56 évvel ezelőtt, 1964. november 17-én kezdte meg pályafutását az izraeli Cholonban a zsidó állam legkedveltebb, mondhatni, nemzeti rágcsálnivalója, a Bamba. Nevét, úgy mondják, azokból a hangokból képezték, melyeket a kisbabák már azelőtt mondanak, hogy az ábá (apa) és imá (anya) szót ki tudnák mondani. Ehhez a képhez illeszkedik az 1993-ban, majdnem harminc évvel az indulás után megalkotott „Bamba figura”, egy folytonosan mozgó totyogó rajza.
A kezdeteket egyébként nem kísérte fényes siker: az első két évben cheddar ízesítéssel gyártották a kis hurkákat, és a közönség nem fogadta túlzott lelkesedéssel. A choloni üzemet 1966-ban bezárták, és a tulajdonos Oszem, az egyik legnagyobb izraeli élelmiszergyártó vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy a cheddar ízesítésű Bambát kivonják a forgalomból. Utolsó kísérletként megpróbálkoztak a mogyoróvajas bevonattal. A siker elsöprő volt, a többi pedig, mint mondják, történelem. 1991-ben, az öbölháború idején Náchmán Sáj, az izraeli hadsereg szóvivője, akinek a feladata a lakosság megnyugtatása volt, egyenesen azt ajánlotta az aggódó szülőknek, hogy adjanak a kicsiknek Bambát, az minden bizonnyal megnyugtatja őket. A népszerűség azóta is töretlen, az izraeli kisgyermekek jórészt az első ízek között ismerkednek meg a földimogyorós finomsággal, mely már számtalan ízesítésben, nugátos, epres, vagy csokis változatban is kapható, különféle kiszerelésekben, hogy minden alkalomra találhassunk megfelelőt. Érdekesség egyébként, hogy számos kutatás azt mutatja, hogy az izraeli lakosság körében szignifikánsan kisebb a mogyoróallergiások aránya, mint más csoportoknál. Ezt a tényt sokan annak tulajdonítják, hogy az izraeli kisgyerekek nagyon korán találkoznak ezzel az egyébként erősen allergénnek számító tápanyaggal.
Míg maga a földimogyoró minden körülmények között kóser, csak arra kell figyelni, hogy könnyen megtámadják a kártevők, tehát ellenőrizni kell fogyasztás előtt, addig a mogyoróvaj esetében szükséges a kósersági pecsét ahhoz, hogy fogyasztható legyen. A földimogyoró csak nevében mogyoró, valójában a hüvelyesek közé tartozik, akárcsak a lencse, vagy a borsó. Ennek megfelelően boré pri háádámá – aki a föld gyümölcsét teremtette – áldást mondunk rá, utána pedig az általános boré nefásot utóáldást mondjuk el. Ebből következik, hogy a mogyoró, így a belőle készült mogyoróvaj is kitniot, vagyis peszáchkor askenázi zsidók számára nem megengedett termék.
Datolyás-mogyoróvajas banánturmix
Tejes, glutén- és tojásmentes
2 nagy banán
4 szem datolya
2-3 ek. méz (lehet szilán, azaz datolyaméz is)
2 ek. mogyoróvaj
½ citrom leve
1 pohár joghurt/ 1 pohár növényi joghurt
A hozzávalókat tálba tesszük, és botmixerrel simára keverjük. Adhatunk hozzá kedvünk szerint egyéb gyümölcsöket: meghámozott almát vagy körtét, szilvát, vagy akár epret is.
A datolya igen nagy mértékben hajlamos a bogarasodásra. Felhasználás előtt minden esetben ki kell nyitni minden egyes szemet, és alaposan meg kell vizsgálni a belsejüket. Ha szilvát használunk, azt is ellenőrizni kell. Az eper különösen gondos odafigyelést igényel: miután megtisztítottuk, és többször cserélve a vizet áztattuk, nézzük át, nehogy bogár legyen rajta.