A Tóra legfontosabb parancsa

1975-ben, a cánz-klauzenburgi (kolozsvári) rebbe, Jekusziél Jehuda Halberstam rabbi kórházat alapított az izraeli Netánjában. Sokan csodálkoztak, hogy egy haszid rebbe ilyesmivel foglalkozik, amire ő ezt válaszolta:

„Amikor náci koncentrációs táborban voltam, egyszer meglőtték a karomat. Féltem a náci kórházba menni, bár voltak ott orvosok. Tudtam, ha oda belépek, soha nem jövök ki élve… Így tehát letéptem egy falevelet, és azt szorítottam a sebre, hogy elállítsam a vérzést. Azután egy ágat is letörtem, és azzal erősítettem a kötést a sebre, hogy ne mozduljon el. Isten segítségével három nap alatt meggyógyultam. Akkor megfogadtam, hogy ha kikerülök onnan élve, építek Izraelben egy kórházat, ahol mindenki méltó ellátásban részesülhet. A kórháznak az lesz az alapja, hogy minden ott dolgozó orvos és nővér hinni fog Istenben és abban, hogy amikor egy beteget kezelnek, akkor a Tóra legfontosabb parancsolatát teljesítik”.

A cánzi rebbe engem kért meg arra, hogy felügyeljem a projekt kivitelezését. Az volt a terve, hogy olyan kórház épüljön fel, ahol a legmagasabb szintű orvosi ellátás a Tóra törvényeinek maximális betartásával kéz a kézben jár. Bár a cél nemes volt, nagyon nehéz volt megteremteni hozzá az anyagi hátteret. Az izraeli Egészségügyi Minisztérium, melyet egy szekuláris párt vezetett, nem igazán lelkesedett az ötletért, és a legtöbben kételkedtek abban, hogy végül sikerrel járunk.

A legnagyobb adományozóink cánzi haszidok voltak. Eldöntöttük, hogy adománygyűjtő programot indítunk útnak, mely eléri Észak- és Dél-Amerikát is. Ennek keretében találkoztunk a lubavicsi Rebbével és áldását, illetve tanácsát kértük. Egy öttagú bizottság utazott Izraelből a Rebbéhez, és én, mint igazgató, velük tartottam.

A találkozó elején mindannyian bemutatkoztunk a Reb­bé­nek. Mivel én voltam a legfia­ta­labb, utoljára maradtam. „Én vagyok a kórház igazgatója, de nincs semmilyen képzettségem vagy tapasztalatom ez ügyben. Az egyetlen tapasztalom az, hogy eddig én voltam a cánzi rebbe asszisztense.” A Rebbe így nyugtatott: „A cánzi rebbe tudja, hogy mit csinál. Ha úgy gondolta, hogy alkalmas a feladat ellátására, akkor senki más áldására nincs szüksége”. Nagyon megkönnyebbültem. Ha ez a két nagy rabbi támogat, bizonyára sikerrel járok.

Ezt követően részletesen megtárgyaltuk a kivitelezés technikai részleteit. A Rebbe rengeteg kérdést tett fel. A küldöttségből csak Slomó Grünwald rabbinak volt egészségügyi tapasztalata, így leginkább ő tudta megadni a válaszokat. Nagyon meglepett bennünket a Rebbe hatalmas tudása és pragmatikus hozzáállása az ügyhöz.

A Rebbe azt mondta: „Ne legyen kisebbségi érzésük, és ne figyeljenek oda, hogy mások mit mondanak magukról. Önök mind egy nagy rabbi küldöttei. Bár lesznek nehézségek az úton, végül sikerrel járnak „. Ezután tanácsokkal látott el minket.

Azon a találkozón azt is kértük a Rebbétől, hogy írjon nekünk egy ajánlólevelet, mely hatására lubavicsi haszidok is szívesen adakoznának. A Rebbe azt felelte, kitölt egy csekket, aminek a másolatát hozzátehetjük a prospektusunkhoz. „Ha látják, hogy én is adakoztam, biztosan ők is így tesznek majd” – mondta. Ez bölcs megoldás volt, és valóban sokat segített.

Volt még egy ügyünk. A cánzi rebbe alapított egy nővérképző iskolát is vallásos lányok számára. Nagyon sok izraeli haredi közösség ellenezte a dolgot. Attól tartottak, hogy problémák adódhatnak a szemérmességgel, illetve, hogy ezek a lányok később egyetemre akarnak beiratkozni. Voltak nagy rabbik, akik támogatták a tervet, de megkértek minket, hogy ne hozzuk nyilvánosságra a nevüket, mert féltek, hogy az megrendítené a pozíciójukat.

A lubavicsi Rebbe, mielőtt még hallotta volna, hogy egyes rabbik támogatják a dolgot, így fakadt ki: „Ezt meg kell csinálniuk! Amikor a szekuláris zsidók azt látják majd, hogy a vallásos közösség hozzájárul az egészségügyhöz, Isten neve megszentelődik, és ők közelebb kerülnek a zsidósághoz”. Azt kérte, hogy hozzuk nyilvánosságra, hogy támogatja az iskola ügyét.

A találkozó végén arra biztatott minket, hogy hajtsuk végre a cánzi rebbe utasításait és ne törődjünk azokkal, akik a bukásunkat jósolják. „A cánzer rebbe és én jól megértjük egymást” – mondta.

A Laniado Kórház, vagy más néven a Cánzi Egészségügyi Központ a mai napig nagy sikerrel működik. Ez az egyetlen olyan kórház Izraelben, melyet soha nem bénít meg sztrájk. A szülészetükön, mely az intézmény legnagyobb részlege, évente több mint hatezer csecsemő látja meg a napvilágot. A nővériskolában eddig több mint ezer lány végzett, akik munkába is álltak Izrael különböző kórházaiban, és a tórahű szemléletet közvetítik, bárhol is dolgozzanak.

Gershon Lieder rabbi

 

  • Küldés emailben

Fejezetek