📖 Kötubot 13. fejezet: A Szentföldi Letelepedés Törvénye

Talmud

Kötubot 13. fejezet:

Hákol Máálin Löerec Jiszráél:

A Szentföldi Letelepedés Törvénye

A Talmud szövege

Kötubot 110b. lap második oldal közepétől
a 111. lap első oldalának közepéig.

Letelepedés családi kötelék folytán

MISNA:

[A Misna itt azt tárgyalja, hogy joga van-e valakinek megkövetelni családjától az áttelepülést Izraelből vagy Izraelbe.]

משנה. הַכֹּל מַעֲלִין לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, וְאֵין הַכֹּל מוֹצִיאִין.

1. §. Az ember FELVIHETi vagyis kötelezheti háznépe MINDEN TAGJÁT arra, hogy vele tartson EREC JISZRÁÉLBE1, DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL onnan, vagyis nem kötelezheti feleségét és háznépe más tagjait, hogy elhagyják Erec Jiszráélt egy idegen országért.

הַכֹּל מַעֲלִין לִירוּשָׁלַיִם, וְאֵין הַכֹּל מוֹצִיאִין.

2. §. Az, aki családjával valahol Erec Jiszráélben él, ragaszkodhat ahhoz, hogy a családja MINDEN TAGJA FELKÖLTÖZZÖN VELE JERUZSÁLEMBE2, DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL onnan, vagyis nem költöztetheti családja tagjait azok akarata ellenére Jeruzsálemből valahová máshová Erec Jiszráélben.

אֶחָד הָאֲנָשִׁים וְאֶחָד הַנָּשִׁים.

3. §. AKÁR FÉRFI, AKÁR NŐ, mindkettő ragaszkodhat az Erec Jiszráélbe vagy Jeruzsálembe való költözéshez; és ha a feleség nem hajlandó csatlakozni a férjéhez, akkor az elválhat tőle, és az asszony elveszti a kötubáját, a házasságlevélben kikötött összeget; ha a férj nem hajlandó csatlakozni a feleségéhez, akkor el kell válnia az asszonytól, és ki kell fizetnie az asszony kötubáját.

[A Misna itt egy olyan házasság anyagi következményével foglalkozik, amely Erec Jiszráélben kezdődött, és valahol másutt ért véget (vagy fordítva):]

נָשָׂא אִשָּׁה בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל וְגֵרְשָׁהּ בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

4. §. Olyan esetben, HA EGY FÉRFI ELVETT EGY NŐT EREC JISZRÁÉLBEN ÉS EREC JISZRÁÉLBEN VÁLT EL TŐLE, akkor a kötubában kikötött „kétszáz dinár (zuz)” összeget EREC JISZRÁÉL PÉNZÉBEN FIZETI KI NEKI, hacsak nem volt meghatározva valamely más ország konkrét pénzneme. Dinár volt ugyanis a neve az Erec Jiszráélben és a térség más országaiban használt fizetőeszköznek, ám annak értéke országonként változott.

נָשָׂא אִשָּׁה בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל וְגֵרְשָׁהּ בְּקַפּוֹטְקִיָּא – נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

5. §. HA ELVETT EGY NŐT EREC JISZRÁÉLBEN, ÉS a kis-ázsiai (ma Törökország területén található) KAPPADÓKIÁBAN VÁLT EL TŐLE, melynek pénzérméi értékesebbek és súlyosabbak voltak az Erec Jiszráélben használatosaknál, AKKOR EREC JISZRÁÉL PÉNZÉBEN FIZETI KI NEKI, nem szükséges Kappadókia pénznemében kifizetnie az asszony kötubáját, megteheti azt Erec Jiszráél pénznemében is.

נָשָׂא אִשָׁה בְּקַפּוֹטְקִיָּא וְגֵרְשָׁהּ בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

6. §. HA ELVETT EGY NŐT KAPPADÓKIÁBAN, ÉS ELVÁLT TŐLE EREC JISZRÁÉLBEN, AKKOR EREC JISZRÁÉL PÉNZNEMÉBEN FIZETI KI NEKI a kötubáját. A Bölcsek engedékenyen jártak ennek kifizetésének módjával kapcsolatban.azért töröltem, mert ezt majd a Talmud mondja, ezért nincs értelme itt irni erről.

רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת קַפּוֹטְקִיָּא.

