Vajha meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, midőn ültünk a húsos fazék mellett, midőn ehettünk kenyeret a jóllakásig; mert ti kihoztatok bennünket a pusztába, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet éhség által. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én hullatok nektek kenyeret az égből; menjen ki a nép és szedje a napra valót a maga napján, hogy megkísértsem, vajon jár-e tanom értelmében, vagy sem? És lesz a hetedik napon, akkor készítsék el, amit bevisznek és lesz kétszerese annak, amit naponként szednek… És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Hallottam Izrael fiai zúgolódását; szólj hozzájuk, mondván: Estefelé esztek majd húst és reggel jóllaktok majd kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. És volt este, fölszállt a fürj és elborította a tábort; reggel pedig volt harmatréteg a tábor körül. Midőn fölszállt a harmatréteg, íme, a puszta színén valami apró szemcsés, apró, mint a dér a földön. És elnevezte Izrael háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér és íze olyan, mint a mézeskalácsé. (2Mózes 16)

A Besálách hetiszakaszban zsidók fáradtan és éhesen érkeztek meg Cin pusztájába. A kivonulás hirtelen történt, még a kenyeret sem tudták megkeleszteni, mielőtt indultak, keletlen lepényekként sütötték meg őket. Így aztán, ahogy az a kivonulás és a pusztai vándorlás történetében többször előfordult, a zsidók nem sokkal a Nádas-tengeren való átkelés és csodálatos megmenekülésük után, morgolódni és zúgolódni kezdtek, és visszasírták az egyiptomi kenyeret és húsos fazekat – az ezzel járó szolgaságról, úgy látszik, igen hamar megfeledkeztek…

Az Örökkévaló erre ígéretet tett Mózesnek, hogy égi táplálékkal látja el a népet, melyet minden reggel összegyűjthetnek – minden nap az aznapi adagot, kimutatva az Istenbe vetett hitüket, mely szerint a következő napon is ellátja majd őket élelemmel. Ez alól péntek volt csupán a kivétel: ezen a napon mindenkinek dupla adagot kellett gyűjtenie, hogy szombatra, a pihenés napjára is elegendő legyen. Az Örökkévaló ezzel együtt azt is megígérte Mózesnek és Áronnak, hogy húst ad az embereknek.

Ennek megfelelően még aznap este madarak özönlötték el a tábort, olyan sok, hogy meg se bírtak enni annyit. Másnap reggelre pedig megérkezett a megígért égi kenyér, a manna, mely negyven éven át volt a zsidók különleges, testet és lelket egyaránt tápláló eledele. A Tóra szerint fehér volt, kicsi és édes, de bölcseink elmondják, hogy a mannában – héberül mán – a világ bármely ízét lehetett érezni, kivéve halat, hagymaféléket, dinnyét, uborkát. Ezt egy későbbi, Mózes negyedik könyvében, a Beháálotchá hetiszakaszban található mondatból vonták le bölcseink – egy olyan alkalomból, amikor a zsidók, akárcsak itt, az egyiptomi húsosfazék után sóvárogtak, elfelejtve, hogy az együtt járt a rabszolgasággal:

Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára. (4Mózes 11:5)

Akármennyit szedtek is az égből bőségesen hulló mannából, az volt a különlegessége, hogy nem lehetett megőrizni belőle a következő napra, kivéve péntekről szombatra. Büdös és kukacos lett, ha mégis megpróbálkoztak vele. Egy adaggal azonban csodát tett Isten. Megparancsolta Áronnak, hogy gyűjtsön össze egy meghatározott mennyiséget egy edénybe, és tegye azt a Frigyládába. Ha majd később nem hiszik el a zsidók, hogy valóban ilyen csodát tett velük Isten, saját szemükkel láthatják majd a mannát.

Bár olyat, mint a manna, képtelenség előállítani, e csodálatos, és a Tóra szerint mézes süteményre emlékeztető ízű eleségre való emlékezésül mézes kekszeket kínálunk.

Gyors mézes keksz

Párve

½ pohár cukor

1 pohár méz

3 tojás

½ pohár olaj

4 pohár liszt

1 csomag sütőpor

A hozzávalókat sorban tálba rakjuk, gyors mozdulatokkal összekeverjük, majd kissé ragacsos tésztává gyúrjuk. Lisztes kézzel diónyi golyókat formálunk a tésztából, majd azokat – egymástól kétujjnyi távolságra – sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, és tenyérrel kissé lelapítjuk, hogy szép formájú kekszeket kapjunk. 180 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

E recept csak olyan összetevőket tartalmaz, melyeket kósersági pecsét nélkül is fogyaszthatunk. Figyeljünk azonban oda arra, hogy a lisztet (hacsak nem előre leszitált fajtát használunk) le kell szitálni, nehogy bogarak kerüljenek az ételbe, a tojást pedig felhasználás előtt ellenőrizni kell, nem véres-e.

zsido.com

Megszakítás