Kóser gasztro: Márványos sütemény habcsók-díszítéssel

Az előző héten, a Kedosim hetiszakasszal kapcsolatban beszámoltunk az abban foglalt „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” parancsolatról. Ebből vezetik le a Tóra ún. aranyszabályát: amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másoknak se.

A Talmud meséli, hogy egyszer egy nem-zsidó férfi elment Sámájhoz, aki korának egyik legnagyobb bölcse volt. Arra kérte, hogy tanítsa meg az egész zsidóságra annyi idő alatt, ameddig ő fél lábon áll. Sámájnak nem volt hozzá türelme, és elzavarta. A férfi erre a bölcs Hilélhez ment, és neki is elmondta kérését. „Amit magadnak nem kívánsz, ne tedd másoknak sem. Ez az egész Tóra, a többi csak magyarázat, menj, és tanuld meg”– válaszolta a türelmességéről és mély belátásáról ismert tudós.

Hilél megtalálta azt a pontot, mely az egész zsidóság alapja, mely nélkül nem értelmezhetőek a parancsolatok, feladatok, micvák. A zsidóság egésze azon nyugszik ugyanis, hogy képesek vagyunk a másik személyre pontosan ugyanolyan valóságként tekinteni, mint ahogyan saját magunkat nézzük. Csak akkor érthetjük meg az Istentől eredő parancsolatokat, ha képesek vagyunk meglátni a másik emberben a saját magunkkal egyenrangú, érzőm valódi embert, aki ugyanúgy érzékel örömöt és megbántottságot, szerelmet és fájdalmat, mint mi magunk. Ez pedig egész életre szóló, néha nem is olyan könnyű kötelezettség.

Az alapokhoz vissza kell mennünk egészen a teremtésig: amikor Isten kijelenti, hogy nem jó az embernek egyedül, akkor Chává (Éva) megalkotása előtt az első ember elé viszi az állatokat, hogy nevet adjon nekik. Az emberiség legelső emberi kapcsolata előtt Ádámnak gyakorlásra volt szüksége, hogy képes legyen kapcsolódni egy rajta kívül álló lényhez, hogy tudja, nem ő a világegyetem középpontja. Ez a mi feladatunk is: vegyük észre a körülöttünk levőket, az ő igényeiket, szükségleteiket és realitásukat. Ehhez az embernek folyamatosan figyelnie kell a környezetére, és erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy másokat is valóságos, érzelmekkel, félelmekkel, célokkal és szükségletekkel teli emberi lényeknek lásson és kezeljen.

A Tóra összes többi parancsolata ezen az egyen nyugszik, azon a képességen, hogy a másik embert is teljes értékű lényként lássunk, pontosan úgy, ahogyan saját magunkra tekintünk. Amit magunknak nem kívánunk, ne tegyük másoknak sem – mondja Hilél, és ebből a szempontból tekintve a Tóra többi része valóban csak magyarázat és annak részletezése, hogy hogyan tudjuk ezt a parancsolatot a lehető legtökéletesebben végrehajtani. Nincs más dolgunk, mint hogy menjünk, és megtanuljuk.

Ezt a parancsolatot azonban folytathatjuk azzal, hogy amit magunknak kívánunk, azt igyekezzünk másoknak is biztosítani. Így, ha egy születésnapi ünnepségen akár csak egy gluténérzékeny kisgyerek is van, gondoljuk bele magunkat a helyzetébe, és igyekezzünk neki is biztosítani, hogy részt vehet az ünneplésben. Ennek jegyében jött létre a következő torta:

Márványos sütemény habcsók-díszítéssel, születésnapra

Párve

2 pohár cukor

¾ pohár olaj

3 ½ pohár liszt

1 cs. sütőpor

1 pohár víz, vagy narancslé

4 tojás

2 púpozott ek. cukrozatlan kakaópor

A tetejére: 1 tábla étcsokoládé, habcsókok, reggelizőpehely

A cukrot tálba tesszük, az olajjal alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és a vizet (narancslét). A tojásokat szétválasztjuk, sárgájukat a lisztes keverékbe tesszük, és alaposan összedolgozzuk. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan a lisztes keverékbe forgatjuk. A massza legnagyobb részét sütőpapírral bélelt sütőformába töltjük, kb. egy-másfél pohárnyit a tálban hagyunk, ebbe belekeverjük a kakaóport, majd a sütőformában várakozó világos tésztára öntjük. Néhány határozott mozdulattal kissé összekeverjük a kétféle színű tésztát, hogy márványos megjelenésű legyen, majd 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük.

Ezután elkészítjük a habcsókokat. Egy részük a torta díszét képezi majd, más része pedig azok számára is fogyasztható marad, akik nem ehetnek glutént:

Habcsók

gluténmentes, tejmentes, párve

6 tojásfehérje

2 ¼ pohár (300 g) porcukor

1 tábla étcsokoládé (a lent leírt változathoz)

A tojásokat szétválasztjuk (győződjünk meg róla, hogy a sárgákban nincsen vérpötty), a fehérjéket nagy tálba tesszük, és habverővel kemény habbá verjük. Lassan hozzáöntjük a porcukrot, kis fokozaton folytatjuk a habverést, amíg mind elkeveredik, majd nagy fokozatra kapcsolva addig járatjuk a szerkezetet, amíg szép fényes, sűrű, kemény habot nem kapunk. Akkor jó, ha a habverő által írt hullámok megmaradnak, nem folynak szét, illetve ha a fejre állított tálból nem esik ki a hab (ez utóbbival csak akkor kísérletezzünk, ha biztosak vagyunk a dolgunkban, de a gyerekek körében így is, úgy is sikerre számíthat a mutatvány).

Kiskanállal, egymástól néhány centiméter távolságra kis halmokat helyezünk egy sütőpapírral bélelt tepsire, majd 110 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és nagyjából egy-egy és negyed óra alatt keményre sütjük-szárítjuk a habcsókokat. Akkor jó, ha a sütemények felülete kemény, aljuk pedig könnyedén leválik a sütőpapírról.

Változat: csokicsíkos habcsókokhoz egy tábla étcsokoládét vízgőz fölött megolvasztunk, majd néhány gyors, határozott mozdulattal belekeverjünk a habba (nem kell elkeverednie, akkor jó, ha márványos lesz, és vigyázzunk, nehogy összetörjön a hab). Ez után készítjük el a formákat, és sütjük meg a habcsókokat.

A torta összeállításához a csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, a sütemény szélére kis pöttyöket teszünk belőle, és azzal ragasztjuk oda a habcsókokat. A középen fennmaradt területet megkenjük olvasztott csokoládéval, és tetszőleges feliratot rakosgatunk ki az ünnepelt számára – például ahogyan a képen is látható: mázál tov!

 

  • Küldés emailben