RÁBÁN SIMON BEN GÁMLIÉL AZT MONDJA: Mivel Kappadókiában vette el, jóllehet, Erec Jiszráélben vált el tőle, mégis KAPPADÓKIAI PÉNZBEN FIZETI KI NEKI, az asszonynak a kötubáját, mivel Rábán Simon ben Gámliél azt tartja, hogy ugyanaz az előírás vonatkozik erre, mint az egyéb fajta adósságokra, amelyeknél a kötelezettségvállalás helye dönt.

נָשָׂא אִשָּׁה בְּקַפּוֹטְקִיָּא וְגֵרְשָׁהּ בְּקַפּוֹטְקִיָּא – נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת קַפּוֹטְקִיָּא.

7. §. HA ELVETT EGY NŐT KAPPADÓKIÁBAN, ÉS KAPPADÓKIÁBAN VÁLT EL TŐLE, mindenki egyetért abban, hogy KAPPADÓKIAI PÉNZBEN FIZETI KI NEKI a kötubáját.

 

GÖMÁRÁ:

A zsidó rabszolga is kényszeríthető a költözésre

[A Gömárá a Misna első paragrafusát vizsgálja:]

גְמָרָא.הַכֹּל מַעֲלִין“.

A Misnában ez áll: AZ EMBER FELVIHETI HÁZNÉPE MINDEN TAGJÁT EREC JISZRÁÉLBE…”.

לְאַתּוּיֵי מַאי?

A Misna vajon kit ért bele a „minden”-be?

[A válasz:]

לְאַתּוּיֵי עֲבָדִים.

A zsidó szolgákat érti bele. Még a zsidó szolga is kényszeríthető, hogy a háznép többi tagjával együtt bevándoroljon Erec Jiszráélbe.

A zsidó szolga teljes értékű zsidó, akinek legfeljebb hat évre szegődött el dolgozni gazdája háztartásába3. A kánaánita szolga ezzel szemben gazdájának szinte tulajdonát képezi. Így aztán nem meglepő, hogy egy kánaánita szolga rákényszeríthető arra, hogy Erec Jiszráélbe költözzön (hiszen gazdáját bárhová muszáj követnie). Az viszont már újszerű tanítás, hogy egy zsidó szolga is kötelezhető erre az alijára.

[A Gömárá azt kérdezi:]

וּלְמַאן דְּתָנֵי עֲבָדִים בְּהֶדְיָא, לְאַתּוּיֵי מַאי?

És aszerint a változat szerint, amely a zsidó szolgák esetét explicite tanítja a Misnában: „Akár férfi, akár nő, akár szolga”, ki értendő bele a „minden tag”-ba?

[A válasz:]

לְאַתּוּיֵי מִנָּוֶה הַיָפָה לְנָוֶה הַרָעָה.

Olyasvalaki értendő bele, akit külön kötelezni kellene, hogy egy a diaszpórában található jó lakásból egy Erec Jiszráél-i rossz lakásba költözzék. Az ilyen ember valóban kötelezhető is arra, hogy Erec Jiszráélbe költözzék.

 

A nemzsidó rabszolga, aki Izraelbe szökik

[A Gömárá megvizsgálja a Misna következő állítását:]

וְאֵין הַכֹּל מוֹצִיאִין“.

„…DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL”.

לְאַתּוּיֵי מַאי?

Ki értendő bele abba, hogy „senkit sem”?

[A válasz:]

לְאַתּוּיֵי עֶבֶד שֶׁבָּרַח מִחוּצָה לָאָרֶץ לָאָרֶץ, דְּאָמְרִינַן לֵיהּ: זַבְּנֵיהּ הָכָא וְזִיל, מִשּׁוּם יְשִׁיבַת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

Ebbe egy olyan kánaánita szolga értendő bele, aki elszökik Erec Jiszráélen kívül élő gazdájától Erec Jiszráélbe. Ezt a szolgát nem lehet távozásra kényszeríteni, mert azt mondjuk a gazdájának: „Add el a szolgát itt, Erec Jiszráélben – vagy ha nincs vevő, akkor a gazda felszabadítja a szolgát –, és menj vissza a diaszpórába, ha akarsz. A szolgának azonban itt kell maradnia, hogy tovább gyarapodjék Erec Jiszráél települése.”

