📖 Mönáchot 4. fejezet: A Cicit Törvényei

Talmud

Mönáchot 4. fejezet:

Hilchot Cicit: A Cicit Törvényei

A Talmud szövege

Mönáchot 38. lap első oldali misna;

a 41. lap második oldalának közepétől
a 44. lap második oldalának elejéig.

(38/a lap közepén)
MISNA:

A micvák nélkülözhetetlen összetevői

[Ez a fejezet tovább tárgyalja az érvénytelenség eseteit, és olyan példákat sorol fel, amikor az egyik alkotóelem hiánya nem teszi alkalmatlanná a többit.]

משנה. הַתְּכֵלֶת אֵינָהּ מְעַכֶּבֶת אֶת הַלָּבָן, וְהַלָּבָן אֵינוֹ מְעַכֵּב אֶת הַתְּכֵלֶת.

A ciciten (szemlélőrojtok) a KÉK szín hiánya NEM ÉRVÉNYTELENÍTI A FEHÉRET, ÉS A FEHÉR szín hiánya NEM ÉRVÉNYTELENÍTI A KÉKET, vagyis ha valaki csak kék vagy csak fehér szálakat használ, akkor is teljesítette kötelességét.

תְּפִלָּה שֶׁל יָד אֵינָהּ מְעַכֶּבֶת אֶת שֶׁל רֹאשׁ, וְשֶׁל רֹאשׁ אֵינָהּ מְעַכֶּבֶת אֶת שֶׁל יָד.

A KÉZRE VALÓ TFILIN hiánya NEM ÉRVÉNYTELENÍTI A FEJRE VALÓT ÉS A FEJRE VALÓ hiánya NEM ÉRVÉNYTELENÍTI A KÉZRE VALÓT, s mivel mindkettőre külön-külön előírás vonatkozik, aki a tfilinnek csak az egyik részét tette föl, az is részben teljesítette a parancsolatot.

 

(41/b lap közepén)
GÖMÁRÁ:

Hány szálból áll a cicit?

תָּנוּ רַבָּנַן: כַּמָּה חוּטִין הוּא נוֹתֵן? בֵּית שַׁמַּאי אוֹמְרִים: אַרְבָּעָה, וּבֵית הִלֵּל אוֹמְרִים: שְׁלֹשָׁה.

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában: Hány szálból álljon a cicit? Bét sámáj azt mondta: négyből, amely félbehajtás után nyolc szálat ad; Bét hilél azonban azt mondta: háromból, amely félbehajtás után hat szálat ad1.

וְכַמָּה תְּהֵא מְשׁוּלֶּשֶׁת? בֵּית שַׁמַּאי אוֹמְרִים: אַרְבַּע, וּבֵית הִלֵּל אוֹמְרִים: שָׁלֹשׁ. וְשָׁלֹשׁ שֶׁבֵּית הִלֵּל אוֹמְרִים, אַחַת מֵאַרְבַּע בְּטֶפַח שֶׁל כָּל אָדָם.

És mennyire kell lelógnia a csomók utáni rojtoknak? Bét sámáj azt mondta: amennyi négy ujj2 szélessége, azaz 8 cm3, Bét hilél azonban azt mondta: amennyi három ujj szélessége, azaz 6 cm. És a három ujjnyi szélesség, amit bét hilél mondott az egy átlagos emberi tenyér szélességének, egy tefáchnak a háromnegyede.

[A Brájtá kijelentését megvilágosítandó, a Gömárá leírja, mekkora egy tenyérszélesség = egy tefách:]

אָמַר רַב פַּפָּא: טֶפַח דְּאוֹרַיְיתָא – אַרְבַּע בְּגוּדָּל, שִׁית בִּקְטַנָה, חֲמֵשׁ בְּתִילְתָּא.

Ráv Pápá azt mondta: A tefách, a Tóra törvénye szerint 8 cm, minthogy négy ujj szélessége, a hüvelykujjal mérve4, hat ujj szélessége a kisujjal mérve, és öt ujj szélessége a harmadik vagy a középső ujjal mérve. Bét Hilél tehát három átlagos hüvelyujj szélességről beszél, Bét Sámáj pedig négyről.

 

A cicit mérete

[A Gömárá két ámorá véleményét idéz a cicit mértékével kapcsolatban:]

אָמַר רַב הוּנָא: אַרְבָּעָה בְּתוֹךְ אַרְבָּעָה וּמְשׁוּלֶּשֶׁת אַרְבַּע.

Ráv Huná azt mondta: A cicit rojtjának Bét Sámáj rendelkezésének megfelelően négy szálból kell állnia, amelyek rögzítési pontjának a ruha szélétől számított négy ujjon belül kell lenniük5, és négyujjnyira le kell lógniuk6.

וְרַב יְהוּדָה אָמַר: שְׁלֹשָׁה בְּתוֹךְ שְׁלֹשָׁה מְשׁוּלֶּשֶׁת שָׁלֹשׁ.

Ráv Jehudá pedig azt mondta: A rojtnak Bét Hilél rendelkezésének megfelelően három szálból kell állnia, amelyek rögzítési pontjának a ruha szélétől számított három ujjon belül kell lenniük, és háromujjnyira kell lelógniuk.

