Kóser gasztro: tárkonyos bárányleves

És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz…: Szóljatok Izrael egész községéhez…: E hónap tizedikén vegyen magának ki-ki egy bárányt… Ép bárány, hím, egyéves legyen számotokra… És legyen nálatok őrizet alatt tizennegyedik napjáig e hónapnak; akkor vágja le azt Izrael községének egész gyülekezete, estefelé. És vegyenek a vérből és tegyenek a két ajtófélre és a felső küszöbre a házakban, amelyekben azt elköltik. És egyék meg a húst amaz éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel együtt egyék meg azt. Ne egyetek belőle nyersen, sem megfőzve vízben, hanem tűzön sütve, fejét lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjátok meg belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, tűzben égessétek el. Így egyétek azt: Csípőitek övezve; saruitok lábaitokon, bototok kezetekben; és egyétek azt sietve, peszách az az Örökkévalónak. (M.II. 12:1-11)

A szombaton felolvasott Bo szakasz beszéli el az egyiptomi tíz csapásból az utolsó hármat: sáskák, sötétség és elsőszülöttek halála. Az utolsó csapás előtt az Örökkévaló felszólította a népet, hogy a kivonulásra való felkészülés jegyében egy bárányt vágjanak le minden háznál. A zsidók az egyiptomi fogságot megelőzően pásztorkodásból éltek, az egyiptomiak számára azonban a bárány szent állatnak, istenségnek számított. Így a zsidók otthonaiban négy napon át megkötve tartott és bégető állatok a korábbi csapások által megtört egyiptomiak számára lelki csapást jelentettek. A zsidók egyben kihirdették ezzel, hogy nem félnek az egyiptomiaktól, hiszen még az istenségként tisztelt állatot is hajlandóak voltak levágni, és a húsát megenni. Ugyanezt a célt szolgálta a bárány elkészítésének módja, mely később a szentélybeli peszáchi áldozat esetében is így történt: egészben, láthatóan bárányként kellett megsütni, hogy az egyiptomiak lássák, a zsidók nem tartanak tőlük. Ennek alapján alakult ki az a hagyomány, hogy most, amikor nem áll a Szentély, a peszáchi széderen tilos báránysültet fogyasztani, nehogy valaki azt gondolja, hogy ez már az áldozat. Amíg ugyanis nem épül meg Jeruzsálemben a harmadik Szentély, nem mutathatunk be áldozatokat az Örökkévalónak.

Peszách azonban még messze van, Izraelben épp az elmúlt napokban, svát hó kezdetével köszöntött be a tél. A szokásosnál jóval enyhébb és szárazabb hetek-hónapok után lehűlt a levegő és hatalmas esők zúdultak az országra, sok helyütt több órás áramkimaradásokat okozva. Ilyenkor egy tányér forró leves melegíthet fel legjobban, melyről ráadásul még a hetiszakasz előírásai is eszünkbe juthatnak.

Tárkonyos bárányleves

Húsos, glutén- és tojásmentes

1 kg bárányhús

2 fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

8 szál sárgarépa

2 szál fehérrépa

1 nagy fej karalábé

2 krumpli

½ kg gomba

Só, bors, őrölt koriander, ízlés szerint

½ csokor tárkony

A hagymát feldaraboljuk, a répát és a fehérrépát felkarikázzuk, a karalábét és a krumplit felkockázzuk, a gombát megtisztítjuk és szeletekre vágjuk. A húst megmossuk, nagy lábosba tesszük, hozzáadjuk a zöldségeket, felöntjük vízzel, fűszerezzük. A tárkonyt tíz percre vízbe áztatjuk, majd megvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe; a leveshez adjuk, lefedjük a lábost, és másfél órán át főzzük. Szükség esetén pótoljuk az elpárolgott vizet.

  • Küldés emailben