Kóser gasztro: lencsefasírt

Hetiszakaszunk, a Toldot többek között elbeszéli Jáákov és Észáv (Ézsau) történetét:

És főzött Jákob főzeléket; Ézsau pedig jött a mezőről és fáradt volt. És mondta Ézsau Jákobnak: Adj ennem, kérlek, ebből a vörösből, mert fáradt vagyok; azért nevezték el Edómnak. Jákob pedig mondta: Add el nekem ezen a napon a te elsőszülöttségedet. És mondta Ézsau: Íme, én megyek a halál elé, minek is nekem az elsőszülöttség? De Jákob mondta: Esküdj meg nekem ezen a napon, és ő megesküdött neki; és eladta elsőszülöttségét Jákobnak. Jákob pedig adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket; ez evett, ivott, fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget. (M.I. 25:29-34)

Az elsőszülöttség az ősi időkben jóval többet jelentett annál, mint amit manapság jelent. Az elsőszülött vitte tovább a család nevét és címeit, emellett kétszeres részt kapott az örökségből. Az ősatyák kontextusában tovább nőtt az elsőszülöttségi jog jelentősége: ő vitte tovább Ávráhám ősapa családi vonalát és örökségét: az istenszolgálatért vállalt felelősséget. Ironikus, hogy éppen Észáv leszármazottai, a rómaiak voltak azok, akik – mint elődjük, az istenszolgálat színhelyét lerombolták. Ez esetben nemcsak spirituálisan, mint Észáv, amikor kánaáni nőt vett feleségül, hanem fizikailag is.

Az elsőszülöttség egy tál lencsére cserélésének története közismert, ám kevésbé köztudott, vajon miért éppen lencsét főzött Jáákov. A midrás (a tórai eseményeket kiegészítő történet) elmeséli, hogy éppen ezen a napon halt meg 175 évesen Ávráhám. Jáákov tehát az apját gyászoló apjának főzte a lencsét, mely napjainkig a gyász egyik jele és a gyászolók egyik eledele.

Ennek két oka van, mindkettő a lencse formájában keresendő. A kerek ételek: lencse, tojás, csicseriborsó, az élet körforgását jelentik, a születés és elmúlás állandóan egymásba érő ciklusát. A másik ok az, hogy a lencse – kerekségével – a halált jelképezi: ahogyan a korongszerű lencse gurul tovább és tovább, úgy jár a halál, a szomorúság és a gyász folyamatosan az emberek között, egyiktől a másikig.

A bibliai időkben a lencse – a gabonafélék után – az egyik legszélesebb körben fogyasztott ételféleség volt. Könnyű termesztehetősége és elérhetősége, magas rost- és fehérjetartalma miatt számos ókori étel alapját képezte, és gyakran fogyasztották kenyér, vagy hús helyett. Legtöbbször valószínűleg levest (márák), vagy a fent idézett tórai szövegben is említett főzeléket (nezid) főztek belőle. A Jáákov és Észáv bibliai történetében szereplő lencse valószínűleg a könnyen és gyorsan fövő vörös lencse volt, hiszen Észáv „abból a vörösből” kért enni.

A hagyományos lencsefőzeléktől – melyet korábban már bemutattunk – eltérően most egy ugyancsak vöröslencséből készült fasírtot ajánlunk olvasóinknak:

Lencsefasírt

Párve, tojásmentes

2 pohár vörös lencse

4 ek. teljes kiőrlésű liszt

4 gerezd fokhagyma

1 kisebb fej hagyma

Fűszerek: só, bors, őrölt koriander

Egy marék felaprított petrezselyem

Olaj a sütéshez

A lencsét tálba tesszük. Hideg vizet eresztünk rá, néhány gyors mozdulattal megkeverjük, és megvárjuk, míg a lencse az edény aljára merül. A vizet leöntjük, és még kétszer megismételjük a folyamatot, így bizonyosodva meg arról, hogy a lencsében nincsen bogár. Ezek után a lencsére annyi vizet teszünk, amennyi ellepi, és néhány órára-egy napra letakarva a hűtőszekrénybe tesszük. Felhasználás előtt leszűrjük, a lencsét (főzés nélkül) a hagymával és a fokhagymával együtt felaprítjuk. Hozzáadjuk a lisztet, a fűszereket és a petrezselymet, majd gombócokat formálunk, melyeket kissé ellapítunk. Széles serpenyőben másfél-két centiméter mély olajat hevítünk, és óvatosan beleeresztjük a fasírtokat. Néhány perc alatt minden oldalukon világosbarnára sütjük a lencsefasírtokat, papírtörlőn lecsepegtetjük, és salátával tálaljuk.

 

  • Küldés emailben