אָמַר רַב פַּפָּא, הִלְכְתָא: אַרְבָּעָה בְּתוֹךְ שָׁלֹשׁ מְשׁוּלֶּשֶׁת אַרְבַּע.

Ráv Pápá azt mondta: A háláchá úgy szól, hogy a cicit rojtjának négy szálból kell állnia, amelyek rögzítési pontjának a ruha szélétől számított három ujjon belül kell lenniük, és négyujjnyira kell lelógniuk.

[A Gömárá kétségbe vonja a Brájtának azt a tételét, miszerint a cicit hosszának kell valamilyen minimális méretének lennie:]

לְמֵימְרָא, דְּאִית לְהוּ שִׁיעוּרָא; וּרְמִינְהוּ:

Ez a fenti kijelentés azt akarja mondani, hogy a cicitnek kell valamilyen minimum méretének lennie? De vesd össze ezt a következő Brájtával, és figyeld meg a különbséget:

צִיצִית” – אֵין צִיצִיתאֶלָּא יוֹצֵא, וְאֵין צִיצִיתאֶלָּא מַשֶּׁהוּ. וּכְבָר עָלוּ זִקְנֵי בֵּית שַׁמַּאי וְזִקְנֵי בֵּית הִלֵּל לַעֲלִיַית יוֹחָנָן בֶּן בְּתֵירָא וְאָמְרוּ: צִיצִית אֵין לָהּ שִׁיעוּר, כַּיּוֹצֵא בּוֹ, לוּלָב אֵין בּוֹ שִׁיעוּר.

A Tóra cicitnek nevezi a rojtot7. A cicit szónak nincs más jelentése, csak az, hogy „valami túllógó”, például egy rojt, és a cicit nem más, mint egy bármilyen tetszőleges hosszúságú, túllógó rojt. és bét sámáj és bét hilél bölcsei már fölmentek jochánán ben bötérá házának emeletére, és ott azt mondták: a cicitnek nincs megszabott mérete, és hasonlóképpen a lulávnak sincs megszabott mérete.

מַאי לָאו אֵין לָהּ שִׁיעוּר כְּלָל!

Nem azt jelenti ez, hogy a cicit rojtjának egyáltalán nincs megszabott mérete, sem minimális, sem maximális?

(42/a lap kezdődik)

[A Gömárá így válaszol:]

לֹא. אֵין לָהּ שִׁיעוּר לְמַעְלָה, אֲבָל יֵשׁ לָהּ שִׁיעוּר לְמַטָּה; דְּאִי לֹא תֵּימָא הָכִי, כַּיּוֹצֵא בּוֹ לוּלָב אֵין לוֹ שִׁיעוּר, הָכִי נַמִי דְּאֵין לוֹ שִׁיעוּר כְּלָל? וְהָתְנַן: לוּלָב שֶׁיֵשׁ בּוֹ שְׁלֹשָׁה טְפָחִים כְּדֵי לְנַעֲנֵעַ בּוֹ – כָּשֵׁר! אֶלָּא, אֵין לוֹ שִׁיעוּר לְמַעְלָה אֲבָל יֵשׁ לוֹ שִׁיעוּר לְמַטָּה, הָכִי נַמִּי אֵין לוֹ שִׁיעוּר לְמַעְלָה אֲבָל יֵשׁ לוֹ שִׁיעוּר לְמַטָּה.

Nem! Az utóbbi Brájtá csak annyit mond, hogy a cicitnek nincs maximális mérete, azaz a rojt olyan hosszú lehet, amekkorát csak óhajtunk, van viszont minimális mérete: négy ujjnyinál nem lehet rövidebb8. Mert ha nem így magyarázzuk ezt, akkor hogyan van értelme a Brájtá záró megállapításának: hasonlóképpen a lulávnak sincs megszabott mérete. Azt mondod erre, hogy csakugyan így van, hogy a lulávnak nincs semmilyen meghatározott mérete, se maximuma, se minimuma, hiszen ez ellentmond egy Misnának, ahol azt tanultuk9: AZ A LULÁV, AMELYIK MEGVAN HÁROM TEFÁCH hosszú, azaz 24 cm, az ELÉG hosszú AHHOZ, HOGY LENGESSÜK, ezért ÉRVÉNYES10. Tehát innen egyértelműen látjuk, hogy habár a lulávnak nincs maximális mérete, minimális mérete azért van. Ugyanígy a cicit tekintetében is a Brájtá csak annyit akar mondani, hogy habár maximális mérete nincs, minimális mérete azért van.

 

A cicit szálai

[A Gömárá a cicit szó egy másik értelmét hozza fel:]

תָּנוּ רַבָּנַן: “צִיצִית” – אֵין צִיצִיתאֶלָּא עָנָף, וְכֵן הוּא אוֹמֵר: “וַיִּקָּחֵנִי בְּצִיצִית רֹאשִׁי“.

A Bölcsek így tanították egy Brájtában: A Tóra cicitnek nevezi a rojtot. A cicit szónak nincs más jelentése, csak az, hogy „fürt”, ahogyan az Írásban áll: „megragadott engem hajam fürtjénél (böcicit rosi) fogva…”11, ahogy egy hajfürt is amúgy különálló hajszálakból áll, ugyanúgy a cicit-fürtjeinek is kell egy olyan részének lennie, ahol a szálak különállnak.

