A Rebbe szívességet kér

Crown Heightsban születtem, ott nőttem fel és férjes asszonyként is ott éltem. Jól emlékszem, milyen volt a városnegyed a negyvenes években és arra is, hogy milyen változások történtek, miután az előző lubavicsi rebbe odaköltözött.

Joszef Jicchák Scneerson rabbi 1940-ben érkezett Crown Heights-ba, és egy korábban orvosi rendelőként használt épületben rendezte be a Chábád mozgalom főhadiszállását. Abban az időben Crown Heights egy jómódú zsidó negyed volt, s főként nem vallásos emberek lakták, akik aggódtak, hogy mi lesz, ha hászidok kezdenek el beköltözni. A sok szóbeszéd miatt apám elhatározta, hogy személyesen jár utána a dolognak, ezért elment a Chábád központba, hogy körülnézzen. Amikor hazatért, így szólt a családhoz: „Ez éppen az a fajta zsidóság, amit egész életemben kerestem. A mai naptól fogva én is lubavicsi vagyok!” Ezt követően a családunk élete igencsak megváltozott.

J. J. Hecht rabbi volt az előző rebbe jobbkeze. Egyszer elintézte, hogy a férjemmel együtt találkozhassam a rebbével. Akkoriban az orvosok szerint nem volt esélyünk a közös gyermekre, így az örökbefogadáson gondolkoztunk. Felejthetetlen találkozás volt ez, különösen annak fényében, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor a rebbe fogadott valakit, mert két nappal később elhunyt.

Amíg mi idegesen várakoztunk, Hecht rabbi a rebbéhez hajolt és elmagyarázta a problémánkat. „Orvosnál voltak már?” – kérdezte a rebbe. „Igen, voltak orvosnál, aki azt mondta, hogy nem lehet közös gyermekük” – válaszolta Hecht rabbi. A rebbe erre nevetésben tört ki. „Lesznek gyermekeik! Egészséges gyermekeik lesznek!” – mondta nevetve. Miután elhagytuk a szobát, Hecht rabbi hátba veregette a férjemet és így szólt: „Lesznek gyermekeik és én leszek a szándék (az a személy, aki a csecsemőt tartja a körülmetélés közben).

Az ezt követő években gyakran konzultáltunk orvosokkal, különösen azért, mert egészségügyi problémáim adódtak. Azt javasolták, hogy távolíttassam el a méhemet. Egy ilyen beavatkozás azonban végleg lehetetlenné tette volna a terhességet.

Minden alkalommal, amikor valamilyen rossz hírt kaptam, azonnal felkerestem a Rebbét, aki ekkor már Menáchem Mendel rabbi volt. Abban az időben elég volt elmenni a Chábád központba és bekopogni a Rebbe ajtaján. Ő minden alkalommal a következőt mondta: „Ha az apósom megígérte, hogy gyermeke születik, akkor gyermeke születik. Ne vesse alá magát az operációnak. Keressen más megoldást.”

Egy alkalommal azt javasolta, hogy beszéljek a felesége orvosával, aki azonban szintén a műtétet javasolta. Sőt, kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy megműtsenek, a saját egészségem érdekében. Ismét elmentem a Rebbéhez. Amíg a szobájában voltam, az orvos felhívta a Rebbét és neki is elmondta, amit nekem. „Ha nem engedi, hogy ezt az asszonyt megoperálják, azzal meg fogja őt ölni” – közölte az orvos a Rebbével.

A Rebbe erre letette a kagylót, rám nézett és csupán ennyit mondott: „Keressen egy másik orvost”.

Ez alkalommal egy híres professzorhoz mentem Manhattanbe. Megvizsgált, majd azonnal lefoglalt egy műtőt a számomra a Mount Sinai kórházban. „Engem nem érdekelnek a különböző rebbés történetei. Két héten belül meg fogják operálni, és kész!” – jelentette ki.

Elmentem a Rebbéhez, megköszöntem az aggódását és a tanácsait és közöltem, hogy hamarosan meg fognak operálni. A Rebbe meghallgatott, majd azt kérdezte: „Megtenne nekem egy szívességet?”

„Természetesen. Mit kelle­ne tennem?” – válaszoltam. „Menjen el még egyszer utoljára egy újabb orvoshoz – mondta a rebbe.

Az unokatestvérem, aki nem sokkal korábban szült, megadta az orvosa elérhetőségét. Elmentem hozzá. A vizsgálat után majd hanyatt estem attól, amit mondott: „Azt gyanítom, hogy ön terhes”. A laboratóriumában azonnal elvégeztünk egy terhességi tesztet és kiderült, hogy igaza volt. Azonnal hazaküldött és ágyba parancsolt. Amint hazaértem, felhívtam a Rebbét, és elújságoltam neki a jó hírt.

Bár a terhességem alatt végig ágyban maradtam, sok nehézséggel kellett szembenéznem. Egyszer, amikor kritikussá vált a helyzet, a Rebbe a saját orvosát, Dr. Seligsont küldte el hozzám. A vizsgálat után azt mondta, hogy lehet, hogy elveszítettem a babát. Nem sokkal később a Rebbe felhívta a férjemet: „Tudom, hogy most nagyon nehéz időszakon mennek keresztül, de ne aggódjanak. Gyermekük lesz, méghozzá egészséges gyermek!” – mondta. Végül megszületett az elsőszülött fiunk, Binjámin Mendel. Természetesen Hecht rabbi volt a szándek.

 

Rhoda Friedlan

 

  • Küldés emailben

Fejezetek