Nehéz helyzetben van a recenzens ezzel a könyvvel. Egyrészt szívből örül minden ilyen témájú ismeretterjesztő könyvnek, ami ma Magyarországon megjelenik: bárki írja, fordítja és adja ki - a lényeg, hogy eljusson a zsidó olvasókhoz. Pláne, ha az aki "válogatta és fordította", nem más, mint Domán István, a veterán rabbi, a nagyon kevés magyarországi rabbik egyike, akik még jesivában szerezték talmudi ismereteiket.

Itt tulajdonképpen be is fejezhetném, de nem hallgathatom el a szó szerinti fordítás okozta buktatókat, amelyek ugyan csak azok számára teszik érthetetlenné és megmosolyogtatóvá a szöveget, akik, uram bocsá, értik az eredetit. De hát ez a veszély fennáll: a Talmud nem szanszkrit nyelven íródott. Így lesz a "nitchájév biszréfá lárákom" (tűz általi halált érdemelt vétkéért) kifejezésből a nyakatekert "aki a mindig jelen lévő halállal szemben elhamvasztás által követett el bűnt (41. oldal). Így lesz a "chász vösálom" (Isten őrizz!) nehézkesen és pontatlanul "őrizzen és védjen" (184. oldal), így lesz Elisá ben Ávujá eretnekké válásából - amit a Talmud (Jeruzsálemi Talmud, Chágigá 2:1. és Babilóniai Talmud, Chágigá 15a.; az utóbbiból idézi a szerző) "kicéc bönötiotnak" aposztrofál - "facsemetéket metszett körül" (183. oldal). Nem a fordítással van a baj - bár az először 1923-ban, másodszor 1989-ben hasonmás kiadásban megjelent A Talmud könyveiben dr. Molnár Ernő ezt (helyesebben) "kitépte az ültetvényeket" formában fordította (l. ott 230. oldal), a Talmud bölcseinek életével foglalkozó egyik legutóbbi kötetben pedig "Elisá »megnyirbálta a palántákat«, és rossz útra tért". Ez utóbbi fordításról a recenzens szerénysége tiltja, hogy véleményt mondjon. Tehát nem a fordítás pontossága a probléma, hanem az interpretáció, a lábjegyzetben közölt "magyarázat", amely szerint a legendás négyeknek a "Paradicsomban" tett látogatása során Elisának "az a szerep jutott volna, hogy növényeket károsít meg" (183. oldal).

A hely és az idő nem engedi meg a részletesebb elemzést. Így marad az őszinte remény, hogy a második kiadásban a szerző pontosít és kijavít bizonyos jóhiszemű tévedéseket. Hiszen "gmárá" nem befejezést, hanem - arámi szó lévén - tanulást jelent...