וְאָמַר אַבַּיֵי: וְצָרִיךְ לְפָרוּדָהּ כִּי צוּצִיתָא דַּאֲרַמָּאֵי.

Ábájé azt mondta: Úgy kell elválasztani a cicit rojt egyes szálait, ahogyan egy arameus hajfürt hajszálait, amelyeket a bálványimádók sajátos módon viseltek: a tövénél befonták, a végét viszont nem12.

 

A rojtok elhelyezése

[A Gömárá visszatér ahhoz a vitához, amely arról szólt, hogy hová kell a ruhadarabon a cicitet elhelyezni:]

תָּנוּ רַבָּנַן: הֵטִיל עַל הַקֶּרֶן אוֹ עַל הַגְּדִיל – כְּשֵׁירָה, רַבִּי אֱלִיעֶזֶר בֶּן יַעֲקֹב (אומר) פּוֹסֵל בִּשְׁתֵּיהֶן.

A Bölcsek úgy tanították egy Brájtában: Ha valaki az öltözék csücskéhez vagy a szegélyéhez rögzíti a cicitet, akkor az érvényes, rabbi eliezer ben jáákov viszont azt mondja, hogy a cicitek mindkét esetben érvénytelenek, ugyanis ő úgy tartja, hogy a cicitet a szegélytől valamennyire távolabb kell helyezni.

[A Gömárá egy ezzel kapcsolatos ámorita rendelkezést hoz fel:]

כְּמַאן אַזְלָא הָא דְּאָמַר רַב גִּידֵּל אָמַר רַב: צִיצִית צְרִיכָה שֶׁתְּהֵא נוֹטֶפֶת עַל הַקֶּרֶן, שֶׁנֶאֱמַר: “עַל כַּנְפֵי בִגְדֵיהֶם“, כְּמַאן? כְּרַבִּי אֱלִיעֶזֶר בֶּן יַעֲקֹב.

Kivel van összhangban a következő kijelentés, amit Ráv Gidél mondott Ráv nevében? Azt mondta: A cicitet a ruhadarab szélétől egy bizonyos távolságra kell rögzíteni, hogy túlnyúljon a szegélyen, úgy hogy viselés közben ráfeküdjön a szövetre is, mert írva van13, hogy a cicitet a „ruhájuk sarkaira kell tenni. Kivel van ez összhangban? Rabbi Eliezer ben Jáákovval, aki a fenti Brájtában azt mondja, hogy a cicitet nem szabad az öltözék legszélére erősíteni.

[A Gömárá meghatározza, hogy a végéről milyen távolságra kell erősíteni:]

אָמַר רַבִּי יַעֲקֹב אָמַר רַבִּי יוֹחָנָן: וְצָרִיךְ שֶׁיַּרְחִיק מְלֹא קֶשֶׁר גּוּדָּל.

Rabbi Jáákov mondotta rabbi Jochánán nevében: A cicitnek a ruhadarab szegélyétől egy hüvelykujj-ízület teljes hosszának távolságára kell lennie.

Ráv Pápá fentebb úgy rendelkezett, hogy a cicitet úgy kell elhelyezni, hogy a ruhadarab szegélyétől ne legyen három ujj szélességénél (6 cm-nél) távolabb. Rabbi Jáákov itt úgy rendelkezik, hogy úgy kell elhelyezni, hogy legalább egy hüvelykujj-ízület távolságra (3-4 cm-re)14 legyen a ruhadarab szegélyétől. A cicitet tehát azon a területen kell rögzíteni, amely mindkét irányban a ruha szegélyétől számított egy hüvelykujj-ízületnyi és háromujjnyi távolság közötti sáv.

[A Gömárá elmagyarázza, miért van szükség mindkét szabályozásra:]

וְאִיצְטְרִיךְ דְּרַב פַּפָּא, וְאִיצְטְרִיךְ דְּרַבִּי יַעֲקֹב;

És mind Ráv Pápá, mind rabbi Jáákov szabályára szükség van.

דְּאִי מִדְּרַב פַּפָּא, הֲוָה אָמִינָא: תּוֹךְ שָׁלֹשׁ דְּלֹא לִירַחֵיק טְפֵי, וְכַמָּה דְּמִקָּרַב מְעַלֵּי, אִיצְטְרִיךְ דְּרַבִּי יַעֲקֹב;

Mert ha a cicit elhelyezésének szabályát csak Ráv Pápá szabályából vezettük volna le, akkor azt gondolhattuk volna, hogy a szabály értelmében a „legfeljebb három ujjnyira a szegélytől” azt jelenti, hogy ennél nem szabad távolabb lennie, és minél közelebb van a szegélyhez, annál jobb, és rabbi Jáákov rendelkezése ennek az elgondolásnak a téves mivoltára hívja fel figyelmünket.

וְאִי מִדְּרַבִּי יַעֲקֹב, הֲוָה אָמִינָא: מְלֹא קֶשֶׁר גּוּדָּל דְּלֹא לִיקָרֵב טְפֵי, וְכַמָּה דְּרָחִיק מְעַלֵּי,

Ha pedig a cicit elhelyezésének szabályát csak rabbi Jáákov szabályából vezettük volna le, akkor azt gondolhattuk volna, hogy a szabály értelmében „a ruhadarab szegélyétől egy hüvelyujj-ízület teljes hosszának távolságára” azt jelenti, hogy ennél nem szabad távolabb lennie, sőt minél közelebb van a szegélyhez, annál jobb, és Ráv Pápá rendelkezése ennek az elgondolásnak a téves mivoltára hívja fel figyelmünket.