 

Jó lakásból rossz lakásba

[A Gömárá megvizsgálja a Misna második paragrafusát:]

הַכֹּל מַעֲלִין לִירוּשָׁלַיִם“.

AZ EMBER RAGASZKODHAT AHHOZ, HOGY A CSALÁDJA MINDEN TAGJA FELKÖLTÖZZÖN VELE JERUZSÁLEMBE”.

לְאַתּוּיֵי מַאי?

Ki értendő itt bele az „minden tag”-ba?

[A válasz:]

לְאַתּוּיֵי מִנָּוֶה הַיָפָה לְנָוֶה הַרָעָה.

Olyasvalaki értendő bele, akit külön kötelezni kellene, hogy egy Erec Jiszráélben található jó lakásból egy jeruzsálemi rossz lakásba költözzék. Az ilyen ember valóban kötelezhető is arra, hogy kövesse a családot Jeruzsálembe.

[A Gömárá megvizsgálja a Misna következő állítását:]

וְאֵין הַכֹּל מוֹצִיאִין“.

„…DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL ONNAN”.

לְאַתּוּיֵי מַאי?

Ki értendő bele abba, hogy „senkit sem”?

[A válasz:]

לְאַתּוּיֵי אֲפִילּוּ מִנָּוֶה הָרָעָה לְנָוֶה הַיָפָה, וְאַיְּידֵי דְּתָנָא רֵישָׁא אֵין מוֹצִיאִין“, תָּנָא סֵיפָא נַמִי אֵין מוֹצִיאִין“.

Elméletileg ebbe még olyasvalaki is beleértendő lehetne, aki egy jeruzsálemi rossz lakásból egy Erec Jiszráél valamely más területén található jó lakásba költözne. Még egy ilyen embert sem lehet arra kötelezni, hogy elhagyja Jeruzsálemet. Mindazonáltal szükségtelen lenne a Misna részéről, ha erre tanítana, hiszen azt már tudjuk, hogy egy személy kötelezhető arra, hogy egy alacsonyabb színvonalú jeruzsálemi lakásba költözzék, tehát nyilvánvalóan nem kötelezhető arra, hogy ennek a fordítottját tegye. De mivel a Misna szerzője azt tanította az elején: „…SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL Erec Jiszráélből”, az analóg törvényt a végén is megtanította: „…SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL Jeruzsálemből”, jóllehet a „senkit sem” kifejezés itt semmi újat nem tanít nekünk.

 

Nézeteltérés a házastársak közt

תָּנוּ רַבָּנַן:

A Bölcsek azt tanították egy brájtában:

הוּא אוֹמֵר לַעֲלוֹת, וְהִיא אוֹמֶרֶת שֶׁלֹּא לַעֲלוֹת – כּוֹפִין אוֹתָהּ לַעֲלוֹת, וְאִם לָאו – תֵּצֵא בְּלֹא כְּתוּבָּה.

1. §. Ha a férj azt akarja, hogy menjenek fel Erec Jiszráélbe vagy Jeruzsálembe, és a feleség azt akarja, hogy ne menjenek fel, arra kötelezzük az asszonyt, hogy felmenjen a férjével. Ha azonban az asszony, dacára minden erőfeszítésünknek, nem hajlandó felmenni a férjével, akkor el kell válnia, azaz el kell fogadnia a válást, anélkül, hogy megkapná a kötubáját.

הִיא אוֹמֶרֶת לַעֲלוֹת, וְהוּא אוֹמֵר שֶׁלֹּא לַעֲלוֹת – כּוֹפִין אוֹתוֹ לַעֲלוֹת, וְאִם לָאו – יוֹצִיא וְיִתֵּן כְּתוּבָּה.

2. §. Ha a feleség akarja azt, hogy menjenek fel, és a férj azt akarja, hogy ne menjenek fel, arra kötelezzük a férfit, hogy menjen fel a feleségével. Ha azonban a férfi nem hajlandó felmenni a feleségével, akkor el kell válnia tőle, és oda kell adnia az asszonynak a kötubáját.

הִיא אוֹמֶרֶת לָצֵאת, וְהוּא אוֹמֵר שֶׁלֹּא לָצֵאת – כּוֹפִין אוֹתָהּ שֶׁלֹּא לָצֵאת, וְאִם לָאו – תֵּצֵא בְּלֹא כְּתוּבָּה.

