Kóser gasztro: Gyümölcsös csirketagine

Ezen a héten fejezzük be a Tóra első könyvének felolvasását. Askenáz hagyományok szerint a befejező szavaknál feláll a közösség, és hangosan így szól: „cházák, cházák, venitcházek” – erősödjünk és erősítsük egymást. A felolvasó ezután megismétli e szavakat.

 

Jehosua könyvében az Örökkévaló így szól Jehosuához:

Légy erős és bátor, mert te adod birtokba e népnek az országot, melyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom. Csak erős és bátor légy nagyon, vigyázva arra, hogy cselekedjél az egész tan szerint, melyet neked parancsolt Mózes szolgám; ne térj el attól sem jobbra, sem balra, azért hogy boldogulj, bármerre jársz. Ne mozduljon el szádból a tannak e könyve, s elmélkedjél róla nappal s éjjel, azért, hogy vigyázz arra, hogy cselekedjél mind a szerint, a mi írva van benne, mert akkor szerencsés leszel útjaidon és akkor boldogulni fogsz. (1:6-8)

 

A midrás szerint a „tannak e könyve” kifejezés arra utal, hogy Jehosua egy tóratekercset tartott a kezében, és amikor befejezte, Isten azt mondta neki: „cházák”. Ezért mondják a cházákot a Tóra felolvasásának végén. Sok helyen szokás minden egyes felolvasott alija, vagyis a hetiszakasz minden egyes részlete után azt mondani annak, akinek a szakaszt olvasták, hogy cházák uváruch – legyél erős és áldott. Érdekes, hogy az askenáz közösségek mégsem a cházák veemác kifejezést vették át Jehosua könyvéből, hanem a hasonló, ám mégis lényegében különböző cházák venitcházek szófordulatot Smuél próféta könyvéből (II. Smuel 10:12). Az áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson azt mondja, hogy azért nem a Jehosua könyvében szereplő formulást használjuk, mert a zsidó törvények értelmében az, ha valamit háromszor megteszünk, gyakorlatilag jogi érvényre emelkedik, és nem térhetünk el tőle a továbbiakban. A háromszoros „cházák” tehát inkább biztosítja számunkra az erőt.

 

A Talmud elmondja, hogy az embernek folyamatosan javítania kell a tóratanulását, és ehhez van szüksége az erőre, ezért áldjuk meg egymást és egyben magunkat is azzal, hogy erősek legyünk. Ahhoz is kérünk erőt, hogy képesek legyünk újra és újra végigtanulni az éppen befejezett könyvet. Ugyanígy, amikor valaki megtesz egy micvát, azt mondjuk neki: jáser koách, legyen még több erőd. Vagyis: ahogyan ezt a micvát, vagy különleges jótéteményt elvégezted, úgy legyen erőd továbbiakra is.

 

Szokás, hogy ha egy-egy könyvet befejez az ember, vagy akár csak egy hosszú időre magára vállalt feladatot teljesít, azt szijummal, lezárással ünnepli meg. Éppen a napokban láthattunk erre példát, amikor világszerte befejezték a Talmud tanulásának közel hét évet felölelő ciklusát, és a világon mindenfelé megtartották a szijum hásászt. Ezt szeudát micva, vagyis micvalakoma kíséri. Ez alkalomból ajánlunk ízletes ünnepi ételt.

 

Gyümölcsös csirketagine

húsos

glutén- és tojásmentes

 

2 kg csirkehús (comb és mell vegyesen)

olaj

2 nagy fej lilahagyma

egy-egy maréknyi aszalt szilva, szárított sárgabarack és szeletelt, hámozott mandula

¾ pohár szilán (datolyaméz)

1 dl kóser fehérbor

víz

 

A tálaláshoz:

szárazon pirított mandulaszeletek

felaprított friss koriander

 

A fűszerkeverékhez:

1 citrom reszelt héja

só, ízlés szerint

durvára darált bors, ízlés szerint

1 kk. kurkuma

5 nagy fokhagymagerezd, összetörve

egy darabka gyömbér lereszelve

½ kk. római kömény

1 kk. őrölt koriander

1 kk. fahéj

 

Egy tálban a fenti fűszerek segítségével fűszerkeveréket készítünk, és alaposan összekeverjük, majd félretesszük. Az szárított gyümölcsöket átvizsgáljuk, hogy ne legyen bennük bogár. A tagine aljában olajat hevítünk, beledobjuk a húst, rászórjuk a fűszerkeveréket, és alaposan, minden oldaláról átpirítjuk. Ezt követően kivesszük az edényből a húst, szükség szerint pótoljuk az olajat, és beletesszük a vékony szeletekre vágott lilahagymát. Hozzáöntjük a szilánt (legjobb, ha nem cukrozott változatot, hanem természetes szilánt használunk), a fehérbort, beledobjuk az aszalt szilvát és a szárított barackot, majd elkeverjük a hozzávalókat. Néhány percnyi párolás után még egyszer alaposan átkeverjük, ezután visszatesszük az edénybe a húst, és jellegzetes, csúcsos fedelével lezárjuk a tagine-t. (Amennyiben nem rendelkezünk ilyen tállal, egyszerű lábosban is elkészíthetjük, ekkor figyeljünk nagyon oda arra, hogy az elpárolgott folyadékot pótoljuk. A tagine tetejének kiképzése ugyanis lehetővé teszi a gőz forgását az edényben, állandóan nedvesen tartva a benne készülő ételt.) Tálalás előtt szárazon pirított mandulával és friss korianderrel megszórjuk, kuszkusszal tálaljuk.

 

zsido.com

  • Küldés emailben