צְרִיכָא.

Tehát mindkét szabályra szükség van.

 

A szakadt cicit

[Egy ide vágó esetet idéz:]

רַבִינָא וְרַב סַמָּא הֲווּ יָתְבֵי קַמֵּיהּ דְּרַב אַשִׁי, חַזְיֵיהּ רַב סַמָּא לְקַרְנֵיהּ דִּגְלִימֵיהּ דְּרַבִינָא דִּסְתַר וּבָצַר מִמְּלֹא קֶשֶׁר גּוּדָּל, אָמַר לֵיהּ: לֹא סָבַר לָהּ מַר לְהָא דְּרַבִּי יַעֲקֹב?

Ráviná és Ráv Számá Ráv Ási előtt ült, amikor Ráv Számá látta, hogy a Ráviná öltözéke sarkában lévő lyuk, ahová a cicit volt fűzve, elszakadt, és egy teljes hüvelykujj-ízület hosszánál rövidebb távolság maradt a cicit és a ruha széle között. Azt mondotta Rávinának: Mester, te nem tartod magad rabbi Jáákov szabályához?

אָמַר לֵיהּ: בִּשְׁעַת עֲשִׂיָּיה אִיתְּמַר.

Ráviná így válaszolt: Rabbi Jáákov szabálya csak a cicit készítésének idejére lett kimondva. Mivel a Tórában15 az áll, hogy „aggassanak rojtokat ruhájuk sarkaira”, ezért csak az a fontos, hogy eredetileg kerüljenek a ruhának arra a részére, amely „saroknak” tekintendő, és nem az, hogy mindig ott is maradjanak. Én eredetileg megfelelő távolságra tettem őket a szegélytől, és az, hogy most közelebb vannak, nem számít.

אִיכַּסִּיף. אָמַר לֵיהּ רַב אַשִׁי: לֹא תַּתַקִיף לָךְ, חַד מִינַּיְיהוּ כִּתְרֵי מִינָּן.

Ráv Számá zavarba jött, hogy így kiigazították. Ráv Ási azt mondta neki: Ne jöjj zavarba, amiért Ráviná kiigazított, mert ő Izraelből jött, és Erec Jiszráél egyetlen tudósa felér kettőnkkel (két babiloniai tudóssal)16.

 

A cicit felerősítése

[A Gömárá leírja, milyen módokon lehet odaerősíteni a cicitet a ruhához:]

רַב אַחָא בַּר יַעֲקֹב רָמֵי אַרְבַּע וְעָיֵיף לְהוּ מֵיעַף, וּמְעַיֵּיל לְהוּ בִּגְלִימָא וְאָבִיק לְהוּ מֵיבַק.

Ráv Áchá bár Jáákov négy szálat rögzített öltözéke mind a négy sarkára, mégpedig a következőképpen: először félbe hajtotta őket, hogy nyolc szálat formáljanak, és azután bedugta őket öltözéke lyukába, úgy, hogy a hurok a szövet másik oldalán lógott ki, majd a fonalak végével megkerülte a szegélyt, és átbújtatta őket a hurkon, miáltal egy csúszócsomót készített belőlük, úgy hogy a szálak a csúszócsomónál fogva csüngnek le az öltözékről.

קָסָבַר: בְּעִינַן תְּמַנְיָא בִּגְלִימָא, כִּי הֵיכִי דְּלֶיהֱוֵי גְּדִיל גְּדִילִים בִּמְקוֹם פְּתִיל.

Ráv Áchá azért járt el így, mivel a Tóra17 többes számban gödilim-nek, „fonott rojtok”-nak nevezi a cicitet, ez a kifejezés valójában kétszeres többes szám, hiszen az egyes számú gödil is legalább két összehajtott szálat jelent, mivel egyetlen szálat nem lehet befonni, még ha félbe van is hajtva. A Tóra azzal, hogy a többes számú gödilim alakot használja, azt tanítja, hogy a cicit fonatának legalább annyi szálat kell tartalmaznia, amennyi legalább két fonat készítéséhez elegendő, azaz négy félbe hajtott, azaz nyolc szálat. Ráv Áchá ezért helyezkedik arra az álláspontra, hogy nem elegendő négy szálat átfűzni a lyukon, és aztán nyolc szállá hajtani őket (ahogyan ma szokás), mert az ő értelmezése szerint a vers azt kívánja, hogy a gödilim azaz négy félbe hajtott szál legyen keresztülfűzve a ruhán.

[Egy másik módszer:]

רַב יִרְמְיָה מִדִּפְתִּי רָמֵי תְּמַנְיָא דְּאִינְהוּ שִׁיתְּסַר, וְלֹא אָבִיק לְהוּ.

A difti Ráv Jirmöjá öltözéke mindegyik sarkára nyolc szálat kötött, amelyek félbe hajtva tizenhatot tesznek ki, és nem formált belőlük csúszócsomót, hanem átfűzte a nyolc szálat a lyukon, aztán ráhajtotta őket az öltözék szélére, és csomóra kötötte őket. Azaz a cicit megkötésére a mi mai módszerünket használta, de négy helyett nyolc szállal.

