Kóser gasztro: rozmaringos-fokhagymás báránysült

A gyász minden szabályát felfüggesztik szombaton. Vagyis szombaton nem gyászolnak, még legnagyobb történelmi és nemzeti tragédiánkat, a Szentély elvesztését sem.

 

Ahogy már korábban szó volt róla, abban az esetben, ha támuz 17., illetve az azt pontosan három héttel követő áv 9. (tisá beáv) szombatra esnének, egy nappal eltolják, és másnap, vasárnap tartják meg azokat. A szombatot a hetedik napot megillető örömmel üljük meg. A Rebbe számos alkalommal kijelentette, hogy nem elég, hogy a szokásos módon élvezzük a szombatot. Ezeken a szombatokon, a három hét sábátjain a megszokottnál jobban kell örülnünk. A legjobb, ha mind a három szombati étkezésnél egy-egy különleges ételt is az asztalra teszünk ahhoz képest, ami a megszokott az otthonunkban, hogy ezzel is kiemeljük, mi nem gyászolunk, hanem kellő örömmel üljük meg a szombatot.

 

A három hét első szombatján, illetve – ha szombatra esik, akkor magának támuz 17-ének a napján – majdnem mindig a Pinchász hetiszakaszt olvassák fel a zsinagógákban. Ebben az évben mindkét kitétel megvalósult, hiszen az előző szombatra eső támuz 17-én Izraelben olvasták a Pinchász hetiszakaszt, ezen a héten pedig, ami a három hét első szombatja, a diaszpóra közösségeiben olvassák fel azt. (Izraelen kívül peszách óta egy hét csúszásban vannak a hetiszakaszok, és a következő héten érnek majd össze újra.) A Pinchász hetiszakasz végén a három zarándokünnepről (peszách, sávuot, szukot) esik szó. Van, aki azt mondja, hogy a három hét három szombatja ennek a három ünnepnek feleltethető meg.

 

Miért függesztjük fel még a legnagyobb gyászunkat is a hetedik, pihenésnek szentelt napra? A zsidó filozófia egyik alaptétele, hogy a dolgok célja mindig és minden körülmények között jó. Még akkor is, ha egy-egy szomorú, vagy fájdalmas eseménynek nem értjük a célját, az végül is jóra vezet. Amikor a Másiách (Messiás) a remélhetőleg nagyon közeli jövőben elérkezik, hirtelen megvilágosodunk majd, és megértjük, hogy miért volt szükség azokra a szenvedésekre és általunk negatívnak megélt eseményekre, melyeken mint egyén, vagy mint nép keresztülmentünk.

 

A szombat a messiási idők előhírnöke. A kellő spiritualitással megélt hetedik nap ízelítőt ad számunkra az eljövendő világ csodálatos harmóniájából. Abból az időből, amikor a gyászunk – e három hétnek és az időszakot keretező két böjtnek a gyásza is – örömmé változik. Ezért nem gyászolunk szombaton.

 

Ínyencfalatként rozmaringos-fokhagymás báránysültet mutatunk be olvasóinknak. Ez annál is inkább aktuális, mivel hetiszakaszunk, a Pinchász nemcsak Pinchász történetének második részét, a népszámlálást és Celofchád lányainak nagyszerűségét írja le, hanem a különféle áldozatokról is beszél. Akár mindennapi, akár szombati, újholdi, vagy valamiféle ünnepen bemutatott áldozatokról van szó, bárány mindig szerepel az előírt áldozati állatok között. Mielőtt még azonban valaki messzemenő következtetéseket vonna le, természetesen nem teszünk egyenlőségjelet az áldozatként bemutatott állatok és az étkezési célokra levágott bárány húsa között, ám általa egy kissé mi is megérezhetjük az eljövendő világ ízét, azt az ízt, melyet majd a harmadik Szentély időszakában érezhetünk, a messiási időkben, amikor gyászunk örömmé változik majd.

 

Rozmaringos-fokhagymás báránysült

Húsos, glutén- és tojásmentes

1 kisebb báránycomb

8 gerezd fokhagyma

Néhány friss rozmaringág

1 citrom kicsavart leve

Só és bors, ízlés szerint

¼ pohár növényi olaj, lehetőleg olívaolaj

Egy kevés víz

A rozmaring ágait felhasználás előtt néhány percre vízbe áztatjuk, majd alaposan átvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe. A húst megfelelő méretű, vékonyan megolajozott tűzálló tálba tesszük, bevagdaljuk, és megtűzdeljük a fokhagymagerezdekkel, valamint néhány kisebb rozmaringággal. Az olajt összekeverjük a sóval, a borssal, valamint a citromlével, és ezzel a keverékkel alaposan, minden oldalról bekenjük a báránycombot, majd rozmaringlevelekkel megszórjuk. Alufóliával letakarva pihentetjük néhány órán át a hűtőszekrényben, majd félpohárnyi vizet öntünk alá, és 200 fokos sütőben nagyjából másfél órán át sütjük. Végül levesszük az alufóliát az ételről, és még 4-5 percen át grillezzük a húst, hogy szép, pirosas színt és ropogós külsőt nyerjen.

zsido.com

 

 

  • Küldés emailben