A Beháálotchá hetiszakaszban a nép panaszkodni kezd Mózesnek. A sivatagban vándorló emberek visszavágynak az egyiptomi húsosfazekak mellé, megfeledkezve az elnyomásról és rabszolgaságról, amivel az egyiptomiak sanyargatták őket.
És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott; és újra sírtak Izrael fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni? Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára; most pedig lelkünk kiszárad, nincs semmi, egyedül a mannára van szemünk irányítva. (4Mózes 11:4-6)
Korábban írtunk a fent említett összetevőkről (itt olvashatják). Itt most a hús kérdésével foglalkozunk. Mózes, ahogyan a hetiszakaszról szóló cikkünkben is említettük, megtörik, úgy érzi, túlságosan sok teher van rajta, képtelen egyedül ellátni a nép vezetésének feladatát, és még ráadásul húst is előteremteni a számukra. Az Örökkévaló ígéretet tett Mózesnek arra, hogy egyrészt megosztja a vezetés feladatait Mózes és a vének között, másrészt pedig ad a népnek húst, méghozzá nemcsak egy, vagy két étkezésre valót:
A népnek pedig mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra és enni fogtok húst, mivelhogy sírtatok az Örökkévaló fülei hallatára, mondván: Ki ad nekünk húst ennünk? Bizony jobb volt nekünk Egyiptomban! És az Örökkévaló ad nektek húst, hogy egyetek. Nem egy napig fogtok enni és nem két napig, nem öt napig, sem tíz napig, sem húsz napig; egy teljes hónapig, míg kijön orrotokon át és undorrá válik nektek; mivelhogy megvetettétek az Örökkévalót, ki közepettetek van és sírtatok előtte, mondván: Minek is mentünk ki Egyiptomból? (4Mózes 11:16-20)
Ám Mózes még mindig nem volt biztos önmagában:
Hatszázezer gyalogos a nép, mely között én vagyok, és Te azt mondod, húst adok nekik, hogy egyenek egy teljes hónapon át! Vajon juh és marha vágassék-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger minden hala gyűjtessék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik?
A különféle forrásokból kitűnik, hogy egyrészt az ember a fogyasztás által emeli fel magasabb szintre az ételt, például a húst, másfelől pedig az étel meghatározza az ember spiritualitását. A kóser módon levágott állat magasabb spirituális szintre kerül, mint az, amelyik nem a kóserság szabályainak megfelelően vágtak le, mivel a kóser vágás által micvát, tórai parancsolatot teljesítünk. Bölcseink úgy magyarázzák, hogy a halak még ennél is magasabb spirituális szinten vannak, és, hogy a halakban a cádikok (igaz emberek) lelke éled újjá.
Vagyis az ember lehet magasabb és alacsonyabb szinten is az állatnál, attól függően, hogy azt a szempontot vesszük figyelembe, hogy az ember a húsfogyasztás által erőhöz jut, vagy azt, hogy a kóser vágás, a kóser főzés, az étel előtt és után mondott áldások mind micva, melyeknek teljesítése által magasabb szintre kerül az elkészített, vagy elkészítendő étel. A hús az erőt képviseli, és bölcseink a fogyasztását temperamentumos viselkedéssel hozzá összefüggésbe. Azt mondják, hogy mivel egy tóratudós képes különbséget tenni a jó és a rossz között, ezért nyugodtan ehet húst, mivel a hús aspektusai közül képes a jót kiválasztani, magáévá tenni és spirituálisan magasabb szintre emelni. Azt is mondják azonban, hogy egy tanulatlan személy ne egyen húst, nehogy a különféle negatív aspektusok elcsábítsák őt.
Ettől függetlenül tudjuk, hogy az Örökkévaló – bár kezdetben csak a növényeket adta fogyasztásra -, engedélyt adott az emberiségnek a húsfogyasztásra is. Számos szabály és megkötés vonatkozik erre, melyek meghatározzák, a hús forrását, a vágás mikéntjét, a kivéreztetés szükségességét és a kóser elkészítést. Bár fürjjel nem tudunk szolgálni, egy közkedvelt húsos receptünket ajánljuk:
Batátaleves csirkemellel
Glutén- és tojásmentes
6 batáta
2 krumpli
1 nagy fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
Só, bors és őrölt koriander, ízlés szerint
3 babérlevél
Egy csipet őrölt szerecsendió
4 dl kókusztej, vagy kókusztejszín
1 kg csirkemell, bőre nélkül
3 ek. étolaj
A hagymát és a fokhagymát apró kockákra vágjuk, és az olajon üvegesre pároljuk. A csirkemellet megmossuk, felkockázzuk, és a hagymás keveréken fehéredésig pirítjuk. A húst kiszedjük, félretesszük. A batátát és a krumplit felkockázva a lábosba tesszük, a hagymán egy kissé megpároljuk (ha szükséges, öntsünk alá még egy evőkanál olajat, nehogy odaégjen), majd annyi vízzel, amennyi ellepi, a babérlevéllel és a többi fűszerrel együtt feltesszük főni. Ha a zöldségek megpuhultak, eltávolítjuk a babérleveleket, és leturmixoljuk a levest, majd visszatesszük a húst, és még 20-30 percen át forraljuk, amíg teljesen átfő. Ezután hozzáöntjük a kókusztejet, alaposan elkeverjük. Rizstésztával, petrezselyemmel megszórva tálaljuk.
zsido.com