Hogyan csúszott el a Rebbe a jégen?

A héber nevem Solom Móse Ben Ávrahám, az angol S. Murray Kupetz. Az ’S’ azért van benne a nevemben, mert a szüleim a Solom névre kerestek valami hasonlóan csengő angol nevet, de mivel nem találtak, simán csak ezt adták hozzá, így a születési anyakönyvi kivonatomban is így szerepel. Ha megkérdezték, miért ez a nevem, Harry S. Trumanra hivatkoztam, aki szintén „hasonló nehézséggel küz­dött”, mégis elnök lett belőle.

1962-ben, kicsivel Szukkot ünnepe után eljegyeztem a manchesteri jesiva vezetőjének, Ye­hu­da Zev Segalnak a lányát, aki elvitt minket ez alkalomból a Rebbéhez, hogy áldását kérje ránk. Különleges találkozás volt, a Rebbe a Bírák könyvéből idézett mikor azt mondta: „Tegyél meg bírákat és őröket minden közösség kapujához.” Majd a mezricsi Mágid egyik tanításával folytatta, miszerint a „kapu” szó azokra az érzékszervekre utal, melyek információt fogadnak el a külvilágból. Ezeket mind irányítanunk kell, mondta. Majd folytatta, hogy egy Bét Dinnek, azaz zsidó vallási bíróságnak ahhoz, hogy hatékonyan tudjon működni, használnia kell a botot, amivel büntetnek, ami az elrettentés eszközéül szolgál, illetve a trombitát, amit megfújnak, amivel kihirdetnek. „Mi a párhuzam az embereknél?”- kérdezte. „Ha a bírák és az őrök jelentik a test »bejáratait«, mit szimbolizál a bot és a trombita?” A kérdésre egy talmudi idézettel válaszolt: „Az embernek erősítenie kell a jó ösztöneit, késztetéseit, hogy azok uralni tudják az állatiakat.” Más szavakkal, erősítsd magadban a jót, hogy elkerülhesd a vétkezést.

Miután ezt mondta, megáldott bennünket. Mondta, hogy a feleségnek és a férjnek mindig szem előtt kell tartania, hogy amit tesz, azt Isten előtt teszi. Ezáltal a kapcsolat férj és feleség között nem csak fizikai, hanem spirituális szinten is működőképes lesz. Azt tanácsolta, hogy rendszeresen tanuljunk akár haszid filozófiát, akár más irodalmat, lényeg, hogy valami olyat, mely növeli az istenfélelmet. A Rebbe tanácsának hatására erős lelki-spirituális köteléket építettünk ki és tartunk fenn ötven éve hál’ Istennek.

Második találkozásom a Rebbével, az Államokból való elutazásom előtti szombatra esett, egy hónappal az esküvőm előtt. A szombatot a bátyámnál töltöttem, Crown Heightsben. Ő általában a President utcai Bét Midrásban imádkozott, ami ugyanabban az utcában volt, ahol a Rebbe lakott. Mikor megérkeztem, a Rebbét láttam meg kijönni a házából, egyedül volt. Hosszú, hideg telet éltünk abban az évben is jeges volt a járda. A Rebbe egy pillanatra elvesztette a jégen az egyensúlyát, megcsúszott, de én kinyújtottam a karom, amiben meg tudott kapaszkodni, így nem esett el. Elkísértem a sarokig, és mielőtt elváltunk volna, mondtam neki, hogy a héten fogok nősülni, s szeretném az áldását kérni. Megáldott, rám mosolygott, és kellemes Sábeszt kívánt nekem.

Egy évvel később, Eszter böjtjekor felhívást kaptam a Tórához egy manchesteri zsinagógában. Természetesen a héber nevemen hívtak fel, mint Solom Móse Ben Ávráhám. Mikor visszamentem a helyemre, Yitzchak Dubov rabbi, egy idősebb lubavicsi haszid, aki akkoriban a manchesteri jesivában tanított, odajött hozzám, s gyakorlatilag kiabálta: „Te vagy az!” „Mit követtem el?” Kérdeztem értetlenül. Mondta, hogy hat hónappal korábban éppen Ros Hásáná előtt a Rebbe küldött egy táviratot a manchasteri jesiva lubavicsi küldötteinek, s a távirat végén ez állt: „Külön üdvözlöm az ifjú Solom Mósét.” Egy lubavicsi haszidot sem hívtak így, senki sem tudta, hogy ki lehet az a rejtélyes ember, akinek a Rebbe külön üdvözletét küldi. Nagyon boldog voltam, hogy a Rebbe gondolt rám, s megköszöntem, hogy továbbították az üzenetét. Majd természetesen megkérdezték, hogy miért kaptam a Rebbe külön üdvözletét. Elmeséltem a jeges „majdnem baleset” történetét, mire alaposan lekorholtak.

„Szóval ülsz egy ilyen történeten, mint ez, közel egy éve, s nem mondtad el senkinek? Hogy tudsz ilyet magadban tartani?” Azért nem mondtam senkinek, mert nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ellentétben a Rebbével. Hat hónappal az eset után sem felejtette el a nevem, s ezt velem is tudatni akarta. Ez teljesen lenyűgözött.

Harmadik találkozásom a Rebbével 1964 nyarának középen volt, Áv hónapban. A sógorom esküvőjére jöttem az Államokba, s apósom megint elvitt minket a Rebbéhez. A Rebbe kérdezte, hogy jelenleg mit tanulok, én meg mondtam, hogy a mikve, a rituális fürdő törvényeit. A Rebbe erre ezt válaszolta: „egy mikve könnyen válik pászullá, s ezáltal használhatatlanná, de a forrás, mely szintén szolgálhat rituális fürdő gyanánt, nem.” Majd folytatta: „Engedd szabadjára a saját forrásaid. Ha Tórát tanítasz másoknak, ha Isten szavát terjeszted, az személyes védelmet nyújt neked.” Onnantól vezérelvként követtem ezt a tanácsot. Egészen a mai napig vezetem Manchesterben a „Reshet Shiurei Torah” nevű programot, amin keresztül Tórát tanítok felnőtteknek, különböző közösségeknek különböző helyeken, ahol és amikor csak lehetőségem van rá.

Moshe Kupetz rabbi

  • Küldés emailben

Fejezetek