3. §. Ha a feleség azt akarja, hogy távozzanak, a férfi meg azt akarja, hogy ne távozzanak, arra kötelezzük az asszonyt, hogy ne távozzon. Ha azonban az asszony, dacára minden erőfeszítésünknek, nem hajlandó Erec Jiszráélben vagy Jeruzsálemben maradni, akkor el kell válnia, azaz el kell fogadnia a válást, anélkül, hogy megkapná a kötubáját.

הוּא אוֹמֵר לָצֵאת, וְהִיא אוֹמֶרֶת שֶׁלֹּא לָצֵאת – כּוֹפִין אוֹתוֹ שֶׁלֹּא לָצֵאת, וְאִם לָאו – יוֹצִיא וְיִתֵּן כְּתוּבָּה.

4. §. Ha a férfi azt akarja, hogy távozzanak, de a feleség nem akarja, hogy távozzanak, arra kötelezzük a férfit, hogy ne távozzon. Ha azonban a férfi nem hajlandó Erec Jiszráélben vagy Jeruzsálemben maradni, akkor el kell válnia a feleségétől, és oda kell adnia az asszonynak a kötubáját.

 

A kötubá törvénye rabbinikus eredetű

נָשָׂא אִשָׁה כו‘”.

A Misna ezt állította: „HA ELVETT EGY NŐT…”.

[A Gömárá azt kérdezi:]

הָא גוּפָא קַשְׁיָא; קָתָנֵי: נָשָׂא אִשָּׁה בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל וְגֵרְשָׁהּ בְּקַפּוֹטְקִיָּא – נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, אַלְמָא בָּתַר שִׁיעְבּוּדָא אַזְלִינַן;

Maga a Misna is ellentmondásos! Először azt tanítja (5. §.): HA ELVETT EGY NŐT EREC JISZRÁÉLBEN, ÉS KAPPADÓKIÁBAN VÁLT EL TŐLE, AKKOR EREC JISZRÁÉL PÉNZÉBEN FIZETI KI NEKI a kötubáját. Ebből az következik, hogy ahhoz a helyhez igazodunk, ahol a kötelezettségvállalás, a házasságkötés történt.

אֵימָא סֵיפָא:

Ám most akkor nézzük meg a Misna következő részét (6. §.):

נָשָׂא אִשָׁה בְּקַפּוֹטְקִיָּא וְגֵרְשָׁהּ בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, אַלְמָא בָּתַר גוּבַיְינָא אַזְלִינַן!

HA ELVETT EGY NŐT KAPPADÓKIÁBAN, ÉS ELVÁLT TŐLE EREC JISZRÁÉLBEN, AKKOR EREC JISZRÁÉL PÉNZNEMÉBEN FIZETI KI NEKI a kötubáját. Ebből az következik, hogy a behajtás helyéhez igazodunk, és nem ahhoz a helyhez, ahol a kötelezettségvállalás történt!

[Az ellentmondás feloldása:]

אֲמַר רַבָּה: מִקּוּלֵּי כְּתוּבָּה שָׁנוּ כָּאן, קָסָבַר: כְּתוּבָּה דְּרַבָּנַן.

Rábá azt mondta: A férjnek lehetősége van arra, hogy vagy a kötelezettségvállalás vagy a behajtás pénznemében fizessen, attól függően, hogy melyik kevésbé értékes. Itt a kötubára vonatkozó törvények engedékeny alkalmazási módjainak egyikéről szól a tanítás. Az engedékenységnek az az oka, hogy Misnánk azt tartja, hogy a kötubá csak rabbinikus eredetű rendelkezés, de egy bibliai értelemben vett adósság esetében a kötelezettségvállalás helye a döntő.

 

Rábán Simon: A kötubá törvénye bibliai eredetű

[Rábán Simon ben Gámliél eltérő nézetének magyarázata:]

רַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל אוֹמֵר: נוֹתֵן לָהּ מִמְעוֹת קַפּוֹטְקִיָּא“.

RÁBÁN SIMON BEN GÁMLIÉL AZT MONDJA: Mivel Kappadókiában vette el, jóllehet, Erec Jiszráélben vált el tőle, mégis KAPPADÓKIAI PÉNZBEN FIZETI KI NEKI a kötubáját”.

קָסָבַר: כְּתוּבָּה דְּאוֹרַיְיתָא.

