A történet - szerencsére - nem ritkaság: fiatal zsidó fiú Ukrajnában összetalálkozik a lubavicsi Rebbe egyik kül­döttjével, aztán rövid idő elteltével jesivában, majd Izra­elben találja magát, ahol tovább folytatja a régi-új élet­módot és vallásos zsidóként éli mindennapjait.

A velem szemben ülő Zev, aki egy nemzetközi sakkversenyre érkezett Ma­gyarországra, kissé elüt az átlagtól: hosszú kaftánja és bársonykalapja van, és szigorú vallásossága ellenére a sakk mestere, nemzetközi versenyek győztese, emellett chászid ihletettségű zon­goradarabok szerzője. Az ukrán szár­mazású és ma Izraelben élő Zevet arra kértem, meséljen egy keveset izgalmas élettörténetéből.

- Hogyan lesz egy ukrán kisfiúból chászid sakkozó és zeneszerző?

- A háromszázezres ukrajnai Zsitomir városban születtem 1975-ben. Monda­nom sem kell, hogy még az én gyerekkoromban sem volt a Szovjetunióban könnyű zsidónak, hát még vallásos zsi­dónak lenni. Habár a szüleim nem vol­tak vallásosak, sohasem titkolták el elő­lem zsidó származásunkat. Már kisgye­rek koromtól kezdve nagyon érdekelt a jiddis irodalom és minden, ami a zsidók történetével és általában bármikép­pen a zsidósággal kapcsolatos. Addig addig kutattam, rníg eljutottam a város zsinagógájához, ahol minden péntek este egypár öreg ember és még több KGB ügynök gyűlt össze. A zsinagóga könyvei nagyom felkeltették az érdek­lődésemet, és amikor láttam, hogy sen­ki nem használja őket, lefizettem a zsi­nagóga részeges őrét pár kopejkával és hazacsempésztem a könyveket. Nagyon sokat tanultam, és saját szorgalmamból tizenöt éves koromra megtanultam hébe­rül.

Ekkor néhány ba­rátommal megalapí­tottuk a városban a Bétár nevű mozgal­mat, aminek a zsidó kultúra terjesztése volt a célja.

Egy nap egy lubavicsi rabbi jött a városba és azt mesélte, hogy a nyáron zsidó tábort szerveznek. Nagyon nehezen tudtam a tábor mel­lett dönteni, mert arra a nyárra - mint sikeres sakkozó gimnazistát - Odesszá­ba és a Krímbe hívtak sakkversenyre. A szovjet hatalom számomra szinte egyetlen pozitívuma az volt. hogy mi sakkozók meg tudtunk élni - már gye­rekfejjel is - a sakkozásból. Mindenfé­le versenyekre hívtak meg bennünket az ország minden pontjára, ahol fél na­pokat versenyeztünk fél napokat pedig a strandon töltöttünk. Mindenesetre mégiscsak a tábor mellett döntöttem.

Elmentem Kijevbe, és a tábornak óriási hatása volt rám, úgy döntöttem, hogy vallásos zsidó leszek. Ettől kezdve mindent, amit a zsidóságról megtudtam, azt azon nyomban meg is tartottam.

A legközelebbi alkalommal, amikor a fent említett Jichak Kogen lubavicsi

rabbi a városba jött beszédet tartani, ír­tam neki egy rövid levelet. Kértem, se-gitsen nekem: szeretnék jesivába men­ni de a szüleim nagyon ellenzik. Már akkor hallottam a Moszkvában félig il­legálisan működő - akkor egész Szov­jetunióban egyetlen - lubavicsi jesivá-ról. és szívem minden vágya az volt, hogy ott tanulhassak. A szüleim azon­ban természetesen nagyon ellenezték ezt.

Ügy döntöttem, hogy el fogok menni egy ügyvédhez, és megbeszélem vele. milyen jogai vannak egy hozzám hasonló tizenöt éves fiúnak. Nagy meg­lepetésemre kiderült, hogy jogom van a szüleim akarata ellenére is ott tanul­ni, ahol a szívem kívánja. Nem sokat haboztam, rögtön hazamentem, be­csomagoltam a könyveimet, magam­hoz vettem összes akkori vagyonomat. 200 rubelt - kiszámoltam, hogy a ke­nyér akkori 12 kopejkás ára mellett. 200 rubel több évre elég lesz a szá­momra vész esetén... - és felültem egy vonatra Moszkva felé.

A jesiváról tudtam, hogy a Vlagyiszlov utca 3 alatt található, de azt már nem, hogy milyen környéken vagy kerületben, így leszálltam a vonatról a húszmilliós Moszkvában két nagy do­boz könyvvel a kezemben és kétszáz rubellel a zsebemben, majd egy nap kóborlás után, miután már a rendőrsé­get is megjártam, megtaláltam a jesivát. Amikor a jesivában megtudták, hogy a szüleim akarata ellenére jöttem hozzájuk, egy kissé megijedtek, de vé­gül hála az égnek, már a szüleim is megbékültek a gondolattal.

Egy pár év után, amikor komoly válsághelyzet volt a Szovjetunióban, kivándoroltam Izraelbe, és ott egy jesivában, Kirját Gátban kezdtem el tanulmányaimat. Később Jeruzsálem­ben folytattam, itt tanulok a mai napig is. Azóta a szüleim is kivándoroltak, ők Bostonban laknak.

- A sakkozást és a Tórát nem tartom ellentmondásnak, épp ellenkezőleg, úgy gondolom, talán ez mutatja igazán, hogy az ember lehet büszke zsidó és ugyanakkor részt vehet a világi élet ilyen részében is. Az egyetlen problé­ma a szombaton tartott versenyekkel kapcsolatban merült fel. Amikor meg­kérdeztem a rabbimat az ügyről, azt fe­lelte, hogy a sakkozás nincs tiltva szom­baton, persze azzal a feltétellel, hogy ilyenkor nem elektromos sakk-órát használok.

K.S.