A zsidó lét titka

A fedezet azonban megvan, és ez nem más, mint a zsidó családi törvények összessége, amely a családi élet tisztaságát, szentségét szavatolja, és a védőgát szerepét tölti be. Nagy, erős népek süllyedtek el az ösztönök tobzódásának mocskában, és tűntek el a történelem porondjáról. A fajtalanságig terjedő nemi szabadosság nem kizárólag a ma élő nemzedék jellemzője, de mindig idegen volt a zsidóságtól, amely – Tórája alapján – a tiszta erkölcsiséget az élet minden területére, így a házaséletre is kiterjesztette. Az önmegtartóztatás, a rituális fürdő – a mikve –, a házastársi hűség és a kölcsönös tisztelet és szeretet vasabroncsként védi a zsidó családot a szabadosság, a gátlástalanság buktatóitól.

Már Bileám, a pogány varázsló, aki rövid időre prófétává avanzsált, hogy megátkozza a néppé váló hóhér törzseket, észrevette ezt, és áldásra fordítván átkozódó ajkait, azt mondta: "Mily szépek a te sátraid, Jákob, hajlékaid, ó, Izrael!" (4Mózes 24:5.) Bölcseink szerint Bileámnak az tűnt föl, hogy a zsidó otthonok ajtói és ablakai nem egymással szemben nyílnak, vagyis a zsidó családi élet nagy súlyt helyez a szemérmességre, az intim magánszféra megőrzésére.

Hosszú történelme során a zsidó nép konzekvensen és "csökönyösen" ragaszkodott a családi élet tisztaságának megőrzéséhez, a rituális fürdőhöz, melynek építését minden zsidó közösség még a zsinagógánál is fontosabbnak és elsődlegesebbnek tartotta. Ennek a morális és erkölcsi következményeken kívül gyakorlati eredményei is megmutatkoztak. A középkorban, amikor Európa-szerte pestisjárványok pusztítottak, a zsidók körében a betegség szinte ismeretlen volt, hála a mikve, a rituális fürdő használatának. Világhírű nőgyógyászok egyöntetű véleménye szerint a hagyományt őrző zsidó nők között sokkal alacsonyabb a nőgyógyászati betegségekben – például méhrákban – szenvedők aránya az átlagosnál, nem is beszélve a gyilkos AIDS-ről és a hasonló nemi betegségekről. Ennek titka az önmegtartóztatás, amely frissen tartja a zsidó házaséletet, a mikve és a puritán zsidó erkölcs.

Ezt a lapszámunkat a zsidó családi tisztaság, a táhárát hámispáchá ismérveinek szenteljük. Noha Magyarországon több mikve működik, az elmúlt évtizedekben keveset vagy semennyit sem lehetett erről a témáról hallani. A legtöbb zsidó testvérünk talán nem is hallott róla, vagy homályos ismeretei alapján azt képzeli, hogy valami ősi, kultikus praktikáról van szó. Alig néhányan tudják, hogy több mint 130 évvel ezelőtt, amikor a Dohány utcai templomot építették, az alagsorban mikve is létesült a hívek feleségei részére. A Dohány pedig sohasem volt ortodox templom...

Ha most ismertetjük a táhárát hámispáchá, a zsidó családi tisztaság törvényeit, és ezzel kibontjuk a zászlót, amely alatt a zsidó lét titkának kutatására indulunk, ezt azért tesszük, hogy a zsidó Egységet és összetartást kiterjesszük erre a létfontosságú területre is. Egység a zsidó nevelésben, Egység a kásrutban, Egység a szombat és az ünnepek hűséges betartásában és Egység a zsidó családi élet összetartó erejében – Egység a táhárát hámispáchában!

A "mikvá" héber szó a "rituális fürdőt" jelenti, de "reménység" jelentése is van. "Mikve Jiszráél HáSém" – mondja az Írás (Jeremiás 17:13.), vagyis "Izrael reménysége az Örökkévaló". Rabbi Ákibá ehhez hozzátette: ahogyan a mikve vize megtisztítja a tisztátalanokat, úgy az Örökkévaló "tisztába teszi Izraelt" (Jomá 85.).