S az országnak nyeresége mindenképen az: király, ki szolgája lett a szántóföldnek. (Kohelet – Prédikátor 5:8)
Ezen a héten kezdődött elul hónap, a zsidó év utolsó hónapja, melyet „lelki munkanapok” időszakának tekinthetünk. A zsidó naptár hétköznapi és szent (chol és kádos) időszakokat különböztet meg egymástól. A szent napokon igyekszünk minél inkább eltávolodni a hétköznapi, materiális dolgoktól, és az élet spirituálisabb oldalának szentelni az időnket. Ebben az értelemben elul hónap inkább az év szent időszakaira hasonlít, mivel ez a lelki számvetés ideje, nyugvópont és védelmező öböl az év tengerében, amikor felkészülünk a félelmetes napokra. Ajánlatos, hogy minél többet tanulmányozzuk ilyenkor a Tórát, és minél több cedákát (adományt) adjunk. Elul igazán alkalmas időszak erre, mivel ebben a hónapban az Örökkévaló még a szokásosnál is nyitottabb és együttérzőbb módon fordul felénk. Ugyanakkor – a szombattól és más ünnepnapoktól eltérő módon – elul napjai munkanapok, nem áll fenn a háláchikus értelemben vett munkatilalom. A hónap transzcendens cselekedeteit hétköznapi munkánk között kell elvégeznünk.
A ljádi Sneur Zálmán rabbi, a chábád chászidizmus alapítója a következő metaforával magyarázta elul paradoxonját: A király általában országa fővárosában, a királyi palotában tartózkodik. Aki szeretne bejutni a királyhoz, annak végig kell járnia a palotabeli bürokrácia egész folyamatát, hogy titkárokon és minisztereken, szobákon és folyosókon keresztül végül eljusson a trónterembe, a király elé, hogy az etikett előírásainak megfelelően előadhassa, amit mondani szeretne. Vannak azonban időszakok, amikor a király kimegy a város szélén fekvő mezőkre, ahol bárki megközelítheti őt, és beszélhet vele – a király mindenkit mosolyogva fogad, és boldogan meghallgatja leggazdagabb alattvalóját ugyanúgy, mint birodalmának legszegényebb parasztemberét.
Ilyen időszak elul hónap is, mondja Sneur Zálmán rabbi.
A kenyér egyik legfontosabb élelmiszerünk, annyira, hogy munkánkat is úgy nevezzük: kenyérkeresés. A tórai törvények a mezőt, a földet tartják a munka prototípusának, melyen keresztül különbséget tehetünk szent és hétköznapi között. A szombaton tilalmas munkák legnagyobb része is a földműveléshez, ezen belül a búzatermesztéshez és kenyérsütéshez kötődik (pl.: szántás, vetés, aratás, őrlés, szitálás, dagasztás, sütés) (Talmud, Sábát 73a), és a többi tilalmat ezekből vezették le bölcseink. „A Misna bölcse a kenyérsütés folyamatát követi” – magyarázza a Talmud.
A zsidók számára 11 hónapon át az élet a mező és a palota között váltakozik, vagyis a hétköznapok és a szent időszakok között. Elul hónapban azonban a Király megy ki közéjük a mezőre.
Mivel a Tóra a szombati munkatilalmat a pusztai Szentély (Miskán) építési munkálatai mellett említi, bölcseink azt a következtetést vonták le ebből, hogy az ott végzett munkák azok, amelyeket szombaton tilos végezni, mivel a Szentély munkálatai jelentik az emberi életben végzett munka prototípusát. Vagyis a munka, melynek végzése megkülönbözteti a szentet a hétköznapitól, egyáltalán nem hétköznapi, hanem éppen, hogy szent: munka, melynek nyomán a fizikai világ Isten otthonává válik. Hétköznapi felszíne alatt ugyanis az anyagi világ mélyebb igazságot hordoz: képes otthont adni Teremtője jóságának és tökéletességének. Mindennapi életünk munkájának célja tehát felfedni a világban rejlő istenit.
A szent napok, melyeken eltávolodunk mindennapi munkánktól, és betekintést nyerhetünk a szentségbe, segítenek hétköznapjaink mélyebb megélésében, hogy lássuk: miért dolgozunk.
Kivétel ez alól az állandó váltakozás alól elul hónap, amikor a Király a mezőre megy. A Király, aki népének szíve és lelke, céljainak megtestesítője, ilyen módon a földművelő életében állandóan jelenlevő cél, aki miatt dolgozik, szánt, vett, betakarít, hiszen a király is kenyérrel él. Amikor a király kimegy a mezőre, a földművesek természetesen nem úgy viselkednek, mint minden más munkanapon, ahogy elul sem szokásos munkaidő. Több tórát tanulunk, odaadóbban imádkozunk, bőkezűbben adakozunk, hiszen mindent áthat a mezőre kijött Királyból áradó szentség. Bár a mezőn vagyunk, de a mező szentebbé vált általa. Elul hónap munkanapjain, materiális környezetünkben maradva válhatunk szentebbé, és készülhetünk fel ros hásánára, a tíz bűnbánó napra és jom kipurra.
Forrás: chabad.org
A fentieknek megfelelően egy kenyérreceptet ajánlunk:
Kukoricalisztes kenyér
tojásmentes, párve
4 pohár kukoricaliszt
4 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt
2 ek. szezámmag
2/3 pohár langyos víz
1 kocka élesztő
2 ek. olívaolaj, vagy más növényi olaj
4 kk. só
A liszteket tálba szitáljuk, hozzáadjuk a többi száraz hozzávalót. Az élesztőt a vízben néhány perc alatt felfuttatjuk, majd az olajjal együtt a lisztes keverékhez adjuk. Néhány perc alatt rugalmas tésztává dagasztjuk, majd letakarva, langyos helyen egy óra alatt a duplájára kelesztjük. Hosszúkás cipót formálunk, majd további fél órán át kelesztjük. A cipó tetejét éles késsel néhányszor mélyen bevágjuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. negyven perc alatt ropogósra sütjük.
