Kóser gasztro: datolyaméz

A polgári időszámítás kezdete előtti hatodik századból származó datolyamagból neveltek gyümölcsöt termő datolyapálmát izraeli tudósok.

A pálma kétlaki növény, hím- és nőnemű egyedre is szükség van ahhoz, hogy teremjen. Az első ősi datolyapálmát, melyet Metuséláchnak, vagyis Matuzsálemnek neveztek el, 2005-ben sikerült kihajtatni egy, a Mászádán az 1960-as évek feltárásai során talált, kétezer éves magból. A projektet Dr. Elaine Solowey, az Arava Intézet Fenntartható Mezőgazdaságért Központjának igazgatója, valamint munkatársa, Dr. Szárá Sallon vezette. Sallon gyermek gasztroenterológusként dolgozik, és a növények gyógyászati felhasználásának lehetőségeit kutatja a jeruzsálemi Hádászá kórház gyógyszertani kutatóközpontjában. Később még hat magot sikerült életre kelteniük, egy szintén Mászádáról, öt pedig a Holt-tengeri tekercsekről híres kumráni barlangokból származik. Ez utóbbiak közül származik a Chánának elnevezett nőnemű pálma, melynek virágait Metuselách magjával beporozva kelhetett életre az ősi datolyafajta. A magokat áztatták, melegítették, növekedést serkentő növényi hormonokkal és enzimekkel táplálták: „Fantasztikus volt visszahozni ezeket a fákat a halottaikból – valójában csak aludtak” – mondta Sallon. – „Látni, ahogy néhány méter magasra nőnek és termést hoznak – reménysugár volt ebben az aggodalommal és depresszióval terhes időszakban. Azt jelezte számunkra, hogy a természet a fajok borzalmas pusztulása idejében is ellenáll. A természet nem adja fel küzdelem nélkül. Ez motivál minket.”

A kutatók meg vannak elégedve az első terméssel: „Csodálatosan ízletesek. Cháná termése nem olyan ragacsosan édes, mint a Medjoul fajta datolyái, inkább szárazabb, mézes utóízzel, ami a tejjel-mézzel folyó országra emlékeztet.” Úgy tűnik, a feltámasztott faj leginkább egy iraki fajtával mutat rokonságot. A tudósok úgy vélik, hogy a magot, melyből az őt termő datolyapálma származott, az első Szentély pusztulása után a babilóniai száműzetésből visszatérő zsidók hozhatták magukkal a mai Irak területén létezett Babilóniából, ahol, mint a Talmudból megtudjuk, a datolyaültetvényen dolgoztak a zsidók.

A júdeai datolyatermesztés az i. e. 2300-ban már igen elterjedt foglalkozás volt. A feltámasztott magok közül három, Uriel, Boáz és Jona ezt a nyugatibb fajtát képviseli. A kutatók egyik célja, hogy ezt a fajtát újra bevonják a mezőgazdasági termelésbe, mivel, mint mondják, orvos-, valamint táplálkozástudományi szempontból esetleg rendelkezhetnek olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek a ma termesztett datolyákból hiányoznak. A kutatók emellett mesekönyvet is szeretnének írni a kétezer évvel korábban Mászádán elaludt és napjainkban egy laboratóriumban felébredt Metuselách szemszögéből.

 Nőnemű virág

A datolya a zsidó vallási életben több helyen játszik szerepet. A tejjel-mézzel folyó Kánaán kifejezés a datolyamézre utal. A datolya egyike Izrael hét termésének, a sivát háminimnek, melyek különleges státuszt élveznek a táplálékokon belül (külön áldást mondunk rájuk, és egyazon étkezésnél előbb eszünk belőlük, mint más terményekből), középső levele, a luláv pedig a szukoti csokor, az árbáát háminim része. A Zsoltárok könyvében Dávid király a datolyapálmát az igaz emberhez hasonlítja (Zsolt. 9:12): „Az igaz ember pálmaként virul”.

Rendszeres olvasóink már jól ismerik Sault és Joelt, az Izraelben élő ikerpárt, akik már számos érdekességet mutattak be. Most datolyamézet készítettek a kertjükben termett datolyákból, melyeknek már április óta követték a növekedését. Már akkor látszott, hogy szép lesz a termés, mert minden datolyapálma virágzott, azután a nőnemű pálmákon megjelentek a kis, zöld bogyók, melyek lassan megnőttek, megszínesedtek, és a súlyuk lehúzta az ágakat. Öt hónappal később, szeptember közepén végre betakaríthatták a termést, és valóra válthatták a tervüket, hogy igazi datolyamézet, azaz szilánt készítsenek. Átadjuk nekik a szót, hogy olvasóinkat is beavassák a folyamatba:

Hímnemű virág

„Először leszedtük a datolyát. Izrael Földjén termett, ezért trumát és máászért kell belőle venni, ezek különféle tizedek és adományok, melyekről a Tóra előírja, hogy a termésből a kohénoknak kell adni. Igaz, hogy nem áll a Szentély, de ezek a szabályok most is érvényesek. Egy áldás kíséretében kiveszünk néhány szemet, azt nem szabad megenni. Külön tesszük, és amikor már nem lenne használható, ki lehet dobni. Ezt követően egy pénzdarab segítségével máászer sénit is veszünk. A szilánhoz egy kiló datolyát használtunk. Először kimagoztuk és vízbe áztattuk a szemeket, egy egész éjszakán át áztak. Magozás közben ellenőriztük, hogy nincs-e kukac a gyümölcsben (nem volt). Másnap reggel egy liter vízzel feltettük főni a datolyákat a legkisebb lángra. Négy órán át forraltuk [éppen csak gyöngyözve főtt], utána megvártuk, amíg egy kicsit kihűl. A datolyákat tiszta, kivasalt textilpelenkába tettük, és alaposan kicsavartuk, amíg minden cseppet kinyertünk belőlük. Az aranyszínű levet két pohár cukorral ismét feltettük főni, megint csak a legkisebb lángra. Körülbelül három és fél órán át főztük, a recept négy órát írt, de három és fél óra után már majdnem odaégett. Amikor egy kicsit kihűlt, tiszta befőttesüvegbe töltöttük. Pitával nagyon finom!”

 

Datolyaméz (kb. egy liternyi szilánhoz)

párve, glutén- és tojásmentes

1 kg friss datolya

víz

2 pohár cukor

A datolyákat egy éjszakára vízbe áztatjuk, majd egy liter vízben feltesszük főni (használhatjuk hozzá az áztatóvizet), alacsony lángra. Ezután kissé kihűtjük, és laza szövésű textilen keresztül átszűrjük. Gondosan kinyomkodunk belőle minden levet, és széles, magas lábosban főzzük kis lángon, két pohár cukorral 3-4 órán át. Figyeljük, nehogy megégjen. Tiszta üvegbe töltjük, és így tároljuk.

 

zsido.com

  • Küldés emailben