Ráv Jirmöjá elutasítja Ráv Áchának azt a feltételezését, miszerint a szálakat a lyukon történő átfűzés előtt félbe kell hajtani. Míg mi a gödilim-ből arra következtetünk, hogy a rojtnak négy szálat kell tartalmaznia, addig Ráv Jirmija úgy érti, hogy nyolcra utal. Ennek az az oka, hogy a szó גדלם-nek (gödilim) is lehetett volna írva, tehát a י (jud) betű nélkül. Mivel azonban egy fölösleges juddal, גדלים-nek van írva, ezért olyan, mintha a gödilim-et kétszer írták volna, s ilyenformán megkettőzték volna a megkívánt szálak számát. (Rási)

[Egy utolsó módszer:]

מַר בְּרֵיהּ דְּרַבִינָא עָבֵיד כְּדִידָן.

Már, Ráviná fia úgy készítette a cicitjeit, ahogyan mi, azaz négy szálat használt, ezeket átfűzte a lyukon, áthajtotta a sarkon, és csomóra kötötte. Ez a gödilim-nek arra az értelmezésére épül, mely szerint az mindössze négy szálra utal.

 

Micva nemzsidó által

[A Gömárá egy másik témára tér rá:]

רַב נַחְמָן אַשְׁכְּחֵיהּ לְרַב אַדָּא בַּר אַהֲבָה רָמֵי חוּטֵי וְקָא מְבָרֵךְ לַעֲשׂוֹת צִיצִית, אָמַר לֵיהּ: מַאי צִיצִי שָׁמַעְנָא? הָכִי אָמַר רַב: צִיצִית אֵין צְרִיכָה בְּרָכָה.

Ráv Náchmán találkozott Ráv Ádá bár Áchávával, amint az épp cicit szálakat erősített az öltözékére, és a következő áldást mondta: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, aki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk a cicit készítését.” Gúnyosan így szólt hozzá: Mi ez a „cici” hang, amit hallok? Hiszen nem megmondta Ráv: A cicit fölerősítésére nem kell áldást mondani!

[A Gömárá egy hasonló beszélgetést idéz:]

כִּי נָח נַפְשֵׁיהּ דְּרַב הוּנָא, עַל רַב חִסְדָּא לְמִירְמָא דְּרַב אַדְּרַב, וּמִי אָמַר רַב: צִיצִית אֵין צָרִיךְ בְּרָכָה? וְהָא אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רב: מִנַּיִן לְצִיצִית בְּעוֹבֵד כּוֹכָבִים שֶׁהִיא פְּסוּלָה? שֶׁנֶאֱמַר: “דַּבֵּר אֶל בְּנֵי יִשְׂרָאֵל . . . וְעָשׂוּ לָהֶם צִיצִית“, בְּנֵי יִשְׂרָאֵל יַעֲשׂוּ וְלֹא הַגוֹיִם יַעֲשׂוּ!

Mikor Ráv Huná elhunyt, Ráv Chiszdá bement a tanházba18, és Ráv két tanításának az ellentmondását tárta fel: Valóban azt mondta Ráv, hogy a cicit megkötésére nem kell áldást mondani, mint Ráv Náchmán állítja? De Ráv Jehudá azt mondta Ráv nevében: Honnan vezetjük le, hogy egy nemzsidó által fölerősített cicit nem használható? Onnan, hogy meg van írva19: „Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy aggassanak rojtokat…”, Izrael fiai készítsenek maguknak cicitet, és nemzsidók ne készítsenek nekik. Ebből az következik, hogy a cicit felerősítése tevőleges parancsolat a zsidók számára. Mivel ezt Ráv mondotta, ezért nem mondhatta azt, hogy a cicit fölerősítése nem kíván áldást!

[A Gömárá megkérdezi:]

וְהָא מַאי רוּמְיָא?

Mi az ellentmondás e között és az előző tanítás között?

[A Gömárá válaszol:]

אָמַר רַב יוֹסֵף, קָסָבַר רַב חִסְדָּא: כָּל מִצְוָה שֶׁכְּשֵׁירָה בְּגוֹי – בְּיִשְׂרָאֵל אֵין צָרִיךְ לְבָרֵךְ, כָּל מִצְוָה שֶׁפְּסוּלָה בְּגוֹי – בְּיִשְׂרָאֵל צָרִיךְ לְבָרֵךְ.

Ráv Joszéf azt mondta: Ráv Chiszdá úgy tartja, hogy egy olyan micva esetén, amely akkor is érvényes, amikor egy nemzsidó hajtja végre, akkor ha a zsidó teljesíti ezt nem köteles rá áldást mondani, hiszen ekkor nem mondhatja a zsidó, hogy „Áldott vagy Te… aki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk…”. Azonban minden olyan micvára, amely érvénytelen, ha egy nemzsidó hajtja végre, áldást kell mondani, amikor egy zsidó teljesíti.

Ráv Chiszdá következésképp nem érti, hogyan mondhatott olyasmit Ráv, hogy a cicit rojtok fölerősítésére nem kell áldást mondani, mikor ő maga azt mondta, hogy a nemzsidó által fölerősített cicit érvénytelen. Ráv Chiszdá nézete szerint az utóbbi tanítás azt bizonyítja, hogy a cicit felerősítésére kell áldást mondani.

