Bónusz: Kókusztej házilag

Ábá Tácháná jókedvűen ment hazafelé, hátán mindenféle jóval megrakott zsákjával. Közeledett a szombat, és örült, hogy családját finomságokkal láthatja el az Örökkévaló szent napján. Egyszer csak nyöszörgést hallott, és ahogy körülnézett, egy tetőtől talpig vérző sebekkel borított zsidót látott meg a bokrok között. „Ábá Tácháná, ments meg! Vigyél haza a családomhoz!”- könyörgött a férfi.

A szentéletű férfinak gyorsan döntenie kellett: vagy bajba jutott társát viszi haza, és akkor megmenti az életét, vagy a zsákját, és lesz mit ennie a családjának szombaton. Mindkettőre azonban nem volt ideje a szombat beállta előtt. „Világ Ura”- mondta. „Nem mindenekfölött való micva-e egy élet megmentése?” Azzal letette zsákját, felnyalábolta a sebesültet, és már el is indult vele a falu szélén levő otthona felé. Amikor hazaértek, átadta a szerencsétlenül jártat a családjának, és elindult visszafelé, a falu közepére.

Nagy örömére zsákját érintetlenül találta ott, ahogyan hagyta, ám nem sokkal később észrevette, hogy az emberek már legszebb szombati öltözékükben igyekeznek a zsinagóga felé, és rettenetesen elszomorodott. „Ábá Tácháná még a zsákját cipeli hazafelé, amikor már csaknem ránk köszöntött a szent szombat napja?”- csodálkoztak az emberek mindenfelé. Ábá Tácháná észrevette, hogy a nap még a látóhatár fölött van, még nem ment le, nem kezdődött meg még a hetedik nap! Megszaporázta hát a lépteit, egykettőre hazaért. Otthon letette a zsákját, és illendően felkészült a szombatra. Közben figyelte a napot, és mivel az még mindig a látóhatár fölött volt, nyugodtan készülődött.

Ekkora micva egy ember megmentése, hogy Ábá Tácháná jócselekedete kedvéért még a nap is megállt egy rövid időre. Ahogy bölcseink mondják: „Aki megment egy életet, az az egész világot menti meg.”

Sajnos azonban nem mindenkinek adatik meg, hogy péntek délutáni elfoglaltságai miatt késlekedjen a naplemente. Télen hamar beköszönt a szombat, és másnap este hamar ki is megy, ezért a harmadik, szombat délutáni étkezést is meglehetősen korán, még naplemente előtt kell megkezdenünk. Mivel a második étkezésre szokás húsosat fogyasztani, ezért a rövid téli szombatokon nem telik el elegendő idő az ebéd és a szeudá slisit között ahhoz, hogy utóbbi alkalmával tejeset ehessünk. Így most a közkedvelt mákos guba párve változatát mutatjuk be az olvasóknak.

Mákos guba

Párve

Egy szombatról maradt bárchesz

1.5 pohár mák

1.5 pohár porcukor

1 l kókusztej (ld. lent)

A bárcheszt felszeleteljük, a szeleteket egyenként beáztatjuk a kókusztejbe. Egy tűzálló edényt kikenünk olajjal, és az aljára egy rétegben bárchesz-szeleteket teszünk. A cukrot a mákkal összekeverjük, a szeletekre szórjuk, majd újabb réteg bárchesz következik, és ismét cukros mákot szórunk rá. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt átsütjük, forrón tálaljuk.

Kókusztej házilag

párve, glutén- és tojásmentes

2 pohár kókuszreszelék

1 l víz

csipetnyi só

ízlés szerint egy-két kiskanál méz (elhagyható)

A vizet felforraljuk, a kókuszreszeléket hőálló tálba tesszük, és leöntjük a forró vízzel. Egy órán át hagyjuk állni, majd leturmixoljuk, és leszűrjük. A megmaradt kókuszreszeléket süteményhez használhatjuk fel, felhasználásig tartsuk hűtőszekrényben. A leszűrt kókusztejet egy-két kiskanál mézzel is ízesíthetjük. Fogyaszthatjuk magában, vagy felhasználhatjuk süteményekhez, tej helyett, ezáltal az édesség párve, vagyis tej- és húsmentes lesz, és egyaránt kínálhatjuk húsos és tejes étkezés után is. A házilag készített kókusztej hűtőszekrényben 2-3 napig áll el.

Megszakítás