Jom Kipur - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2018.09.18 18:32 - Ünnep kimenete: 2018.09.19 19:34

Kóser gasztro: csokis rizspehely

Egy hét telt el purim ünnepe óta, és a zsidó háztartásokban folyik a peszáchi készülődés. A háláchá szerint egy-egy ünnep előtt harminc nappal kell megkezdeni az adott jeles napra való felkészülést és a vonatkozó törvények tanulmányozását. Sokakban felmerül a kérdés: miért van olyan közel egymáshoz ez a két ünnep, mi kapcsolja össze őket?

A Talmudban olvassuk (Megila 6b), hogy Simon ben Gámliel rabbi azt mondta: „jó, ha összekapcsoljuk az egyik megváltást a másik megváltással”. Ez a két megváltás a zsidó nép Egyiptomból való megszabadulása és a zsidó nép megmenekülése a purimi történetben. A két megváltás tehát természetes módon kapcsolódik össze, és ez az oka annak, hogy időben egymáshoz közel esnek.

Az elsődleges kapcsolaton kívül további kapcsolódási pontok is vannak a két ünnep között. A hámántáska és a macesz, Mose és Mordecháj, Mirjám és Eszter, Fáraó és Hámán – a két ünnep főszereplői, helyszínei megfeleltethetők egymásnak. Lássuk, hogyan!

A zsidó naptárban harmincnapos felkészülési periódusok előzik meg a nagyobb eseményeket. Az őszi nagyünnepek előtt, elul hónapjában minden nap megfújják a sófárt az ünnepek előkészítéseképpen. Ugyanígy peszáchnak is megvan a maga felkészülési ideje, kezdve Eszter böjtjével és purimmal, hogy kellőképpen rá tudjunk hangolódni a megemlékezéssel és ünnepléssel teli tavaszra. A megilát Eszterben (Eszter könyve) elbeszélt purimi történet egyik jelentős momentuma peszáchkor történt. Hámán hírhedt sorsvetésére niszán hónap 13-án került sor, vagyis a peszách bejövetelét megelőző napon:

Áchásvéros király uralkodásának 12. évében, az első, niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a 12. hónapig, vagyis ádár haváig… Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint… (Eszter 3:7, 12)

Eszter az innentől számított harmadik napon, niszán 15-én ment be a királyhoz, ez peszách első napja. A zsidók – Eszter kérésére – három napig böjtöltek, vagyis abban az évben a peszáchot böjtöléssel töltötték Susán városában.

Mindkét esemény – a kivonulás és a purimi csoda is – Izraelen kívül történt, az egyik Egyiptomban, a másik Perzsiában. A zsidó népet mindkét alkalommal fenyegette a teljes kiirtás veszélye. Mose és Eszter egyaránt megjelent az aktuális uralkodó előtt, hogy megmentsék népüket, és mind Fáraó hadserege, mind Hámán és a fiai megsemmisültek a történet végére. Emellett mindkét történetnek meghatározó részesei voltak a zsidó gyerekek.

Purimmal kapcsolatban a midrás meséli el, hogy Hámán gonosz ítélete a zsidó gyerekek tóratanulása és imája érdemében töröltetett el. Az Örökkévaló elfogadta tiszta és szívből jövő imáikat, és ezáltal jöhetett el a purimi megváltás. Peszáchhal kapcsolatban a Talmud elmondja, hogy keserű rabszolgasorsuk ellenére a zsidók gyermekek igen különleges nemzedékét nevelték fel Egyiptomban. A Vörös-tenger szétválásával kapcsolatban bölcseink elmondják, hogy a gyermekek a felnőttek előtt ismerték fel Isten nagyságát. Ugyanígy játszanak szerepet a mai napig a gyermekek az ünneplésben, sokkal hangsúlyosabb módon, mint más jeles napokon. Purimkor szokás a gyerekeket is elvinni a megilaolvasásra, a gyerekek jelmezbe bújnak és hangoskodnak a kereplőkkel, hogy Hámán nevét ne lehessen hallani. A peszáchi széder egésze a gyerekek figyelmének fenntartására és az ő bevonásukra épül.

Ahogy fent említettük, mindkét ünnep a zsidók megváltásáról emlékezik meg. Emellett a túlélés és a tolerancia közti kapcsolatról is szólnak. A két ünnep micvái között közös az adományozás fontosságának hangsúlyozása – mindkettőhöz tartoznak olyan micvák, melyek biztosítják, hogy a szegényeknek se kelljen nélkülözniük, és méltóképpen meg tudják ülni az ünnepet. Purimkor a mátánot leevjonim, a szegényeknek juttatott adományok, peszáchkor pedig a kimchá depiszchá, az az adományalap, melyből a közösségek biztosítják, hogy a szegények széder asztalára is jusson macesz és bor.

Zárásként elmondhatjuk, hogy mivel mindkét ünnep a túlélést és a megváltást hirdeti, nagy, ünnepi lakomákat tartunk, melyekbe bevonjuk a közösség minden egyes tagját, így a vendégfogadás micvájának is kiemelkedő szerep jut e napokon. A nélkülözőknek nagy odafigyeléssel juttatunk az ünnepek kellékeiből. Bár a gyerekeknek nem kötelessége még részt venni, mégis igyekszünk, hogy a két jeles nap lehető legtöbb részébe bevonjuk őket, gyerekbarát, vonzó légkört teremtve, ahol csak lehet. Ezek a különféle aspektusok mind egyfelé mutatnak: a túlélés az egész közösségre vonatkozik, kicsire, nagyra, szegényre és gazdagra egyaránt. Így, amikor a túlélést ünnepeljük, nem vagyunk tekintettel se az életkorra, se a vagyonra, csupán egyet szeretnénk biztosítani: hogy közösségként, egységben tudjunk megemlékezni a megváltásunkról.

Mindeközben természetesen nem feledkezhetünk meg a családunkról sem. Egy kevés időt és erőfeszítést igénylő és a gyerekek által különösen kedvelt desszertet kínálunk, hogy a család ne maradjon édesség nélkül, a megtakarított időben pedig folytathassuk a peszáchra való felkészülést. Kellemes és hasznos készülődést kívánunk!

Csokoládéval bevont mogyoróvajas rizspehely szeletek – sütés nélkül

Párve, tojás- és gluténmentes, vegán

5 pohár natúr puffasztott rizspehely

1 pohár szilán (datolyaméz), vagy méz

1 pohár barna cukor

Másfél pohár mogyoróvaj

4 tábla étcsokoládé

A szilánt (vagy mézet), a cukrot és a mogyoróvajat lábosba töltjük, és addig melegítjük, amíg a cukor fel nem olvad (vigyázzunk, mert könnyen megég). A rizspelyhet kimérjük egy nagy tálba, hozzáöntjük az összemelegített keveréket, és egyenletesen elkeverjük. Sütőpapírral bélelt tálcára terítjük, és alaposan lenyomkodjuk, hogy a lehető legjobban összeálljon. A csokoládét vízfürdőben felolvasztjuk, majd bevonjuk vele a tálcára kiterített keveréket. Azonnal tetszőleges méretű darabokra vágjuk, majd hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Hűtőben tároljuk.

  • Küldés emailben