[A Gömárá megkérdőjelezi Ráv Joszéf által kifejtett alapelvet:]

וּכְלָלָא הוּא?

Ténylegesen szabály az, hogy az áldásmondás annak függvénye, hogy érvényes-e az a micva, melyet egy nemzsidó hajtott végre?

וַהֲרֵי מִילָה דִּכְּשֵׁירָה בְּגוֹי, דְּתַנְיָא:

Vegyük például fontolóra a körülmetélés esetét, amely akkor is érvényes, ha egy nemzsidó hajtja végre (és nincs szükség rá, hogy egy zsidó a micva kedvéért egy enyhe kiegészítő metszést ejtsen rajta), ahogyan egy Brájtából tanultuk:

עִיר שֶׁאֵין בָּהּ רוֹפֵא יִשְׂרָאֵל וְיֵשׁ בָּהּ רוֹפֵא אֲרַמַּאי וְרוֹפֵא כּוּתִי, יָמוּל אֲרַמַּאי וְאַל יָמוּל כּוּתִי, דִּבְרֵי רַבִּי מֵאִיר. רַבִּי יְהוּדָה אוֹמֵר: כּוּתִי וְלֹא אֲרַמַּאי.

Olyan városban, amelyikben nincs zsidó orvos, azaz mohél, aki képzett a körülmetélés végrehajtásában, de van nemzsidó vagy kutái20 orvos, aki végre tudja hajtani, akkor a nemzsidó metélje körül a zsidó gyermeket, de ne a kutái. Mivel a nemzsidók nem metélik körül a fiaikat, ezért valószínűtlen, hogy a zsidó gyermeket egy pogány isten kedvéért metélnék körül. A kutáiak ezzel szemben körülmetélték a fiaikat, de előfordulhatott, hogy a zsidó gyermeket is a bálványuk kedvéért metélték körül. Ez a káros szándék teheti érvénytelenné a körülmetélést (Rási). Ezek rabbi méir szavai. Rabbi jehudá azt mondja: a kutáinak és nem a nemzsidónak kell körülmetélnie a zsidó gyerekeket. Rabbi Jehudá elismeri, hogy a nemzsidó által végzett körülmetélés érvényes, de egyébként helyteleníti, mert attól tart, hogy a nemzsidó kárt tehet a gyermekben.

וּבְיִשְׂרָאֵל צָרִיךְ לְבָרֵךְ, דְּאָמַר מַר: הַמָּל, אוֹמֵר: “בָּרוּךְ .. אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ עַל הַמִּילָה“!

Mindkét Bölcs tehát érvényesnek tekinti a nemzsidó által elvégzett körülmetélést. Mégis amikor egy zsidó hajtja végre, annak áldást kell mondania, ahogy azt tanították Bölcseink egy Brájtában21: a körülmetélő azt mondja: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk a körülmetélés micváját.”

Látjuk tehát, hogy annak ellenére, hogy nemzsidó is elvégezheti a körülmetélést, mégis ha zsidó teszi azt, akkor neki áldást kell mondania, ez pedig megkérdőjelezi Ráv Joszéf magyarázatát. – ? –

[A Gömárá válaszol:]

מִידִי הוּא טַעְמָא אֶלָּא לְרַב, רַב מִיפְסִיל פָּסִיל,

Ez az alapelv (miszerint csak olyan micvára kell áldást mondani, amelyet nemzsidó nem hajthat végre) kinek a véleményének felel meg? Ráv Chiszdá csak Rávnak tulajdonította, és ez a Ráv két tanítása közti ellentmondás alapja22. És valóban: Ráv érvényteleníti a nemzsidó által végrehajtott körülmetélést!

דְּאִיתְמַר: מִנַּיִן לְמִילָה בְּגוֹי שֶׁפְּסוּלָה? דָּרוּ בַּר פַּפָּא מִשְּׁמֵיהּ דְּרַב אָמַר: “וְאַתָּה אֶת בְּרִיתִי תִשְׁמוֹר“, רַבִּי יוֹחָנָן אָמַר: “הִמּוֹל יִמּוֹל“, הַמָּל יָמוּל.

Ahogy ezt tanultuk: Honnan vezetjük le, hogy egy nemzsidó által végrehajtott körülmetélés nem érvényes, azaz nem csupán a gyermek védelmében tilos, de egyáltalán nem alkalmazkodik a bibliai törvényhez sem?23 Dáru bár Pápá mondta Ráv nevében: Abból a versből van levezetve, hogy „Te (csak a zsidók) pedig tartsd meg szövetségemet (a körülmetélést)…”24. Rabbi Jochánán azt mondta: Abból a redundáns szóhasználatú versből van levezetve, hogy הִמּוֹל יִמּוֹל (himol jimol) „Metéltessék körül…”25, ami úgy is olvasható másképpen magánhangzósítva: hámál jámul, a körülmetélt metéljen körül másokat. A vers tehát leszögezi, hogy a milát csak körülmetélt személy végezheti.

Következésképp helyénvaló Ráv Chiszdá állítása, hogy Ráv szerint csak a nemzsidó által végre nem hajtható micvára kell áldást mondani, de olyanokra, amelyeket nemzsidó végre hajthat, nem kell.

