A lángoktól a gazdagságig

A történet, melyet el szeretnék mesélni 1969. támuz 8-án történt, a kora reggeli órákban. Ez június 24. keddre esett abban az évben.

Elchanan Geisinsky rabbi meghívott minket az esküvőjére, melyet Bostonban tartottak hétfő este. A Chábád jesivában tanuló barátaimmal természetesen elfogadtuk a meghívást. Kilencen zsúfolódtunk be egy kombiba. Az esküvő nagyon vidám volt, és jóval éjfél után indultunk haza. Amikor éppen le akartunk térni az autópályáról, egy utánfutós teherautó több mint 100 km/h sebességgel hátulról belénk rohant. Hátulról kapta el az autónkat, ezért a levegőbe repültünk. Emlékszem, hogy miközben vártam a becsapódást, az járt a fejemben, hogy a hátsó ablakon át fogok kimászni a roncsból. Így is tettem.

A földet érés után az autó azonnal kigyulladt. A hátsó ajtók beragadtak, ezért a középső üléssorban helyet foglaló három barátom elég súlyosan megégett. Az egyik elöl ülő fiú kiugrott az autóból, és kívülről próbálta kinyitni az ajtót, de ahogy hozzáért a kilincshez, megégtek az ujjai. Végül mégis kinyitotta, mindenki kiszabadult és Istennek hála, mindenki életben maradt.

A kiérkező rendőr teljesen elképedt: „Már 25 éve járőrözök ezen az úton, és még sohasem láttam ekkora tüzet. Ráadásul mind a kilenc ember élve megúszta. Az is csoda, hogy az üzemanyagtartály nem robbant fel.”

Az orvosok azt mondták, hogy senki sincs életveszélyben, de az égési sérülések súlyosak. Meir Minkowitz rabbi felhívta a Rebbe irodáját, pedig még csak hajnali öt óra volt. Hodakov rabbi, a Rebbe titkára vette fel a telefont, így őt kérte meg, hogy kérjen áldást a Rebbétől. Hodakov rabbi úgy döntött, hogy reggel beszél a Rebbével. Másnap elképesztő dologról számolt be Minkowitz rabbinak: „Sok mindennek a tanúja voltam már a Rebbe mellett dolgozva, de ilyet csak nagyon ritkán láttam. Amikor elmondtam a Rebbének, hogy mi történt, ezt mondta: „Gondoltam rájuk múlt éjjel”. A Rebbe már az előtt gondolt ránk, hogy a baleset megtörtént volna!

Hodakov rabbi így folytatta: „Múlt éjjel a Rebbe megbízott azzal, hogy nyomtassam ki az első három lubavicsi rebbe – az Álter Rebbe, a Mitteler Rebbe és a Cemách Cedek – öt levelét, melyeket olyan közösségeknek írtak, ahol tűzvész pusztított. Mindegyik a híres jiddis közmondással kezdődött: ’Noch á szréfe vert men reich – a tűz után meggazdagszik az ember’.” A jiddis közmondás arra a kabalisztikus tanításra utal, mely szerint Isten különböző spirituális csatornákon keresztül teremtette a világot. Először a gvurá jön, a szigorúság, majd a ráchámim, a kegyelem. Erre utal a tűz és a gazdagság.

Amikor Hodakov rabbi elmondta a baleset részleteit a Rebbének, ő azt felelte, hogy ránk gondolt előző éjjel, és amikor kinyomtatta a leveleket, a Rebbe megkérte, hogy mindannyiunk számára juttassa el azokat.

A rákövetkező szombaton
a Rebbe a tűz témájáról beszélt.
Aznap a Chukát-Bálák he­ti­sza­kaszokat olvasták fel a Tórából, melyben tüzes kígyók támadnak a zsidókra a sivatagban, majd leírja a csapás ellenszerét is. A Reb­be a XI. században élt, híres tó­ramagyarázó, Rá­si kommentárját idézte, mely a mi balesetünkhöz is kapcsolódott.

Néhány nappal később, tá­muz hó 12-én, mely napon a Chá­bád közösségekben az előző rebbe kiszabadulását ünneplik a szovjet börtönből, a Rebbe ismét a tűzről beszélt. Az előző rebbét idézte, aki letartóztatása kapcsán ezt mondta: „Ha megkérdeztek volna a letartóztatásom előtt, hogy hajlandó vagyok-e keresztülmenni mindazon, ami ezután következik, nem tudom, mit feleltem volna. Azonban most, hogy túl vagyok rajta, már nem mondanék le ezen élmény egyetlen percéről sem.”

A Rebbe ez után azt mondta, hogy a balesetünk okát ugyan nem vagyunk képesek felfogni, de mivel már utána vagyunk, emlékezzünk arra, hogy „a tűz után meggazdagszik az ember”. Ez azt jelenti, hogy a tűz csak áldásokat hoz majd a számunkra. Arra is utalt, hogy a gazdagság a tóratanulásra értendő, a pénzt nem is említette egyáltalán.

A balesetben Shalom Ber Le­vi­tin rabbi égett meg a legsúlyosabban. Az orvosok azt mondták, hogy öt hónapig tart majd a felépülése. Ez nagyon megviselte, mert két hónappal későbbre volt kitűzve az esküvője. Az apja elment a Rebbéhez, hogy az áldását kérje a gyors felépülésre. A Rebbe azt mondta, hogy ne változtatassák meg az esküvő időpontját, mert minden rendben lesz. És valóban, két hónappal később megtartották az esküvőt.

Shloma Majeski rabbi

  • Küldés emailben

Fejezetek