A szigorúbb hozzáállásnak az az oka, hogy Rábán Simon ben Gámliél azt tartja, hogy a kötubá törvénye bibliai eredetű4, ezért aztán ugyanolyan szigorral kezelendő, mint minden más adósság, amelyet a kötelezettségvállalás helyének pénznemében kell megfizetni.

 

Az adósság fedezetének pénzneme

[Egy Brájtá azt tanítja, miképpen alkalmazandók ezek a rendelkezések minden más adósság esetében:]

תָּנוּ רַבָּנַן:

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában:

הַמוֹצִיא שְׁטַר חוֹב עַל חֲבֵירוֹ, כָּתוּב בּוֹ בָּבֶל – מַגְבֵּהוּ מִמְעוֹת בָּבֶל, כָּתוּב בּוֹ אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – מַגְבֵּהוּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

1. §. Ha valaki felmutat egy társa adósságát igazoló adóslevelet, amelyben le volt írva, hogy „X.Y. kölcsönkért száz dinár-t”, de nem volt rögzítve benne, hogy melyik ország dinárjában, akkor a kifizetés pénzneme a következő szerint dől el: Ha az ügylet helyszíneként babilóniát jelöli meg, akkor a kölcsönkérő babilóniai pénzben fizeti ki neki az adósságot; ha a megjelölt helyszín erec jiszráél, akkor erec jiszráél pénzében fizet neki. A kölcsönkérő minden esetben a kötelezettségvállalás helyének pénznemében kell, hogy megfizesse a száz dinár-t, még ha az összeg máshol kerül is behajtásra.

כָּתוּב בּוֹ סְתָם, הוֹצִיאוֹ בֶּבָבֶל – מַגְבֵּהוּ מִמְעוֹת בָּבֶל, הוֹצִיאוֹ בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – מַגְבֵּהוּ מִמְעוֹת אֶרֶץ יִשְׂרָאֵל.

2. §. Ha az adóslevél egy konkrét helyszín megjelölése nélkül írták, tehát a konkrét pénznem meghatározásán túl az adóslevélből az is kimaradt, hogy hol került sor a kölcsönre, akkor a kifizetés pénzneme a következő szerint dől el: ha a kölcsönadó babilóniában mutatta fel az adóslevelet, a kölcsönkérő babilóniai pénzben fizet neki; ha erec jiszráélben mutatta fel, a kölcsönkérő erec jiszráél pénzben fizet neki. Feltételezhetjük, hogy a kölcsön felvételének helyét szándékosan nem nevezték meg, mert eleve megegyeztek abban, hogy az adós a behajtás helyszínének pénznemében fog majd fizetni (Ritvá).

כָּתוּב בּוֹ כֶּסֶף סְתָם – מַה שֶּׁיִּרְצֶה לֹוֶה מַגְבֵּהוּ.

3. §. Ha az ezüst szó szerepel az adóslevélben, de a konkrét pénznem megjelölése nélkül (például: „száz ezüst”, akkor több féle pénzről lehet szó, melyek mind ezüstből készültek)5, a kölcsönvevő olyan címletű ezüstpénzben fizetheti ki az adósságát, amilyenben akarja, akár még iszárban, a legkisebb ezüstpénzben is fizethet, mert a bizonyítás gondja a behajtót terheli.

[A Brájtá konklúziója:]

מַה שֶּׁאֵין כֵּן בִּכְתוּבָּה.

A kötubát illetően nem ez a helyzet. Ott ugyanis a férjnek lehetősége van arra, hogy vagy a kötelezettségvállalás vagy a behajtás helyének pénzérméivel fizessen, amelyik kevésbé értékes.

[A Gömárá megmagyarázza ezt az utolsó pontot:]

אַהַיָּיא?

A kötubát illetően nem ez a helyzet” kitétel nem utalhat a közvetlenül előtte álló törvényre, vagyis arra, hogy ha nem lett meghatározva a címlet, akkor az adós olyan címletben fizethet, „amilyenben akar”. Ha ugyanis arra utalna, akkor a Brájtá azt jelentené, hogy annak, aki a kötubát fizeti ki, nincs lehetősége a legalacsonyabb címletet választani. Ez az interpretáció tarthatatlan, mert általában véve egy kötubá engedékenyebben kezelendő, mint egy kölcsön, és nem szigorúbban. Egyértelmű tehát, hogy ez a kitétel („A kötubát illetően nem ez a helyzet”) nem a közvetlenül megelőző törvényre utal, hanem a Brájtá elejére. Melyik törvényre utal?