Ez megmagyarázza, miért tartotta Ráv Chiszdá Ráv rendelkezéseit ellentmondóknak. Abból, hogy Ráv érvénytelennek tekintette a nemzsidó által felkötött cicitet, hogy a cicit rögzítése áldást igényel – ellentétben azzal a szabályozással, amelyet Ráv Náchmán Rávnak tulajdonított, miszerint a cicitre mégse kell áldást mondani. – ? –

[A Gömárá tovább vizsgálja a Ráv Chiszdá-féle alapelv helytállóságát:]

סוּכָּה מְסַיַיע לֵיהּ, תְּפִילִּין הָוֵי תְּיוּבְתֵּיהּ.

A szukká esete a Ráv Chiszdá alapelvét támasztja alá, miszerint az, hogy kell-e áldás vagy sem, attól függ, hogy a nemzsidó alkalmas-e a cselekedet végrehajtására; a tfilin esete viszont megcáfolja.

[A Gömárá kifejti:]

הֲרֵי סוּכָּה דִּכְּשֵׁירָה בְּגוֹי, דְּתַּנְיָא: סוּכַּת גוֹיִם, סוּכַּת נָשִׁים, סוּכַּת בְּהֵמָה, סוּכַּת כּוּתִיִים, סוּכָּה מִכָּל מָקוֹם – כְּשֵׁירָה, וּבִלְבַד שֶׁתְּהֵא מְסוּכֶּכֶת כְּהִילְכָתָא.

Vegyük fontolóra a szukká építését, amely akkor is érvényes, ha nemzsidó készítette, hisz egy Brájtában azt tanultuk: nemzsidó szukkája, akik a nyári hónapokban ebben laknak, nő szukkája26, állat szukkája, amelyet azért építettek, hogy állatoknak árnyékot biztosítson, kutái szukkája és minden fajta még a felsoroltaknál is alsóbb rendű szukká használható, ha a törvénynek megfelelően van fedve, azaz ezeknek a sátraknak a fedelét akkor használható az ünnepi sátornak, ha azt árnyékadónak szánták, mintsem azért, hogy a teret kinek-kinek elkerítse.

וּבְיִשְׂרָאֵל אֵין צָרִיךְ לְבָרֵךְ, דְּתַנְיָא: הָעוֹשֶׂה סוּכָּה לְעַצְמוֹ, אוֹמֵר: “בָּרוּךְ אַתָּה האֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם שֶׁהֶחֱיָינוּ וְקִיְּמָנוּ וְהִגִּיעָנוּ לַזְּמַן הַזֶּה“, בָּא לֵישֵׁב בָּהּ, אוֹמֵר: “בָּרוּךְ אַתָּה האֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ לֵישֵׁב בַּסּוּכָּה“.

És mikor egy zsidó szukkát épít, nem kell áldást mondania rá, hisz egy Brájtá azt tanította: aki szukkát készít magának, azt mondja: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, ki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte megérnünk ezt a mai napot!”27 amikor az ünnepkor beleül (a szukkába), azt mondja: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy a sátorban lakjunk.”

וְאִילוּ לַעֲשׂוֹת סוּכָּה לֹא מְבָרֵךְ.

A Brájtából egyértelműen kiderül azonban, hogy a „…meghagyta nekünk, hogy készítsünk szukkát” áldást nem mondunk. A szukká esete tehát alátámasztja Ráv Chiszdá kijelentését, miszerint ha egy micva nemzsidó által is végrehajtható, akkor nem mondunk áldást a végrehajtására28.

1 A vita érveit a Gömárá ennek a traktátusnak 39a. lapján részletezi.

2 Ujj = Ecbá. 1 ecbá egyenlő 2 cm-rel.

3 A 39a-n úgy tanultuk, hogy a cicit rojtjának kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a csomózott résznek. Rási magyarázata szerint tehát a cicit teljes hossza összesen legalább hat ujj szélessége. Ebből kétujjnyi csomózott, négyujjnyi pedig a lecsüngő rojt. Rábénu Tám azonban úgy tartja, hogy Bét Sámáj itt a csomózott rész hosszáról beszél. A cicitnek ez a része nem lehet négy ujj szélességénél rövidebb, és ennek megfelelően a cicit teljes hossza ilyenformán tizenkét ujj szélessége. Megint mások úgy magyarázzák, hogy Bét Sámáj a csomózott és a rojtos hosszát együttes hosszát határozza meg négy ujj szélességében (Maimonidész, A cicit szabályai 1:6.; Ros 12.). A szokás Rábénu Tám szigorú véleményéhez igazodik (Orách Chájim 11:4.).

4 A hüvelykujjat az ízületnél kell mérni, ahol a legszélesebb (Bét Joszéf, Orách Chájim 11:1.)

5 Azt a követelményt, hogy a cicitet a széltől számított négyujjnyi távolságon belül kell elhelyezni, egy tórai idézetből vezették le, miszerint a rojtok helye „ál kánfé vigdéhem”, „ruhájuk sarkaira” (4Mózes 15:38.). Az a rész, amely a ruhadarab szélétől négyujjnyinál beljebb van, a ruhadarab fő részének, és nem a sarkának tekintendő. A Gömárá lentebb (42a.) ehhez hozzáfűzi, hogy a cicitnek ugyanakkor egy bizonyos távolságra kell lennie a széltől. Ennek az a magyarázata, hogy a ruhadarab legszélét keren-nek, csücsöknek nevezik. A kánáf, a sarok ennél valamivel beljebb kezdődik, és a széltől háromujjnyira terjed (Bét Joszéf uo.).

