CHÁNUKÁ A HUNFALVI JESIVÁBAN

Jesivai élményeim között böngészve megelevenedik lelki szemeim előtt egy Chanuka a mi szeretett tanházunkban.

Javában folyt a téli szemeszter az ő rideg egyhangúságával, serényen haladt a tanulás a gyönyörű hólepte bércek alatt elterülő jelentéktelen falu egyszerű hónapos szobáiban. Már előrevetette azonban örömteljes sugarait a közelgő Chanuka, ami a bócherek életében egy kis szint és változatosságot jelentett. A szigorú fegyelem némiképpen lazult, a gyertyagyújtás után a jesiva éber őre szemet hunyt néhány órára és ilyenkor szilaj fiatalsággal nekifeküdtek a játszásnak.

Vasárnap este volt csak az első chanuka-est, de már szombat este egy nagyobb társaság a melave demalkó keretében majdnem éjfélig tartó murit csapott, amit némelyek a kvitlijátékban (kártyázás) való tréningre is felhasználtak.

Megboldogult Mesterünk értesült e kilengésről és vasárnap a siur előtt szigorúan megkorholt bennünket. Ilyen priczasz gedert, ilyen gátrombolást ő nem tűr el – mondotta – és azonnal kiadta a szigorú rendeletet, hogy az idén még a szokásos néhány órai kvitlizést sem engedélyezi. A büntetést még azzal is megtoldotta, hogy a siur-vizsgákat – ami csak jóval chanuka után volt esedékes, csütörtök este, chanuka derekán tartja meg. Ezzel természetesen lehetetlenné vált minden chanukai muri, mert, hogy mit jelentett Hunfalván egy siur-vizsgára való készülődés, azt csak az tudja, aki abban részt vett.

Boldogult Mesterünk lángoló szavaiból kiéreztük azt az igazi, mélységes fájdalmat, amit Ő érzett a mi könnyelműségünk miatt. S ez olyan hatással volt ránk, hogy mindenki kötelességének érezte jóvátenni az elkövetett hibát. Egész héten, éjjel-nappal csak úgy visszhangzott az utca a tanulástól. Csütörtök este a chanuka-gyertya meggyújtása után kezdődött a kihallgatás. Máskor egy óráig sem szokott tartani az egész -- most három óráig folyt, lankadatlan szigorral. Azokat a növendékeket is szigorúan levizsgáztatták, akik már hosszú évek óta tanultak a jesiván és a vizsgák alól régen fel voltak mentve. Jómagam is három kérdést kaptam. De Mesterem bizony nem elégedett meg a szokásos rövid feleletekkel, hanem egész hasábokat kellett recitálnom a kommentárokból. Egy-egy részlet befejezésénél szünetet tartottam, hogy talán már elég, de egy erélyes továbbra folytatnom kellett.

A próbát kiálltuk. Annyi szorgalom és tudás láttán megenyhült a Rabbink tekintete. Szelíd, simogató mosolyával végignézte a nagy termet megtöltő, bóchereket és azzal a megjegyzéssel, hogy "most menjetek chanukát tartani" – becsukta a nagy fóliánsokat. A szorgalomnak nem maradt el a jutalma sem. Máskor este 10 óráig volt csak engedélyezett a játék, utána az ellenőr végigjárta az utcát, vajon alszanak-e már a hívek. Ez évben a Rebbe ezt is elengedte és szabad teret engedett a vígalomnak a még hátralevő néhány napra. A későbbi években rendszerré vált, hogy a téli szemeszter első nagy vizsgája Chanuka 5-ik, vagy 6-ik napján volt és a hátralevő 2-3 Chanuka-est maradt meg csupán a jéczer horá kitombolásának – a kvitlizés-nek. Mondanom sem kell, hogy éltünk is ezzel a szabadsággal.

[A cikk írója Groszberg Jenő rabbi, aki öt évik tanult a hunfalvai jesivában. A jesiva vezetője Rosenberg Sámuel főrabbi volt.]