אָמַר רַב מְשָׁרְשִׁיָּא: אַרֵישָׁא, לְאַפּוּקֵי מִדְרַבָּן שִׁמְעוֹן בֶּן גַּמְלִיאֵל, דְּאָמַר כְּתוּבָּה דְּאוֹרַיְיתָא.

Ráv Mösársiá azt mondta: a Brájtá első részére utal, amely szerint a kölcsönvevőnek a kötelezettségvállalás helyének pénznemében kell megfizetnie adósságát, tekintet nélkül a behajtás helyére. Ehhez teszi hozzá a Brájtá: „A kötubát illetően nem ez a helyzet”, mert az ő véleménye szerint a kötubá bármelyik helyszín pénznemében (amelyik kevésbé értékes) kifizethető. Ez az engedékenység azért lehetséges, mert véleménye szerint a kötubá csupán rabbinikus eredetű. A kijelentés célja az, hogy kizárja rábán Simon ben Gámliél nézetét, aki azt mondja, hogy a kötubá bibliai eredetű és ezért úgy is kell kezelni, mint más kölcsönt, amelynél egyedül a kötelezettségvállalás helye a döntő.

 

Címletek és érték

[A Gömárá a Brájtának harmadik paragrafusát idézi, hogy megkérdőjelezze azt:]

כָּתוּב בּוֹ כֶּסֶף סְתָם – מַה שֶּׁיִּרְצֶה לֹוֶה מַגְבֵּהוּ“.

Ha az »ezüst« szó szerepel az adóslevélben, de a konkrét pénznem megjelölése nélkül, a kölcsönvevő olyan címletű ezüstpénzben fizetheti ki az adósságát, amilyenben akarja”.

[A Gömárá azt kérdezi:]ֳ

וְאֵימָא נַסְכָא?

Mondjuk ki, hogy az olyan adóslevél, melyben csak annyi áll, hogy „ezüst”, ezüst rudakra utal! A rudaknak szabott ára volt, amely magasabb volt, mint a legkisebb ezüstpénzek értéke. Miért engedélyezi hát a Brájtá, hogy a kölcsönvevő abban fizessen, „amiben akar”? Száz ezüstrudat kellene fizetnie!

[A probléma feloldása:]

אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: דִּכְתִיב בֵּיהּ מַטְבֵּעַ.

Rabbi Elázár azt mondta: A Brájtá olyan adóslevélről beszél, amelyben a „pénzérme” szót használták.

[A Gömárá szembehelyezkedik ezzel a véleménnyel:]

וְאֵימָא פְּרִיטֵי?

No de tegyük fel, hogy az adóslevél prutákra utal, amely a legkisebb címletű rézpénz6. Mivel az adóslevélben az állt, hogy „pénzérme”, anélkül, hogy annak egy bizonyos fajtája meg lett volna határozva, az adósnak lehetősége volna arra, hogy adósságát mindössze száz prutá kifizetésével rendezze – akár annak rézpénz formájában vagy annak megfelelő értékű ezüstben! – ? –

[Erre is megvan a feloldás:]

אֲמַר רַב פַּפָּא: פְּרִיטֵי דְּכַסְפָּא לָא עָבְדֵי אֱינָשֵׁי.

Ráv Pápá azt mondta: A kölcsönvevő nem fizethet száz prutát, mert az adóslevélben éppen azért állt az, hogy „ezüstpénz”, és prutát nem vernek ezüstből, az mindig rézből készül.

 

Aki Erec Jiszráélen kívül lakik, istentelen

[A Gömárá hosszas értekezésbe fog Erec Jiszráél nagyszerűségéről (és ezzel rokon témákról), amely egészen a traktátus végéig folytatódik:]

תָּנוּ רַבָּנַן:

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában:

לְעוֹלָם יָדוּר אָדָם בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל אֲפִילּוּ בְּעִיר שֶׁרוּבָּהּ נָכְרִים וְאַל יָדוּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ וַאֲפִילּוּ בְּעִיר שֶׁרוּבָּהּ יִשְׂרָאֵל. שֶׁכָּל הַדָּר בְּאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל – דּוֹמֶה כְּמִי שֶׁיֵשׁ לוֹ אֱלוֹהַּ, וְכָל הַדָּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ – דוֹמֶה כְּמִי שֶׁאֵין לוֹ אֱלוֹהַּ, שֶׁנֶּאֱמַר: “לָתֵת לָכֶם אֶת אֶרֶץ כְּנַעַן לִהְיוֹת לָכֶם לֵאלֹהִים“.

