Szabad-e egy zsidónak marslakók után kutakodni?

1960-ban kezdtem a NASA-nak dol­gozni, a csapatommal élet után kutattunk a Marson. Néhány haszid zsidó megdorgált emiatt, azt mondták, a halacha tilt­ja, hogy részt vegyek ebben a projektben. Ekkoriban kezdtem gyakorolni a vallást, az elején jár­tam a hagyományos zsidó élet kialakításának, így szavaik aggodalommal töltöttek el. Nem nagyon tudtam, hogy mit kezdjek a figyelmeztetésekkel. Fel­ler rabbi azt tanácsolta, hogy mikor legközelebb találkozom a Rebbével, kérdezzem meg az ő álláspontját erről.

Mikor legközelebb találkoztam a Rebbével, rögtön feltettem neki a kérdést. A Rebbe azonban nem válaszolt azonnal. Ez egyike volt azon ritka pillanatoknak, mikor el kellett gondolkodnia a válaszon egy pár másodpercig. Majd ezt mondta:

„Folytasd a projekted a Marson, s ha ott nem találsz életet, foly­tasd egy másik helyen a kuta­tást, mert itt ülni, s azt mondani egy, vagy két sikertelen kutatás után, hogy nincs máshol élet, olyan, mintha Isten nagyságának, határtalanságának szabnánk határt. Ezt pedig senki sem teheti!” Majd megkérdezte, lehetséges-e, hogy megtekintsen néhány beszámolót, amit a NASA-nak írtam, s óvatosan hozzátette: „persze csak ami nem titkosított.”

Mondtam, hogy számtalan nem titkosított dokumentum van, amit rendelkezésére tudok bocsátani, de megkérdeztem: „Miért akarja a Rebbe ezeket a dokumentumokat elolvasni? A legtöbb még csak kezdetle­ges, hiszen még nem voltunk a Marson, csak kísérletezünk, hogy később egyáltalán megtervezhessük a Mars-túrát. Amit jelen­leg csinálunk, azok csupán baktérium kísérletek, nem valami izgalmasak.”

Erre csak annyit felelt: „Azt hadd döntsem el én.”

Így megígértem, hogy küldök neki anyagokat, de több hónap telt el a beszélgetésünket követően, s még mindig nem küldtem neki semmit.

Mikor legközelebb mentem New Yorkba, megálltam a Chábád központban délutáni imá­ra. Mikor a Rebbe meglátott, odajött s azt mondta:

„Ígértél nekem valamit.”

„Mit felejtettem el?”

„Elküldeni a beszámolókat.”

„Azt gondoltam, hogy a Reb­be nagyon elfoglalt.”

„Ne érezz együtt a Rebbével, küldd a beszámolókat.”

Így hazamentem s összegyűjtöttem három vagy négy vastag mappát titkosítatlan beszámolókból, majd elküldtem őket a Rebbének. A legtöbbjük azt tartalmazta, hogy mit gondolunk a marsi időjárásról, de hangsúlyozom, hogy ezek mind bizonytalan alapokon voltak még ekkor. Az adatok még 1976. július előttiek, azaz még az első landolás előtti információkból voltak valók. Ezekben a korai időkben még azon voltunk leginkább, hogy fejlesszünk egy mintavevő készüléket, mely tudná elemezni a marsi homok mikroba tartalmát. Azon spekuláltunk, hogy milyen fajta mikrobák lehetnek ott, s annak megfelelő tápanyagot vinni az útra, hogy siker esetén növesszük, tápláljuk őket.

Egyszóval ez tisztán száraz laboratóriumi munka volt. Egy ki­sebb csoport mikrobiológus dolgozott nekem, beszámolók gar­madát megírva, hogy azokat a NASA-nak továbbíthassuk. De mindaddig, míg nem lan­doltunk és gyűjtöttünk mintát a Marsról, ezek csak spekulációk voltak.

A legközelebbi alkalommal mi­kor audenciára mentem a Reb­béhez, azt mondta: „Szeret­nék felvetni egy kérdést, ami fog­lalkoztat. Minden bizonnyal azért, mert nem értek a munkádhoz, de úgy tűnt számomra, hogy van egy ellentmondás két be­számolód között. Az egyik beszámolóban azt írtad, hogy egy bizonyos baktérium fejlődni tud a Marson, míg egy későbbiben azt írtad ugyanerről, hogy nem tud.”

Mondtam, hogy nem emlékszem fejből azokra a részekre, amikről kérdezett, de utána tudok nézni. Mikor hazamentem előástam ezeket a már megporosodott beszámolókat, és újraolvastam őket. És természetesen a Rebbének volt igaza. A kettő között valóban volt eltérés.

Egy évvel később megint meglátogattam a Rebbét, s azt mondtam: „Az eltérést illetően a Rebbének igaza volt, az eltérést egy egyszerű tipográfiai hiba okozta, és javítani is fogom.”

A Rebbe erre azt válaszolta: „Köszönöm, megnyugtattál. A tu­dományban nem szeretem az ellentmondásokat. De ha az eltérés csak azért volt, mert te vétettél hibát, nos, az megnyugtató számomra.”

Ezek után, bármikor is találkoztam vele, mindig több és több beszámolót kért tőlem. Egyik alkalommal kicsit provokatívan válaszoltam kérdéseire. Azt mondtam: „Sokan azt mondják, hogy a Rebbe többet lát, mint más. Ha ez így van, miért engem kérdez a beszámolókat illetően? A Rebbe talán nem tud már úgyis mindent?”

Ha lett volna rajtunk kívül más haszid a szobában, az biztos megfeddett volna. De a Rebbe csak annyit felelt mosolyogva: „Ők hadd mondják, amit mondanak. Tőled viszont beszámolókat szeretnék.”

Dr. Velvl Greene

  • Küldés emailben

Fejezetek