Biztonságos égbolt a Rebbe áldásával

A hetvenes évek végén New Yorkban éltem, és miután már megszereztem a rab­bi­dip­lo­má­mat, a Yeshiva Uni­ver­sity-n hall­gattam zsidó filozófiát. Ebben az időben a nagybátyám, David Shine is a városban élt, mert ő vezette az El-Al észak-amerikai kirendeltségét. Elsősorban a Tel Aviv-New York viszonylat ügyeivel foglalkozott. Egyszer elhatároztuk, hogy együtt látogatunk el a Chábád brooklyni főhadiszállására és részt veszünk egy hászid összejövetelen. A nagybátyám holokauszttúlélő volt, nem tartotta a zsidó hagyományokat és még Istenben sem hitt. A Chábád közösségben vi­szont sok barátja volt, mert a re­pülőtéren sok lubavicsi hászid volt jelen, hogy a zsidó utasok segítségére legyenek. Nagyra be­csülte, amit tesznek, és igyekezett a rendelkezésükre állni.

Nekem egyáltalán nem volt kapcsolatom a Chábáddal, de érdekelt, hogy mi zajlik egy ilyen összejövetelen. Még sohasem láttam ehhez hasonlót: több ezer hászid figyelt feszülten a terem közepén Tórát magyarázó Rebbére. A Rebbe időnként szünetet tartott, felemelte a poharát és lechájimot mondott. Bár hatalmas tömeg volt, minden résztvevő úgy érezte, hogy a Rebbe személyesen köszönti. Amikor eljöttünk, a nagybátyám nagyon izgatott volt és azt mondta, hogy még vissza akar térni ide.

Nem sokkal később felhívott és elújságolta, hogy az egyik lubavicsi barátja megszervezte, hogy személyes beszélgetésen fogadja őt a Rebbe. Megkérdezte, hogy nem akarok-e vele tartani. Természetesen örömmel mondtam igent.

Este kilenckor léptünk be a Rebbéhez, aki jiddisül beszélt hozzánk, amit mindketten értettünk. Elsősorban az El-Al-t leginkább foglalkoztató témáról volt szó: a biztonságról. A légitársaság egyszerre akart teljes biztonságot nyújtani az utasainak és nyereségesen működni. Az izraeli kormány is nagyon sok pénzt áldozott arra, hogy a terroristák célkeresztjében álló cég minél biztonságosabb legyen.

Nagyon meglepődtem, hogy a Rebbe, aki elsősorban tóratudós volt, ennyit tudott erről a témáról. Azt is értette, hogy az El-Al sikere mennyire fontos a zsidó állam számára. Miután hosszasan átbeszélték a témát, a Rebbe így szólt a nagybátyámhoz: „Tudnia kell, hogy ahhoz, hogy az El-Al biztonságosan repüljön és nyereséges is legyen, őriznie kell a szombatot”.

A nagybátyám nem igazán értette, hogyan függenek össze ezek a dolgok, így megkérdezte: „Mi a kapcsolat a gépeltérítések megakadályozása és a szombattartás között?”

„Ha az El-Al gépei nem lesznek az égen szombaton, akkor az Ég megoltalmazza a hétköznapokon repülő járatokat” – felelte a Rebbe.

Bár a nagybátyám elég meglepettnek tűnt, tudtam, hogy a Rebbe szavai mély benyomást tettek rá. Ez annyira így volt, hogy néhány évvel később, amikor arról vitatkoztak a vállaltnál, hogy véget vessenek-e az El-Al szombati járatainak, akkor a nagybátyám volt a terv legelszántabb támogatója.

A beszélgetés végén a nagybátyám áldást kért a Rebbétől. Számomra hihetetlen volt, hogy a vallástalan nagybátyám egy rabbi áldásában hinne, de úgy tűnt, ez a helyzet. A Rebbe egy pénzérmét adott át neki, megáldotta és ismét azt kérte, hogy az El-Al ne repüljön szombatonként.

A nagybátyám további tíz éven keresztül töltötte be a posztját az El-Al-nál, és rendkívüli sikerrel vezette a részlegét, amit a Rebbe áldásának tulajdonított.

A beszélgetés során a Rebbe rám is szakított időt. Megkérdezte a nevemet és hogy mit csinálok az Egyesült Államokban. Örömmel hallotta, hogy Tórát tanulok és megáldott, hogy sikeres legyek a tanulmányaimban.

Bár az egész találkozó mindössze tíz percig tartott, mindketten inspirációval telten léptünk ki az ajtón. A Rebbe természetfeletti energiával rendelkezett, nem tudok más magyarázatot adni. Ezzel együtt nem éreztem távolságot tőle. Abban is állt a nagysága, hogy végig teljesen velünk volt és figyelt minden szavunkra.

A későbbiekben az izraeli miniszterelnöki hivatalban dolgoztam, ahol rengeteg fontos emberrel találkoztam. Egyikük sem volt a Rebbéhez mérhető.

 

Dr. David Shine rabbi

 

  • Küldés emailben

Fejezetek