A zsidó ember minden esetben lakjék erec jiszráélben, még akkor is, ha olyan városban kell laknia, ahol a többség bálványimádó7, és ne lakjék erec Jiszráélen kívül, még akkor sem, ha ott egy zsidó többségű városban lakna. Mert aki erec jiszráélben lakik, az olybá vétetik, mint akinek van istene, aki pedig erec Jiszráélen kívül lakik, az olybá vétetik, mint aki istentelen, amint azt az írás is mondja8: „…hogy adjam nektek kánaán országát, hogy legyek a ti istenetek”. Ennek a két tagmondatnak az egymás mellé helyezése azt tanítja nekünk, hogy a „legyek a ti Istenetek” az a „Kánaán országá”-n, azaz Erec Jiszráélen belüli tartózkodástól függ.

[A Gömárá csodálkozva kérdi:]

וְכָל שֶׁאֵינוֹ דָּר בָּאָרֶץ אֵין לוֹ אֱלוֹהַּ?!

És aki nem Erec Jiszráélben lakik, az Istentelen?! Hiszen az Örökkévaló az egész világ Istene! A kapcsolat Isten és a zsidó nép között nem lehet a zsidók Erec Jiszráélben való jelenlétének feltételéhez kötve. Az Örökkévaló akkor is a zsidó nép Istene, ha azok száműzetésben élnek. A Tóra szövetsége érintetlenül él tovább, akárhol tartózkodjanak is. – ? –

[A Gömárá ezt a magyarázatot adja:]

אֶלָּא לוֹמַר לְךָ: כָּל הַדָּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ – כְּאִילוּ עוֹבֵד עֲבוֹדָה זָרָה.

A Brájtát igazából a következőképpen kell érteni: Az Írás azt tudatja velünk, hogy aki Erec Jiszráélen kívül lakik, az olyan, mintha bálványimádó lenne. Aki bálványimádók országában lakik, könnyebben belesodródhat a Tóra szellemével ellentétes viselkedés bűnébe (ami Erec Jiszráélben annak szentsége miatt nem fordulhat elő, még akkor sem, ha a többség bálványimádó lenne).

[A Brájtá így folytatódik:]

וְכֵן בְּדָוִד הוּא אוֹמֵר: “כִּי גֵרְשׁוּנִי הַיוֹם מֵהִסְתַּפֵּחַ בְּנַחֲלַת הלֵאמֹר לֵךְ עֲבֹד אֱלֹהִים אֲחֵרִים“, וְכִי מִי אָמַר לוֹ לְדָוִד לֵךְ עֲבֹד אֱלֹהִים אֲחֵרִים? אֶלָּא לוֹמַר לְךָ: כָּל הַדָּר בְּחוּצָה לָאָרֶץ – כְּאִילוּ עוֹבֵד עֲבוֹדָה זָרָה.

És ugyanígy dáviddal kapcsolatban ezt mondja az Írás:9 „…mert elűztek ma engem, hogy ne tartozzam az Örökkévaló birtokába [Erec Jiszráél], mondván: eredj, szolgálj más isteneknek!” namármost, ki mondta azt valaha is dávidnak: „eredj, szolgálj más isteneknek!”? A vers sokkal inkább azt tudatja az emberrel, hogy aki erec Jiszráélen kívül lakik, az olyan, mintha bálványimádó lenne. Mivel Dávidnak menekülnie kellett Erec Jiszráélből, hogy Moáb és Ákis pogány királyainál leljen menedéket, ezt úgy élte meg, mintha valaki bálványimádásra kényszerítette volna (Rási).

 

Szabad-e Babilóniából a Szentföldre vándorolni?

רַבִּי זֵירָא הֲוָה קָמִשְׁתַּמֵּיט מִינֵּיהּ דְּרַב יְהוּדָה, דִּבְעָא לְמִיסַק לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, דְּאָמַר רַב יְהוּדָה: כָּל הָעוֹלֶה מִבָּבֶל לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל עוֹבֵר בַּעֲשֵׂה, שֶׁנֶּאֱמַר: “בָּבֶלָה יוּבָאוּ וְשָׁמָּה יִהְיוּ עַד יוֹם פָּקְדִי אוֹתָם נְאֻם ה‘”.

