Az anyagi csőd esete az elfelejtett mezüzével

Mióta csak az eszemet tudom, a Rebbe az életem része volt. Legkorábbi emlékem róla hároméves koromból, a hajvágásom idejéről való, amikor az egész családomnak lehetősége nyílt beszélgetni vele. Emlékszem, ők az irodában diskuráltak komoly dolgokról, míg én a földön játszottam. Egyszer csak a Rebbe magához intett, egy gyönyörű, nagy almával a kezében. Sosem láttam még ilyen szép almát, és nagyon megkívántam. A Rebbe ezt látva mosolyogva felém nyújtotta az almát, és azt mondta: mondj rá egy áldást. A helyes áldás az almára „Bojré pri há éc”, azaz „Aki a fa gyümölcsét teremtette”, de eltévesztettem, és helyette a „Sehákol nihije bidvoro”, azaz „Minden Isten szava által kel életre” áldást mondtam.

Apám, aki a Rebbe hűséges haszidja volt, a jóság megtestesítője, hihetetlenül zavarba jött ettől. Láttam ahogy szegénynek egy izzadságcsepp gördül le a homlokán. A szeretett kicsi fia épp a lubavicsi Rebbe előtt rontja el az áldást, ennél nincs is rosszabb. Ám a Rebbe azonnal feloldotta a helyzetet. Azt mondta: „Nincs semmi baj, ez az áldás ki tudja váltani az összes többi kötelező áldást. Minden rendben van.” És tényleg minden rendben volt, hiszen a Rebbe mondta és tórai törvény, hogyha véletlenül felcserélik a „pri há éc” áldását a „sehákollal”, az még rendben van.

Valamikor a bár micvóm környékén volt a családomnak még egy meghallgatása a Rebbénél, amit sosem fogok elfelejteni. Miután beszélt apámmal, felém fordult, és úgy szólt hozzám, mint egy tábornok a katonájához. „Ha felnősz, a személyes küldöttem leszel.” Bár fiatal voltam még, szavai belém égtek. Ettől kezdve mindig közel éreztem magam a Rebbéhez, s később ez segített át életem nehezebb szakaszain, s ez volt mellettem a boldog pillanatokban is.

1980-ban hivatalosan is a Rebbe küldöttje lettem Kaliforniában, Los Angeles északi részén, amit mindenki csak Valleynak hívott. Szeretnék elmondani egy történetet arról, hogy milyen nagy volt a Rebbe hatása az ottani közösségemre is.

Volt a közösségemnek egy nagylelkű, gazdag támogatója. Pénzét főleg a tőzsdén kereste, kötvényeken és árucikkeken keresztül. Egyszer elhatározta, hogy pénzét ingatlanba fekteti, azonban ez a lépése nem, hogy nem sült el jól, de majdnem az egész vagyonát elvesztette. Nagyon el volt keseredve, így elhatároztam, hogy a Rebbe tanácsát kérem ki, miként segíthetnék rajta.

A Rebbe ezt válaszolta levelében: „Ellenőrizzétek a tfilinjét és a mezüzéit, én meg gondolni fogok rá az imáim alatt.” Így elmentünk hozzá, hogy ellenőrizzük a mezüzéit. Hatalmas háza volt, így komoly munka volt mindegyiket ellenőrizni. A tfilinjét is ellenőriztük ez után. A mezüzéi rendben voltak, és néhány kisebb problémától eltekintve, amit helyben korrigáltunk, a tfilinje is. De az idő telt, és barátom anyagi helyzete nem javult, sőt, rosszról még rosszabbra fordult. A helyzet már-már tarthatatlan volt, így megint írtam a Rebbének.

Ez alkalommal a Rebbe válasza ez volt: „Ellenőrizd a mezüzéket.” A tfilint ezúttal már nem említette. Ellenőriztük a mezüzéket és mindent rendben találtunk. Ezalatt barátom anyagi helyzete még az eddiginél is rosszabbra fordult, kétségbeesése már nem volt tovább fokozható.

Ekkor harmadjára is írtam a Rebbének, s megint csak ezt írta: „Ellenőrizd a mezüzéket.” Tudtuk, hogy a mezüzének milyen fantasztikus ereje van az ember védelmében, mintegy felerősíti az óvó isteni jelenlétet az ember otthonában, így a Rebbe tanácsát továbbra sem vettük félvállról, nem beszélve a tényről, hogy már harmadjára adta ugyanazt az instrukciót.

Ekkor Aaron Abendet hívtam fel, aki Észak-Hollywoodban volt rabbi, s aki a mezüze törvényeinek a szakértője volt. Eljött, hogy találkozzon barátommal és családjával, majd együtt leültünk, hogy kiderítsük, vajon mit nem veszünk észre.

Egyszer csak a feleség megszólalt: „Emlékszel arra az ajtóra a házban, ami a völgyre nyílik és amit beszögeltünk? Az az ajtó még mindig megvan csak nem használjuk semmire, már a növények is benőtték, de azt a mezüzét szerintem még nem ellenőriztük.” Azonnal felpattantunk, az ajtóhoz rohantunk és eltávolítottuk róla a bozótost, mikor mit látunk? Egy mezüzét az ajtófélfán.

Mikor szemügyre vettük láttunk rajta egy hibát: a „kime hásámájim ál háárec” részből hiányoztak az „ál háárec” szavak. Ez a két szó annyit tesz mint „a földön”, ami megértettük, hogy egyértelműen az ingatlanra utal. A mezüzét kijavítottuk, barátom anyagi helyzete ezt követően szinte azonnal megoldódott. Elképesztő, hogy a Rebbe Brooklynból tudta, hogy fél kontinenssel arrébb Kaliforniában egy ház egyik mezüzéje hibás. Nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor is felhívta rá a figyelmünket, hogy ezzel van a baj, egészen addig míg meg nem oldódott a helyzet. Ez egészen fantasztikus.

Mordechai Einbinder rabbi

  • Küldés emailben

Fejezetek