Kóser gasztro: római tál marhahússal és füstölt pulykacombbal

Amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, csupán a növényeket adta számára eledelül. Az állatokon az ember uralkodott, de nem ehette őket:

Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön. És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül. (M.I. 1:28-29)

Hetiszakaszunk, a Noách leírja többek között, hogy hogyan mutatott be áldozatot a tiszta állatokból Noách az özönvíz elmúltával, és hogyan adta az Örökkévaló az embernek az állatokat táplálékul:

És megáldotta Isten Noáchot és fiait, és mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet. A tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden állatán és az ég minden madarán, mindenen, ami mozog a földön, meg a tenger minden halain. Kezetekbe adattak. Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. De húst lelkével: vérével ne egyetek! (M.I. 9:1-4)

A húsfogyasztás engedélyezésével egy időben azonban a kóserság egyik alapelvét is leteszi a Tóra: a vérfogyasztás tilalmát. A hús kóserságához nem elegendő, hogy olyan állatból származzon, melyet a kóserság törvényei megengednek. Fontos emellett a vágás módja, az, hogy hozzáértő metsző vizsgálja meg az állatot a vágás után (vannak pl. olyan, belső sérülések, amelyek miatt tréflivé, nem fogyaszthatóvá válik a levágott állat húsa) és az is, hogy minden csepp vért eltávolítsanak a húsból felhasználás előtt.

Ehhez kapcsolódik a következő történet: egy napon a frankfurti Pinchász Horowitz rabbihoz (1730–1805) beállított a helyi sochet (metsző). Nagyon összetett kérdéssel fordult a rabbihoz egy levágott állat ügyében, melynek a tüdejében olyan deformitást fedeztek fel, amely akár tréflivé is tehette a húst. Horowitz rabbi órákon át tanulmányozta nagy elődeinek háláchikus döntéseit hasonló helyzetekben. Voltak olyan, kiemelkedő tóratudósok, akik az ilyen húst nem kósernek minősítették. Pinchász rabbi azonban végül kimondta: a hús kóser, fogyasztható. Nem sokkal később megkérdezte tőle egy tanítványa, hogy miért döntött így, hiszen a Sách (Sábtáj HáKohen rabbi, aki a XVII. század egyik legnagyobb tóratudósa volt) tréflinek minősítette. Nem lett volna hát biztonságosabb egyszerűen tréflinek nyilvánítani a húst, nehogy véletlenül komoly bűnt kövessenek el miatta sokan?

Pinchász rabbi mosolyogva válaszolt: „Tudod, minden ember számára eljön egyszer a nap, amikor az Égi Bíróság előtt számot kell adnia a cselekedeteiről. Azon a napon majd nekem is meg kell védenem ezt a döntésemet. A vád majd minden bizonnyal magát a Sáchot hívja majd, hogy kérdőre vonjon, hogyan engedhettem meg olyan hús fogyasztását, melynek kósersága ennyire kérdéses. Rettegéssel tölt el a gondolat, hogy majd ott kell magyarázkodnom arról, hogy miért döntöttem inkább kevésbé nagy tudományú rabbik álláspontja mentén. Ámde mi lett volna, ha inkább tréflinek nyilvánítom a húst? Akkor bizony egy másik vádlóval kellett volna szembeszállnom: magával a szarvasmarhával. Azt üvöltené rám: ’Hány éhes szájat etethettem volna meg? Hány jócselekedethez adhattam volna erőt? És ehelyett ez az ember a szemétdobra dobatott, amikor arra is volt lehetősége, hogy kósernak minősítsen!’ Persze, hívhatnám a nagy Sáchot a védelmemre, ám az igazat megvallva inkább a Sách ellenében próbálok szerencsét, mint egy feldühített bika ellenében.”

 

Római tál marhahússal és füstölt pulykacombbal

Tojás- és gluténmentes

1 kg marhahús

Egy kisebb darab füstölt pulykacomb

2 batáta

6 krumpli

2 fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

1 pohár száraz vörösbor

Só, bors, őrölt koriander, ízlés szerint

2 rozmaringág

A római tálat a használati utasításnak megfelelően vízbe áztatjuk. A húst megmossuk, felkockázzuk, a batátát és a krumplit megtisztítjuk, felkockázzuk, vagy nagyobb darabokra vágjuk. A hagymát szintén feldaraboljuk. A bort az edénybe töltjük, ezután a húst és a zöldségdarabokat elrendezzük a római tálban, közéjük tesszük a friss rozmaringágakat. A tetejét megszórjuk a sóval, a borssal és a korianderrel. Letakarva, 200 fokon két órán át sütjük, majd levesszük az edény felső részét, és még néhány percre a grill alá tesszük, hogy a teteje megpiruljon.

A friss fűszereket áztassuk néhány percre vízbe, majd folyó víz alatt öblítsük le, és jó világítás mellett bizonyosodjunk meg arról, hogy nincsenek-e rajtuk kártevők.

zsido.com

  • Küldés emailben