A tfilin, amit a Rebbe vásárolt

1989-ben egy barátom, Marvin Ashendorf megkérdezte, hogy hallottam-e már a Shamir Amerikai Barátai nevű szervezetről, mely zsidó könyveket adott ki, majd csempészett a Szovjetunió­ba, ahol tilos volt a zsidó vallással kapcsolatos kiadványok publikálása. A szervezet éppen egy adománygyűjtő gálára készült, és a barátom azt kérte, hogy legyek én a díszvendégük, hogy a kapcsolataimnak köszönhetően újabb adományozókat sikerüljön megnyerniük az ügynek.

Mondtam neki, hogy először szeretném jobban megismerni ezt a szervezetet. Akkoriban volt egy alkalmazottam a klímaberendezésekkel foglalkozó cégemben, aki a Szovjetunióból vándorolt be, így őt kérdeztem meg, hogy hallott-e már a Shamirról. Széles mosoly kíséretében adott választ: „Persze, hogy hallottam. Miattuk vagyok most itt”. Azt is elmondta, hogy a könyvkiadót a Lubavicsi Rebbe alapította.

Abban az időben még nem tudtam semmit a Rebbéről, mert nem sok vallásos nevelést kaptam. Tipikus „háromnapos zsidó” voltam, ahogy Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke nevezte azokat az embereket, akik egy év alatt mindössze háromszor, Ros hásáná két napján és Jom kipurkor látogatnak el a zsinagógába. Nekem is ennyi közöm volt csak a zsidósághoz, de az alkalmazottamtól hallottak után elvállaltam, hogy segítek a Shamirnak.

A díszvacsora előtt megismer­kedtem Yisroel Duchman rabbival, egy elkötelezett lubavicsi hásziddal, aki felajánlotta, hogy megszervez nekem egy találkozót a Rebbével. A találkozóra egy vasárnap reggel került sor, amikor a Rebbe egydollárosokat osztogatott, hogy adakozásra buzdítsa az embereket. Velem tartott a feleségem és a legkisebb lányom, aki éppen az első gyermekét várta. Amikor megérkeztünk a Chábád főhadiszállására, Duchman rabbi azt tudakolta, hogy tettem-e már aznap tfilint. Mondtam, hogy nem, mire megkérdezte: „Mikor tett utoljára tfilinit?”

„A bár micvámon” – feleltem. „Így nem járulhatunk a Rebbe elé. Először menjünk be a zsinagógába, és tegyünk tfilint” – jött a válasz. Így is történt. Ezután a Rebbéhez mentünk, aki elárasztott minket az áldásaival. A lányomat könnyű szüléssel áldotta meg, majd hozzátette: „Legyen ez még számos további gyermek előhírnöke”. Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára ez a találkozás. Csak szembenézni ezzel a szent emberrel, leírhatatlan tapasztalat volt, nem is beszélve arról az érzésről, amit a jelenléte váltott ki. Nemcsak rám, hanem belém is nézett. Úgy éreztem, mintha egy másik valóságban lennék.

Mielőtt elbúcsúztunk volna, Duchman rabbi megemlítette, hogy az imént tettem tfilint, méghozzá a bár micvám óta először. A Rebbe erre így szólt: „Nagyszerű! Tegyen tfilint ezentúl minden nap… minden hétköznap!” Ezután Duchman rabbihoz fordult: „Van neki saját tfilinje?” Amikor kiderült, hogy nincs, a Rebbe így folytatta: „Adjon neki egy pár tfilint az én nevemben és a számlát is nekem állítsák ki, ne neki. És ön se fizesse ki.”

Azóta minden nap tfilinben imádkozom és minden szombaton elmegyek a zsinagógába. A Rebbének hála, már nem „háromnapos zsidó” vagyok.

Be kell vallanom, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor Istenben sem hittem. Ak­koriban gépészmérnöknek tanultam az egyetemen, és a reál­tudományok jelentettek mindent a számomra. Mivel a vallás nem tartozott közéjük, nem is érdekelt. Nem ateista voltam, inkább agnosztikus. A Rebbe miatt azonban visszatértem a hithez, és nagy örömet jelent számomra a zsidóság. Igazán áldottnak érzem magam, és ezért nagyon hálás vagyok neki.

A talákozó után Duchman rabbi elmondta, hogy ilyet még sohasem látott. Megpróbált egyez­kedni a Rebbével: „Szeret­nék a partnere lenni a tfilin megvásárlásában.” – „Nem, legyen partner más ügyekben” – hang­zott a válasz. Elmentünk tehát egy judaika üzletbe, és meg­vettük a tfilint. Duchmann rab­bi ezután elvitte a számlát a Rebbének, aki kifizette.

Voltak, akik szerették volna megvásárolni a tfilinemet. „Soha nem adom el, ez az enyém mindörökre” – feleltem. Mások csak sze­rették volna felvenni. Erre nem mondtam nemet.

Ez a pár tfilin azóta mindig velem van, akárhová is utazom a nagyvilágban. Amikor felveszem, különleges kapcsolatot érzek Istennel.

Ezt tette értem a Rebbe. Képes volt egy néhány perces találkozó alatt az egész életemet megváltoztatni.

Dennis Eckstein

 

  • Küldés emailben

Fejezetek