Kóser gasztro: perec

Véget ért purim ünnepe. Az ünnep előkészületeket igényelt: ételajándékot tartalmazó csomagokat készítettünk és osztottunk ki a barátainknak, sütöttünk-főztünk a purimi lakomára. Vendégeket fogadtunk, purimi mulatságon jártunk, és persze kétszer meghallgattuk a megila felolvasását is. Most tehát nyugodtan hátradőlhetünk, és karba tehetjük a kezünket? Bár igazán ránk férne a pihenés, most kezdődik csak az igazi munka – közeledik peszách ünnepe!

A hagyomány szerint igen dicséretes, ha harminc nappal egy ünnep beköszönte előtt elkezdünk az adott ünnepre készülni. Purim pontosan harminc nappal peszách első napja előtt van, így ezen a napon már meg kell kezdenünk a kovásztalan kenyér ünnepére vonatkozó szabályok és törvények tanulmányozását. Továbbá a hagyományok szerint purimtól kezdve (más szokások szerint niszán hónap újholdjától fogva) nem eszünk maceszt, vagyis kovásztalan kenyeret, hogy mire beköszönt peszách ünnepe, nagyobb kedvvel lássunk neki a macesz fogyasztásának.

Szokás emellett, hogy ebben a harminc napban adakozunk a helyi peszáchi adományalapnak, a máot chitinnek, melyet más néven kimchá depiszchá alapnak is neveznek. Az összegyűlt pénzt a rászorulók között osztják szét, hogy bort és maceszt vásárolhassanak az ünnepre. Természetesen minél hamarabb adakozunk, annál könnyebb lesz a nélkülözőknek, mivel hamar megbizonyosodhatnak arról, hogy lesz miből megvenniük a bort és a maceszt a peszáchi asztalra.

A tanulás és adakozás mellett természetesen a peszáchi takarításnak is neki kell fognunk, és éppen ezért bölcseink azt tanácsolják, hogy ebben a harminc napban legyünk különösen óvatosak abban a tekintetben, hogy hova tesszük az ételt, és hova hordjuk szét a lakásban, hogy ne okozzunk fölösleges nehézségeket a peszáchi takarításban. Bár a takarítás során nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy a por nem chámec, vagyis nem kovászos, éppen ezért nem csillogóan tisztára kell varázsolnunk a lakást pincétől a padlásig, csupán a kovászostól kell megtisztítanunk, a munka így is sok erőt és energiát igényel.

Vagyis, ahogy fentebb említettük, nem ülhetünk karba tett kézzel. Az egyik magyarázat szerint a perec neve a latin „bracellae” – karocskák szóból származik, a perec alakja ugyanis összefont karokra emlékeztet. A perec nemcsak arra emlékeztethet, hogy munka vár ránk, hanem remek lehetőséget nyújt, hogy felhasználjuk az otthon felgyűlt lisztet, melytől még peszách beköszönte előtt meg kell szabadulnunk.

Perec

Párve, tojásmentes

6 pohár liszt

1 pohár narancslé (a tejes változathoz használhatunk tejet)

1 ¼ pohár víz

1 ½ ek. cukor (elhagyható, ha édes gyümölcslét használunk)

½ pohár olaj

2 kk. só

Az élesztőt a langyos vízben felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a többi hozzávalót, valamint az élesztős keveréket, és az egészet jól formázható, lágy, kissé olajos tapintású masszává gyúrjuk. A megdagasztott tésztát fél órán át meleg helyen pihentetjük. Annak megfelelően, hogy kisebb, vagy nagyobb pereceket szeretnénk készíteni, kisebb, vagy nagyobb darabokra osztjuk a tésztát. Mindegyik tésztadarabot hosszú szállá sodorjuk, és megformázzuk belőlük a karba tett kézre emlékeztető pereceket. Sütőpapírral bélelt sütőlapra sorakoztatjuk a pereceket, majd forró, 200 fokra elmelegített sütőbe toljuk. Mérettől függően 15-30 perc alatt barnásra sütjük a pereceket. Ez idő alatt elkészítjük a tetejére csorgatandó sómasszát:

3 ek. liszt

1 ek só

víz, igény szerint

Egy kisebb tálban összekeverjük a sót és a lisztet, majd lassanként annyi vizet adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatészta állagú masszát kapjunk. Ezzel kenjük meg a perecek tetejét, majd további néhány percre visszatesszük őket a sütőbe, míg a sómassza megszilárdul a tetejükön.

Ha tejes pereceket készítünk, tartsuk őket olyan dobozban, melyről nyilvánvaló mindenki számára, hogy a benne lévő étel tejes, vagy készítsük őket speciális formára, figyelmeztetésként mindenkinek, hogy tejes élelmiszerrel van dolguk, nehogy véletlenül húsos fogással együtt, vagy közvetlenül utána fogyasszák.

zsido.com

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

  • Küldés emailben