Mai receptünk egy mazsolával és szárított gyümölccsel, például szárított fügével, datolyával, bogyós gyümölcsökkel készült csokoládé.
Mogyoróvajas csokoládé szárított gyümölcsökkel
Párve, glutén- és tojásmentes
400 g étcsokoládé
1 pohár mogyoróvaj
¼ kk. durva szemű só
Összesen 1 pohár szárított gyümölcs, illetve dióféle: mazsola, füge, tőzegáfonya, sárgabarack, kókusz, ananász, papaja, datolya, dió, mandula, mogyoró, stb…
A csokoládét összetörjük, lábosba tesszük, és vízgőz felett megolvasztjuk. Hozzákeverjük a mogyoróvajat. A szárított gyümölcsöket megmossuk és megvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe. A nagyobb gyümölcsöket kis, mazsolánál nem nagyobb darabokra vágjuk, majd az olvasztott csokoládéhoz adjuk. Alaposan elkeverjük, és a vízgőzről levéve azonnal sütőpapírral bélelt tálcába simítjuk. Egy órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy megdermedjen, és nagyobb kockákra tördelve kínáljuk.
A Talmud háromféle véleményt idéz a tudás fájának mibenlétét illetően:
- Rabbi Meir: szőlőtőke, mivel semmiféle gyümölcs nem okoz az embernek olyan szomorúságot és olyan sok bajt, mint a szőlő és az abból készült bor. (A szőlőről itt írtunk részletesen, a borról pedig szóló írásunkat pedig itt olvashatják.)
- Rabbi Nechemja: fügefa, mivel Ádám és Éva fügefalevéllel takarták el magukat, miután ettek a fáról és rájöttek, hogy mezítelenek. Ami a bukásukat okozta, azzal igyekeztek kijavítani a bűnüket, mondják a magyarázók. Ezzel kapcsolatban a midrás ( Berésit rábá) elmesél egy példázatot: egyszer egy király fia bűnbe esett az egyik szolgálólánnyal, és a király kiátkozta őt a palotából. A fiú hiába kopogtatott a szolgálók ajtaján, senki sem akarta befogadni. Csupán annál a lánynál talált menedéket, akivel bűnbe esett. Így van ez, mondja a midrás az első emberrel. Amikor Ádám evett a fáról, a Szent, áldott legyen, megfosztotta őt magas státuszától, és kiűzte az Édenkertből. Ádám elment minden egyes fához, de egyik sem adott neki egyetlen levelet sem. A fügefa volt az egyetlen, amely, úgymond, megnyitotta ajtaját a kopogtató királyfi előtt, fogadta őt, és leveleket adott neki, amivel felövezhették magukat: „És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett. Akkor megnyíltak mindkettőjüknek szemei és megtudták, hogy ők meztelenek; összefűztek fügelevelet és készítettek maguknak öveket.” (M.I. 3:6-8)
- Rabbi Jehuda: búza, mivel egy gyerek nem tudja szólítani az apját, vagy az anyját, amíg nem evett búzát. Vagyis a búza a tudást jelképezi a tórai gondolkodásmód szerint. Ezzel kapcsolatban van egy olyan vélemény, hogy a búzának eredetileg nem kalászokban kellett volna nőnie, hanem fán, kenyér formájában. Azonban az első emberpár bűnét követően a fa, melynek az lett volna a szerepe, hogy kész pékárut terem, egyszerű, alacsonyrendű növénnyé változott, melyet minden évben learatnak, hogy lisztté őröljék a magjait. Azt mondják, ha majd a jövőben helyrehozzuk a tiltott gyümölcs fogyasztásának bűnét, akkor a tudás fája ismét valódi szépségében tündökölhet majd.
A midrás (Berésit rábá) egy negyedik magyarázatot is hoz, mely szerint nem volt más, mint a szukkoti csokorban használt etrog.
A Midrás (Berésit Rábá) elmondja, hogy a legkorábbi fáknak minden része ehető volt. „Menj, és nézd meg melyik fát lehet megenni ugyanúgy, mint a gyümölcsét. Csak az etrogot fogod találni.” A Misna és a Talmud korában fogyasztották az etrog hajtásait és fiatal leveleit. Emellett az „etrog” szó kapcsolatban áll az arámi „vágy, vágyakozás” szóval: És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre. Ez az oka annak, hogy egy szokás szerint a várandós asszonyok szukkot végeztével leharapják az etrog végét, abban a hitben, hogy ezzel megkönnyítik majd a vajúdás fájdalmait.
Rabbi Ámrám Gáon dióként azonosította a tudás fáját, és olyanok is voltak, akik az összes lehetőség egyvelegeként tekintettek e különös, meg nem határozott gyümölcsre. És épp meg nem határozottsága okán kínál a midrás (Berésit rábá) egy utolsó, csavaros megoldást megoldást: Isten sosem fogja elárulni, miféle fa lehetett a jó és rossz tudásának fája, hogy megőrizze a fafajok iránti tiszteletet. Még ha nem is maga a fa követte el a bűnt, hanem annak segítségével az első emberpár, ez a tény esetleg ronthatna a fa hírnevén. Úgy magyarázzák, hogy valójában a Tóra maga is azért hallgat a fa fajtájáról, hogy ne keverje rossz hírbe a fát, és az emberek ne mondhassák, hogy ez az a fa, mely halált hozott a világra.
És hogy egy pillanatra kitérjünk a világirodalomban és a művészetben oly sokszor felbukkanó almára mint a tiltott fa gyümölcsére: a zsidó források között sehol nem szerepel, hogy almáról lenne szó a jó és rossz tudás fájának kapcsán. A tévedés alapja az, hogy latinul a malum azt is jelenti, hogy rossz, valamint azt is, hogy alma.
| És ültetett az Örökkévaló Isten kertet Édenbe, kelet felől és odahelyezte az embert, akit alkotott. És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre; az élet fája pedig a kert közepén volt, meg a jó és rossz tudásának fája… És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt. És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz; de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél arról, mert amely napon eszel arról, meg kell halnod. (M.I. 2:8-17) |