A Rebbe és a haditechnológia

 

Először 1971-ben találkoztam a Rebbével, amikor New Yorkba érkeztünk. Nagyon megindító találkozás volt, részben a családunk története miatt, részben amiatt, mert a Rebbének nagy szerepe volt családunk szabadulásában. Szüleimmel az első adandó alkalommal elhagytuk a Szovjetuniót, amikor erre engedélyt kaptunk.

Apámat kétszer is bebörtönözték, mert az előző Rebbe kérésére Tórát tanított egy „földalatti” jesivában. Bűne annyi volt, hogy „scheersonista” volt, azaz az előző Rebbének, Joszéf Jichák Schneerson rabbinak volt a haszidja. Első alkalommal öt, másodjára már tíz évre zárták be. Édesanyám is majdnem tíz évet volt börtönben. Ő volt a hírvivője a földalatti mozgalomnak, és ezért a tevékenységéért nagyon drágán megfizetett. Még csecsemő voltam, mikor mindkét szülőmet elszakították tőlem, így nagyapám nevelt fel. Egészen 11 éves koromig egyáltalán nem láttam a szüleimet, mikor is a Sztálin halála utáni általános amnesztia keretén belül őket is elengedték.

Ám ezt követően is még hosszú időre a Szovjetunióban ragadtunk. Ez idő alatt mérnök diplomát szereztem a szovjet iskolarendszerben, mely vallásos zsidóként megint csak megannyi kihívás elé állított.

És akkor egyszer csak, egy nap váratlanul megkaptuk a kiutazási engedélyt. Alig mertük elhinni. Első dolgunk volt, hogy Izraelbe menjünk, majd nem sokkal ezt követően meglátogattuk a Rebbét. Nagyon megindító volt, tudtuk, hogyha ő nincs, talán sosem szabadulunk. Ő volt talán az egyetlen akkor a világon, aki még mindig nem mondott le a Szovjetunióban ragadt zsidókról. A találkozás után visszatértünk Izraelbe, ahol először egy Chábád jesivában kezdtem tanulni, majd megházasodtam – a Rebbe áldásával – és mérnökként kezdtem el dolgozni az izraeli légierőnél.

Majd jött 1973-ban a jom kipuri háború, ahol az első néhány napban az izraeli légierő nagyon komoly veszteségeket szenvedett el. A repülőink egymás után, legyekként zuhantak le az égből. Ennek az volt az oka, hogy még mindig a hatnapos háborúban alkalmazott, s addigra már elavult technológiát használtuk, míg az arabok egy sokkal fejlettebb, modernebb technológiát tudtak alkalmazni az orosz támogatás miatt. Szerencsére az amerikaiak rögtön küldtek erősítést, valamint egy légihidat is nyitottunk velük, így bármit, amire szükségünk volt, azt huszonnégy órán belül megkaptuk tőlük.

Ám miután a háború véget ért, világossá vált, hogy Izraelnek a jövőben a lehető legújabb és legjobb technológiára lesz szüksége, ami csak elérhető. Így többekkel együtt engem is kiválasztottak, hogy járjak utána, azoknak az USA-ban elérhető felszereléseknek, amik a legalkalmasabbak a közel-keleti hadviseléshez.

Austinba menet New Yorkban kellett átszállnom, így kihasználtam az alkalmat, hogy megtegyem második látogatásomat is a Rebbénél. Felkészülésként írtam magamnak egy kis emlékeztetőt, hogy kérjem a Rebbe áldását a Tóra tanulmányaimra, a munkámra, hogy segíthessem az orosz bevándorlókat, valamint egyéb személyes dolgokkal kapcsolatban. Semmi olyat nem jegyeztem fel, ami az USA-ba utazásom apropójával lett volna kapcsolatban.

Mikor beléptem a Rebbe szobájába, s átnyújtottam neki a listát, a Rebbe gyorsan rápillantott, majd azt kérdezte: „Mi járatban vagy New Yorkban?” Válaszul beszámoltam a küldetésemről, melyre a Rebbe azonnal megannyi kérdést tett fel. Olyan kérdéseket, melyek egyértelművé tették, hogy nagyon jártas a témában, s melyek egyben felhívták a figyelmem, hogy mennyi olyan pontja volt a küldetésemnek, amik még előttem is homályosak voltak, s amelyek tisztázása nélkül lehetetlen lett volna sikereket elérnem.

Az igazság az, hogy még tanított is valamit nekem ezen a területen. A probléma, amit a légierőnél próbáltunk megoldani, túlságosan technikai jellegű volt, s nem láttuk azt madártávlatból. A Rebbe segített a kihívást szélesebb perspektívából látni. Ekkor értettem meg, hogy mi hiányzott eddig, mi volt az, amit nem láttam tisztán.

Nagyon alaposan kikérdezett, hogy biztos legyen benne, semmilyen kérdést sem hagytunk megválaszolatlanul. Ennek köszönhetően én is olyan további részleteket tudtam megvizsgálni, amik korábban eszembe sem jutottak, vagy amikről nem is tudtam. Ennek köszönhetően később sokkal fejletebb technológiával tudtunk visszatérni Izraelbe.

Csak később értettem meg, hogy ezen a találkozón a Rebbe biztosította, hogy a küldetésem sikerrel végződjön. És pont úgy segített nekem, ahogy arra a leginkább volt szükségem: kutatott, elemzett, s felnyitotta a szemem a hiányosságokra, a megválaszolatlan kérdésekre. Azt hiszem, már az első perctől ahogy beléptem hozzá, ez volt a szándéka.

 

Yitzchak Rappaport

 

  • Küldés emailben

Fejezetek