Kóser gasztro: marhahús leves

Ha majd kitágítja az Örökkévaló, a te Istened határodat, amint szólt hozzád és te azt mondod: Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni, lelked minden vágya szerint ehetsz húst. (M.V. 12:20-23)

A szombaton felolvasott Reé hetiszakaszban olvashatjuk ezt a mondatot, mely engedélyezi az ember számára a húsevést. Az alábbiakban az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi gondolatait olvashatják ezzel kapcsolatban (forrás: chabad.org).

„Utolsónak és elsőnek teremtettél engem” (Zsoltárok 139:5) – Amennyiben az ember arra érdemes, akkor azt mondják róla: „Te vagy az első a teremtés művei közül”. Ha azonban nem érdemes, akkor így szólnak hozzá: „A légy megelőzött téged, a giliszta megelőzött téged.” (Vájikrá Rábá 14:1)

Vajon morális-e a húsfogyasztás? Vannak, akik szerint igen, és vannak, akik megkérdőjelezik ezt, mondván, hogy mi adja az embernek a jogot arra, hogy más teremtmény húsát elfogyassza. Ugyanezt a kérdést feltehetjük azonban a növényekkel, vagy akár a vízzel és a levegővel kapcsolatban: ki adta a jogot az embernek ezek használatára? Honnan van az embernek joga arra, hogy saját létének fenntartására használja az Isten által teremtett világot?

Azt mondhatjuk, hogy nincs ilyen természetes jogunk. Ha valaki csakis saját létének fenntartása miatt él, akkor nincs joga semmi más létezőt felhasználnia saját céljának elérésére. Bölcseink azt mondják: ha az ember úgy jár a világban, hogy nem tartja a gondolatai közt az Örökkévalót, akkor a föld felzokog a lába alatt: „Mi tesz téged jobbá nálam? Milyen jogon tapodsz rajtam?” Az emberi lét „feljebbvalósága” nem igazán indokolja kevésbé fejlett, vagy éppen élettelen dolgok lerombolását. A zsidó misztika, a kabala szerint ráadásul az állatokban, növényekben és az élettelen dolgokban rejlő, belső isteni szikra magasabb spirituális szintet képvisel, mint az embereké, ahogyan a ledőlő fal legmagasabban lévő kövei zuhannak a legmélyebbre.

Az embernek akkor van joga más teremtmények elfogyasztására, ha és amennyiben azzal a felemelkedésüket szolgálja. Az állatokban, növényekben és élettelen dolgokban rejtőző isteni szikra statikus állapotban van, önmagában képtelen arra, hogy a teremtés célját beteljesítve találkozhasson újra a Teremtővel. Ezek a teremtmények nem képesek se jót, se rosszat tenni, csupán velük született természetük hívását követik. Csakis az ember teremtetett a szabad akarat adományával (ahogyan ezt például éppen ugyanebben a hetiszakaszban, a Röében láthatjuk), és ezért egyedül az ember képes arra, hogy az előbbiekben rejlő szikrákat magasabb szintre emelje. Az elfogyasztott táplálék erőt ad az embernek, amire szüksége van ahhoz, hogy Istent szolgálja és a parancsolatait teljesítse. Ha így cselekszünk, akkor az elfogyasztott táplálékban rejlő isteni szikrák magasabb szintre kerülnek, hiszen az általuk nyújtott energia segítségével teljesítjük a micvákat. Ha például elfogyasztunk egy almát, azzal nemcsak az almában, hanem az azt nevelő fában és az azt tápláló földben megbúvó szikrákat is magasabb szintre emeljük.

E gondolat fényében már jobban érthető a nyitó idézet: „Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni”. Bár az ember többnyire testi igényét érzékeli, amikor húst kíván, valójában a lelke vágyik az isteni szikrák felemelésének lehetőségére.

A húsevés és más táplálékok fogyasztása között azonban alapvető különbség van. Növények és ásványi anyagok nélkül képtelen vagyunk fennmaradni, fogyasztásuk szükségessége tehát megkérdőjelezhetetlen. A hús azonban nem ilyen, úgy is mondhatjuk, hogy luxus. A húsra vonatkozó vágy nem szükségszerűségből, hanem kizárólag az élvezetre irányuló vágyakozásból ered. Más szavakkal: az állatokban rejlő szikrákat csakis azért képes az ember magasabb szintre emelni, mert az Isten elültette az emberben a fizikai örömök megélésének vágyát. Ezért annak, aki húst fogyaszt, mindig tudatában kell lennie annak, hogy csakis akkor képes teljesíteni általa az isteni akaratot, ha tudja és észben tartja, hogy maga a fizikai öröm nem öncélú, hanem az istenszolgálat egyik módja. Ha az ember a jóízű étel elfogyasztása nyomán mélyebben megérti a Tórát, elhivatottabban imádkozik, vagy szélesebb mosollyal adakozik a szegényeknek, akkor az étel elfogyasztása micva volt, és általa az, amit az illető megevett, valóban magasabb szintre kerülhetett, és egyesülhetett a Teremtővel.

Az élvezet kedvéért fogyasztott húsról a Talmud több helyen értekezik a Chulin traktátusban. Azt olvashatjuk például, hogy a sivatagi vándorlás során csupán az áldozati húst ehették meg, ami önmagában is micva, de a vágyakozásból fakadó húsfogyasztás csak az Izraelbe való bevonulás után vált engedélyezetté.

Ennek szellemében ajánljuk olvasóink figyelmébe a következő receptet.

 

Marhahús leves 

glutén- és tojásmentes

1,5 kg marhahús, nagyobb darabokra vágva

6 répa

2 fehérrépa

1 karalábé

2 krumpli

1 zellergumó, vagy néhány zellerszár

1 nagy fej hagyma

5 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

1 paprika

1 paradicsom

1 ujjnyi gyömbér

fűszerek: só, bors, pirospaprika, koriander, köménymag, ízlés szerint

A húst nagyobb darabokra vágjuk. A zöldségeket megtisztítjuk, szintén nagyobb darabokra vágjuk. A húst és a zöldségeket nagy lábosba helyezzük, annyi vízzel, amennyi kétszeresen ellepi. Felforraljuk, megfűszerezzük, majd lassú tűzön két-két és fél órán át főzzük, ameddig a hús megpuhul. Az elpárolgott vizet szükség szerint pótoljuk. Levesbetéttel, például cérnametélttel, vagy önmagában, forrón tálaljuk.

zsido.com

  • Küldés emailben