Kóser gasztro: kovászos bárchesz

Venismártem meod lenáfsotéchem – és vigyázzatok nagyon a lelketekre (vagyis az életetekre), mondja a Tóra Mózes ötödik könyvében, a Dvárimban. Bölcseink ebből szabályok és törvények egész sorát vezetik le, többek között azt, hogy egészségesen kell élnünk. Bölcseink arra nézve is számos törvényt hoztak, hogy mikor kell kezet mosnunk, szintén egészségünk, vagyis életünk védelmében, legyen fizikai, vagy spirituális veszély, amelytől a kézmosás védelmezni hivatott minket. A következő esetekben kell kezet mosnunk:

 

  • kenyérevés előtt
  • vízbe mártott zöldségek fogyasztása előtt (erre a széderestén is látunk példát)
  • bencsolás (étkezés utáni áldás) előtt (májim ácháronim)
  • mellékhelyiség használata után, illetve fürdés, mikve (rituális fürdő) használata, vagy bármely olyan tevékenység után, melynek során testünk egyébként befedve tartott részét érintettük
  • ha megérintettük a cipőnket
  • a zsinagógában, imádkozás előtt
  • temetőlátogatás után, vagy halottal való érintkezést követően
  • körömvágás után
  • felkelés után

 

A középkorban rengeteg üldöztetés érte a zsidókat, akiknek a köreiben jóval kevésbé pusztítottak a különféle halálos járványok, mint a körülvevő népesség tagjai között. Ma már tudjuk, hogy a kézmosás alapvető jelentőségű a betegségek terjedésének megfékezésében, és a zsidókat annak köszönhetően érintették kevésbé a járványok, hogy egy vallásos zsidó ember rendszeresen mossa a kezét.

 

Gasztronómiai rovatunkban természetesen a kenyérevést megelőző kézmosás a leginkább releváns. Egy edényt megtöltünk vízzel, és háromszor leöntjük először a jobb, majd háromszor a bal kezünket úgy, hogy a víz a csuklónkig érjen. Ezután elmondjuk az áldást, majd alaposan megtöröljük a kezünket. Az áldás szövege:

 

בָּרוּךְ אַתָּה יְהֹוָה אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ עַל נְטִילַת יָדָיִם:

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket a parancsolataiddal, és megparancsoltad a kezek lengetését.

 

Ezután mondhatjuk el a kenyérre való hámoci áldást, és ehetünk kenyeret. Például ilyen kovászos bárcheszt:

 

Kovászos bárchesz

párve

1 pohár kovász

¾ pohár langyos víz

3 ek. méz (vagy szilán, vagyis datolyaméz)

¼ pohár olaj

1 tojás, plusz 2 tojás sárgája

2 kk. só

4-5 pohár liszt

 

Amennyiben a kovászt hűtőszekrényben tároljuk, néhány órával a munka megkezdése előtt érdemes elővenni. Kimérünk belőle annyit, amennyi a recepthez szükséges, a maradékot a fenti módszer szerint megetetjük, és a bárcheszhez kimért kovászhoz is adunk néhány kanál lisztet és vizet, hogy elősegítsük a kelési folyamatot. Néhány órával később a hozzávalókat sorban tálba tesszük (a lisztből először csak négy pohárral használjunk, és szükség esetén adagoljuk néhány kanalanként a tésztához a maradékot), összegyúrjuk, majd pár percen át dagasztjuk (ha túl kemény, adjunk hozzá még apránként vizet, ha túl lágy, adjunk hozzá még egy kevés lisztet). Egy jó nagy tálat kiolajozunk, ebbe tesszük a rugalmasra gyúrt tésztát. Letakarjuk. Másnap délután tetszés szerinti méretű bárcheszeket fonunk. Újabb 2-3 óra kelesztés után a tetejüket megkenjük tojással (használhatjuk a tésztához felhasznált tojások fehérjét), megszórjuk mákkal, vagy szezámmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük a kalácsokat. (Megjegyzés: ebből a mennyiségből nem kell chálát venni, ha azonban megkétszerezzük az adagot, akkor már igen.)

zsido.com

  • Küldés emailben