A Rebbe titkos fegyvere

 

Édesapámat Chaim Zaichyk rab­binak hívták, s egyike volt ko­ra nagy muszár, (zsidó eti­ka) szaktekintélyeinek. Huszonhárom könyvet írt ezen témakörben, s ezek nem csak az ame­rikai, de az izraeli zsidókra is nagy hatással voltak. Apámnak fon­tos volt, hogy tanulmányaim ré­szét képezze a kor nagy tóra­tu­­dósainak, a gödolimoknak a megismerése. Ezért vitt el a lu­ba­vi­csi Rebbéhez is, habár nem vol­tunk haszidok. Fiatalemberként a Telzer Jesivába jártam Clevelandben, Ohióban, ahol egye­bek mellett muszárt is tanultam. Egy nyári szünet alkalmával, apám elhatározta, hogy elvisz a lubavicsi Rebbéhez. Emlékszem, kedd este volt, illetve egészen pontosan szerda hajnali három óra. A Chábád központban óriási tömeg volt, minden­ki a Rebbére várt. Titkára, Ho­da­kov rabbi mikor hozzánk ért, ezt mondta: „Tizenöt perced lesz a Rebbével.” De apám kija­ví­­totta: „Addig leszünk bent a Rebbénél, amíg azt a Rebbe óhajtja.” Végül negyed négykor men­tünk be, és ötkor jöttünk el.

Emlékszem, ez idő alatt apám és a Rebbe elmélyült beszélgetést folytattak egymással, melyben a Rebbe azt magyarázta apámnak, hogy a haszi­diz­mus át fogja venni a szere­pet a muszár mozgalomtól, mint a zsidókra elsődlegesen ha­tó irányzat, s ezzel apám is egyetértett. Majd a Rebbe elmondta, hogy a haszid tanítások nagyon sok muszár elemet is tartalmaznak, amivel apám megint csak egyetértett, hoz­zátéve, hogy pont ezért van sok nagy muszár tudós közeli kap­csolatban a Chábáddal. Mikor látogatásunk a végéhez közeledett, a Rebbe felém fordult, és arról kérdezett, hogy mit tanulok a jesivában. Erre visszakérdeztem: „Rebbe, ez egy teszt lesz?” „Isten ments, de fontos, hogy minden találkozást, beszélgetést egy kis tóratanulás övezzen, csak ezért kérdezem. Halljuk hát!” Majd egy talmudi, rabbinikus vitával kapcsolatos kérdést tett fel, amire válaszoltam, majd én is feltettem neki a magam kérdését. Ő ezt felelte rá: „Ezt a kérdést már másnak is feltetted korábban, ha nem tévedek, igaz?” Én mondtam, hogy igen, de kíváncsi voltam a Rebbe válaszára is. A Rebbe pontosan ugyanazt a választ adta kérdésemre, mint az ortodox rabbi, akit korábban kérdeztem meg ugyanerről. Nagyon gyorsan gondolkodott, másodpercek alatt fejtette ki álláspontját: „Látom jól ismered a Talmudot, de van még valami, amit érdemes megjegyezned. Bárkivel és bármikor is találkozol, légy mindig barátságos. Mindenki számára tartogass legalább egy mosolyt!” Mint mondta, egy mosollyal többet lehet elérni az embereknél, mint bármi mással. Ekkor én 17-18 éves lehettem, s még nem tudtam kellőképpen értékelni a taná­csá­ban rejlő bölcsességet. Később azonban a rabbinátuson sokat alkalmaztam ezt az útmutatást.

Második találkozásom a Reb­bével 1963-ban történt. Apám ekkor határozta el, hogy Iz­raelbe költözik, s szeretett volna elbúcsúzni a Rebbétől, s engem is magával vitt. Ez idő tájt én már fél éve Dél-Afrikában lát­tam el rabbi teendőket, így az adódó alkalmat kihasználva meg­kér­deztem a Rebbét, hogy mi­ként tudnám a gyökereiktől el­tá­volodott zsidókat közelebb hoz­­ni a jiddiskájthoz. Mondtam to­vábbá, hogy a fiatalokkal már el­kezdtem dolgozni ezen, mert őket tartom a továbbélés alappilléreinek. „Ez jó,” felelte, „s értem miért a fiatalokra helyezed a hangsúlyt, de vigyázz, hogy másokat se hanyagolj.” Majd így folytatta: „Emlékszel még, mit mondtam neked korábban? Hogy mindenki számára tartogass egy mosolyt?” Nagyon meglepődtem, hogy így em­lékezett, mit mondott nekem an­nak idején, figyelembe véve, hogy azóta hány ember ment be és jött ki ugyanazon ajtón keresztül.

Majd éleslátásával nyűgözött le, mellyel a dél-afrikai zsidók lelki működését magyarázta. Életében sosem járt ott, mégis mindent tudott a dél-afrikai zsidó közösségekről. Ismerte a gyökereiket és a habitusukat, így tanácsokkal látott el, hogy miként tudnék jobban hatni rájuk, közelebb férni a szívükhöz. Én, a mentalitásomat illetően nagyon amerikai voltam, ám a dél-af­rikai zsidók inkább az európaiakra hasonlítottak. A Rebbe ezt mind tudta, s ennek fényében tanácsolta, hogy vegyem a stílusomat velük szemben egy kicsit finomabbra, lassabbra, s azzal több eredményt fogok elérni.

Munkám során a mai napig gyakran eszembe jut a tanács, amit adott nekem. És tudom, so­sem fogom elfelejteni átható, mély tekintetét, mely szinte keresztülhatol az emberen, hihetetlen gyors gondolkodását. Az ember mondott neki valamit, s rövidesen azon kapta magát, hogy a Rebbe már két lépessel előt­te jár gondolatban. Mint már emlí­tet­tem, taníttatásom ré­szeként apám gondoskodott róla, hogy a kor va­lamennyi nagy tó­ratudósával ta­lálkozzak. Sok nagy rabbit ismertem meg ilyen mó­don, de egyik sem volt rám ak­kora hatással, mint a lubavicsi Rebbe.

Boruch Zaichyk rabbi

 

  • Küldés emailben

Fejezetek