„Érzem a fájdalmad”

Három, vagy négy hónappal azt követően, hogy elkezdtem tanulni a kolelben (rabbinikus iskola ahol fiatal házas férfiak folytatják egy-két évig a tanulmányaikat – a szerk.), megkértek, hogy találkozzam Chaim Mordechai Aizik Hodakov rabbival, a kolel fejével, aki egyben a Rebbe főtitkára is volt. Hodakov rabbi közölte velem, hogy különleges küldetése van számomra, ami mindennel szemben elsőbbséget élvez, beleértve a tanulmányaimat is.

A küldetés segítségnyújtás egy érzelmi gondokkal küzdő tizenhét éves lánynak. Tipikusnak mondható tinédzserproblémákkal küzdött, mint lázadás, vallásával szembeni bizonytalanság, konfliktusok a szüleivel. Bár ezek a problémák szokványosak voltak az ő korában, mivel a Rebbe kiemelt figyelmet szentelt neki, hogy átsegítse valahogy a problémáin, engem kértek fel, hogy beszéljek vele.

Három-négy hónapig az időm felében ennek szenteltem magamat, a Rebbe kérésének megfelelően. A legegyszerűbb dolgot sem csináltam anélkül, hogy ne egyeztettem volna Hodakov rabbival, aki meg minden esetben a Rebbéhez fordult további instrukciókért, amiket nekem továbbított. Ez a fiatal lány gyakran írt a Rebbének közvetlenül, s mikor a Rebbe választ írt, mindig megkért, hogy személyesen beszéljem át a választ a lánnyal. Amit most mesélek, az egy különös, és teljességgel szokatlan levélváltás volt.

A Rebbének írt aggodalmairól, szorongásairól, legbensőbb félelmeiről. A Rebbe általában ezekre a levelekre egy nap, legjobb esetben pár óra múlva válaszol, azonban erre azonnal írta a válaszlevelet. Többek között megírta, hogy együtt érez vele… hogy érzi a fájdalmát.

A lány a következőt írta vissza: „Nem hiszem el. Hogy tudná átérezni a fájdalmam, nem ment át azokon, amiken én.” Két órán belül a Rebbe válaszolt erre a levélre is, melyben a következők voltak: „Mikor felnősz, és megházasodsz, Isten segítségével előbb-utóbb gyereked lesz. Ennek a dolognak az az egyik természete, hogy a gyereknek az első év végére elkezdenek nőni a fogai. A fogzás fájdalmas, ezért a gyerek sír. Az anya ekkor olyan fájdalmat érez, mintha az ő fogai nőnének. Én épp így érzek a fájdalmad iránt.”

A levélváltás nagy hatással volt a lányra. Rájött, hogy a Rebbe tényleg együtt érez vele, érzi, min megy keresztül, és segíteni szeretne. Lassan a lány elkezdett változni. Sok tekintetben előrelépést mutatott, fejlődött, érettebb lett, s a dolgainak az alakulása is sikeres irányt vett.

Aztán megházasodott, gyerekei lettek, s nagyon sok sikert könyvelhetett el az elkövetkezendő években. Kivételezettnek éreztem magam, hogy első kézből láthattam, hogyan lesz a Rebbe valaki életének a része, milyen intenzitással veti bele magát a segítségnyújtásba. Az elképesztő az a személyesség volt, ahogy ebben részt vett. Hiszen ő a Rebbe volt, nem egy átlagember, és hónapokon át válaszolt ennek a lánynak minden levelére, és segített neki hogy az élete jó fordulatot vegyen.

  • Küldés emailben

Fejezetek