6 Az ujjszélességet nem átlósan mérjük a saroktól, hanem a ruhadarab szélétől vízszintesen illetve függőlegesen, ennek az a következménye, hogy átlósan mérve, lehet 5.65.

7 4Mózes 15:38.

8 Az idézett Brájtá megfogalmazása, ami azt mondja hogy „a cicitnek nincs mérete”, amiből úgy tűnhet, hogy még minimális mérete sincs, egy olyan esetre utal, amikor a cicit eredetileg megfelelő hosszúságú volt, de később elszakadt, és csak egy kis darab maradt belőle. Ahogy a 38b-n tanultuk, ezek a darabok érvényesek (Rási).

9 Szukká 29b.

10 A Gömárá (Szukká 32b.) kifejti: ez azt jelenti, hogy a luláv gerince nem lehet három tefáchnál rövidebb – ami egyenlő a mirtuszágak és a fűzfaágak minimális hosszával –, és ehhez még a gerincnek kell egy külön tenyérszélességnyi, hogy lengetni lehessen. Ilyenformán tehát a lulávnak legalább négy tefách hosszúnak kell lennie.

11 Jechezkél 8:3.

12 A Toszáfot (39b.) úgy tudja, hogy Ábájé nem azt írja le, hogyan kell készíteni a cicitet, hanem egy olyan kívánalmat közöl, ami utána is érvényes: vigyázni kell, hogy a cicit szálai soha ne gabalyodjanak össze.

13 4Mózes 15:38.

14 A különböző véleményeket lásd Encyclopedia Tálmudit, 1. kötet, Águdál címszó végén.

15 4Mózes 15:38.

16 Ahogy a Gömárá mondja (Bává Bátrá 158b.): „Erec Izrael levegője bölcsebbé tesz” (Rábénu Gersom).

17 5Mózes 22:12.

18 Ráv Chiszdá Ráv Huná rabbitársa majd utóda volt a szúrai régió akadémiája vezetésében és vezető tudósaként (Igeret rabbi Sörirá Gáon).

19 4Mózes 15:38.

20 Kutából származó (a talmudi irodalomban kuti-nak ismert népcsoport), szamaritánusok. A tíz törzs száműzetése után Számáriában és a környező területeken Salmanészer asszír király által letelepített nem zsidók. Noha áttértek a zsidó vallásra, ezt nem őszinte hittel tették (lásd 2Királyok 17:6., 24–41.), és a parancsolatokat sem tartották be következetesen. Áttérésük után is gyakorolták a bálványimádás egy bizonyos fajtáját, mert egy galamb képét imádták, amelyet Gerizim hegyén találtak. Éppen ezért a Bölcsek nem tudtak egyetértésre jutni abban, hogy vajon zsidók-e vagy sem. A Misna a szamaritánusokat a zsidók és a nem zsidók között elhelyezkedő közbülső státuszú népként határozza meg. Később teljesen elhagyták a zsidó vallást, és a Bölcsek úgy rendelkeztek, hogy nem tekintendők zsidóknak.

21 Lásd Sábát 137b.

22 Ha Ráv ehhez a szabályhoz tartja magát, akkor Ráv Chiszdának igaza volt, amikor abból, hogy Ráv érvénytelennek tekinti a nemzsidó által felkötött cicitet, arra következtetett, hogy a cicit fölerősítésére kell áldást mondani.

23 Ennek megfelelően, ha egy nemzsidó mégis körülmetélt egy zsidó gyermeket, egy zsidónak kell hitelesítenie azzal, hogy a micva kedvéért egy enyhe kiegészítő metszéssel egy csöpp vért serkent ki. Ezt az eljárást hátáfát dám brit-nek nevezik: kiserkenteni a szövetség vérét. Lásd Römá, Jore Déá 264:1.

24 1Mózes 17:9.

25 Uo. 17:13.

26 Egy szabadtéri kunyhó, amelyben az asszonyok ruhát szőnek. A nők föl vannak mentve a szukkaépítés alól, ilyenformán minden olyan szukká, amely nekik épült, nyilvánvalóan nem a micva teljesítését szolgálta.

27 Ez a sehechejánu áldás, általában örömteli alkalmat jelent, beleértve olyan micvák teljesítését is, amelyekre csak bizonyos alkalmakkor kerülhet sor. Ezt csak az mondja el, aki magának és nem másoknak készít szukkát. Ma nem mondjuk el a sehechejánu áldást a szukkáépítésre, mert arra a sehechejánura hagyatkozunk, amit akkor mondunk el, amikor az ünnep idején a szukkában ülünk (Sulchán Áruch, Orách Cháim 641:1.).

28 Noha az elsődleges micva a szukkában történő lakás, és a megépítése csak előkészítés, a Tóra megemlíti ezt a cselekedetet, mondván: „A sátrak ünnepét készíts magadnak [azaz építs szukkát]…” (5Mózes 16:13.), ezért ha nem volna jelen az a tényező, hogy egy nemzsidó is elkészítheti, az előkészítő jellege ellenére is áldásra szólítana fel.

  • Küldés emailben

Fejezetek