehet homec35 . Ovadia József rabbi véleménye szerint36 ugyanez vonatkozik a zselatinra: gyártása során a bőr vagy a csont olyan állapotban van, hogy nem ehető és így nem számít ételnek. Chájim Ozer Grodzinsky vilnai rabbi (1863–1940) szerint37 az előállítás során vegyszerekkel tönkreteszik, mint ételt, és így már nem vonatkozik rá a kóserság kérdése.” Manapság a mehádrin kóserségi engedélyű termékekben nem használnak állati eredetű zselatint, míg az Ortodox Union (OU) rabbijai párvének tekintik és engedik a használatát.
„Ez alapján úgy látszik, hogy az őssejthús, ha kóserül levágott kóser állat őssejtjéből készül, akkor kóser. Misnát Rábi Áháron véleményét követve húsosnak fog számítani, Feinstein rabbi szerint kóser és párve lesz, de Grodzinsky és Ovadia Jozsef rabbik véleménye szerint még akkor is kóser lesz, ha nem kóser állatból nyertek ezt az őssejtet. Menachem Genack, az OU egyik vezető rabbija a napok nyilatkozott a témáról38 . Ő is a fenti gondolatmenet mentén úgy vélte, hogy a kérdés hasonló a zselatinhoz, ahol Feinstein rabbi véleményét követik. Az alapján, amit az eljárásról jelenleg tudni lehet, ebben az esetben is hasonlóképen fognak eljárni, tehát az Orthodox Union a laborburgert kóser párvének fogja tekinteni, ha az kóserül levágott kóser állatból készül majd.”
Ezek alapján a kérdés már csak az, mikor ehetünk egy jó laborburgert a Carmel étteremben…
Steiner Zsófia – Oberlander Baruch rabbi
1 3Mózes 19:19., 5Mózes 22:9;
2 Erről lásd részletesen a Misna Kilájim traktátusában.;
3 2Mózes 22:17.;
4 Maimonidész, A szombat szabályai 30:10. De lásd Sulchán áruch Háráv 242:2.;
5 Maimonidész, Az ünnepi pihenés szabályai 6:18.;
6 Héchál Menáchem 1. kötet 225. oldal.; 7 5Mózes 12:23., Talmud Chulin 102b.; 8 1Mózes 9:4., Talmud, Szánhedrn 59b.; 9 www.chabad.org/library/article_cdo/aid/2293219/jewish/IstheLabCreatedBurgerKosher.htm.; 10 Maimonidész, A királyok szabályai 9:10. Lásd még Sevá micvot Hásém I. kötet 246. oldal.; 11 Szánhedrin 59b.; 12 1Mózes 1:29–30.; 13 Uo. 3:1.; 14 Zsoltárok 104:20.; 15 HáTorá vöháMicvá, 1Mózes 18:7–8hoz.; 16 Jore déá 98:2.; 17 Sné luchot hárit, Vájésev. De lásd Pitché tsuva, Jore déá 62:2.; 18 2Mózes 16.; 19 Talmud, Jomá 75a.; 20 Midrás Smot rábá 25:3.; 21 Giljoné háSász, Jomá uo.; 22 Chidusé háRitvá, Kidusin 37b.; 23 Cháchám Cvi responsum 93. fejezet.; 24 Likuté szichot XV. kötet 185. old., Reshimot 174. szám 7–14. oldal.; 25 Löhorot Nátán, Smot 29–35., 78–81. oldal.; 26 Noám évkönyv XIII. kötet 197. oldal.; 27 Lásd Menachem Kasher: Háádám ál hájáréách 5. fej., Noám évkönyv XIII. kötet melléklete.; 28 Chochmát Ádám, Binát Ádám 34. Lásd még Széfer hábrit 1. rész 6:3., Áruch hásulchán, Jore Déá 84:36.; 29 www.srugim.co.il; 30 Misnát Rábi Áháron responsum I. kötet 16. fejezet.; 31 Igrot Mose responsum II. kötet Jore déá 27. fejezet.; 32 Lásd Sulchán áruch, Jore déá 87:7., Sách uo. 22., Pri mögádim – Szifté dáát uo., Igrot Mose responsum I. kötet Jore déá 37. fejezet.; 33 Sulchán áruch uo. 87:10. Römá.; 34 2Mózes 13:7., 5Mózes 16:4.; 35 Talmud, Pszáchim 31b., Sulchán áruch, Orách chájim 433:8.; 36 Jábiá omer responsum VIII. kötet Jore déá 11. fejezet.; 37 Áchiezer responsum III. kötet 33:5., IV. kötet 31. fejezet.; 38 www.jpost.com/JewishWorld/JewishFeatures/Hastheeraofthekoshercheeseburgerarrived322419.