Rabbi Zérá kerülte Ráv Jehudát, mert rabbi Zérá fel akart menni Babilóniából Erec Jiszráelbe, Ráv Jehudá pedig azon a tiltó véleményen volt, hogy rabbi Zérá tervezett Erec Jiszráelbe való áttelepülése nem megengedett. Azért nem, mondta Ráv Jehudá, mert aki Babilóniából felmegy Erec Jiszráelbe, az egy tevőleges parancsolatot sért meg, amint azt az Írás is mondja10: „Ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat – így szól az Örökkévaló –, és vissza nem hozom erre a helyre.Tehát bárki, aki a maga elhatározásából elhagyja Babilóniát, hogy Erec Jiszráelbe települjön, az megsérti Isten ottmaradásra vonatkozó utasítását11. Rabbi Zérá attól tartott, hogy Ráv Jehudá végül rendelettel fogja őt Babilóniában marasztalni. Ez esetben rabbi Zérának mindenképpen tartania kellett volna magát a rendelethez.

1 Egyes vélemények szerint bibliai micva betelepíteni Erec Jiszráélt. Eszerint Misnánk e rendelkezése ennek a micvának kiteljesítése (lásd Nachmanidész a 4Mózes 33:53-hoz és Széfer Hámicvot, Ászé függelékét, 4. micva). Más vélemények szerint nem létezik olyan parancsolat, amely Erec Jiszráél betelepítésére szólít fel. Mindazonáltal még ezek a szaktekintélyek is egyetértenek abban, hogy méltó cél Erec Jiszráélben élni. Ezért aztán a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy egy személynek legyen lehetősége arra, hogy a családját kötelezze az odatelepülésre, e célt beteljesítendő.

2 Nincs semmilyen tevőleges parancsolat, amely szerint Jeruzsálemben kellene élni. Mindazonáltal számos olyan micvát találunk, amely megköveteli az egyén jelenlétét Jeruzsálemben (például: áldozatbemutatás; a terményből elkülönített máászér séni, a második tized elfogyasztása [5Mózes 14:23–26.]; egy háláchikus probléma előadása a Nagy Szanhedrin előtt [uo. 17:8–9.]). Úgy tűnik tehát, hogy Bölcseink elismerték: a Jeruzsálemben való letelepedés méltó célkitűzés, s ezért úgy rendelkeztek, hogy az egyénnek joga legyen háznépét az odatelepülésre kötelezni.

3 Lásd 2Mózes 21:2.

4 A kötubá biblia forrása az a vers, amely annak a férfinek a büntetését írja le, aki megrontott egy szűz leányt (2Mózes 22:16.): „…annyi ezüstöt mérjen le, ammenyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni”. Ebből a Bölcsek azt vezették le, hogy minden egyes szüzet, aki megházasodik, megillet egy jegyajándék (Kötubot 10a., és Rási uo.).

5 A kor legfontossabb pénznemei: 1 szelá = 4 dinár, 1 dinár = 6 máá, 1 máá = 2 pundjon, 1 pundjon = 2 iszár, 1 iszár = 8 prutá. A prutá rézpénz érteke mai pénzben, kb. 3 forintnak felel meg.

6 Lásd a 251. lábj.

7 Ha azonban abban az Erec Jiszráéli városban kizárólag bálványimádók laknak, vagyis egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy zsidók között éljen, akkor nem szabad ott laknia. Nem kötelezhetünk senkit sem arra, hogy barbároktól vagy akár egy csoport gonosz embertől körülvéve éljen (Ávné Nezer, Joré Déá 457:1.).

8 3Mózes 25:38.

9 1Sámuel 26:19.

10 Jeremiás 27:22.

11 Noha Ráv Jehudá ezt „tevőleges parancsolat”-ként jellemzi, azt azért nem gondolja, hogy ez valóban a Tóra egyik tevőleges parancsolata lenne, hiszen forrása Jeremiás egyik jövendölése, amelyet a próféta az Első Szentély lerombolásával kapcsolatban tett. A Babilóniában maradás parancsa sokkal inkább egy a Próféták Könyveiben szereplő utasítás, ami bizonyos szempontokból hasonló a rabbinikus rendelkezésekhez.

  • Küldés emailben

Fejezetek