Szombat, Szukkot - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-10-02 18:02 - Ünnep kimenete: 2020-10-04 19:02:00

A biztonságosabb és büszkébb Izraelért

Egy hagyományőrző zsidó családban nőttem fel Londonban. A University College-ben, majd a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanultam. 1969-ben Izraelbe települtünk át. Sok éven át szolgáltam katonai ügyészként a Gáza-övezetben és a Színáj-félszigeten, majd az izraeli hadsereg jogi tanácsadója lettem nemzetközi és emberi jogi területen. Ezt követően a Külügyminisztériumban alkalmaztak jogi tanácsadóként, ahonnan New Yorkba küldtek és az izraeli ENSZ-misszióban töltöttem be fontos jogászi pozíciót.

Abban az időben Binjámin Netánjáhu volt Izrael ENSZ-nagykövete. Sok vallásos zsidó rendezvényre elkísértem, és vele tartottam akkor is, amikor a Lubavicsi Rebbénél tett látogatást. Bibi többek között azért akart találkozni a Rebbével, mert a korábbi nagykövetek, külügyminiszterek és miniszterelnökök mind szoros kapcsolatot ápoltak vele. Az akkori miniszterelnök, Jicchák Sámir is közel állt a Rebbéhez, feltételezhe­tően ő is javasolta a látogatást Netánjáhunak.

Éppen akkor érkeztünk meg a Chábád központjába, amikor a Tóra örömünnepének körtáncait tartották. A Rebbe negyven percen keresztül beszélt velünk. Meglepődtem, hogy milyen tökéletesen tudott héberül. Nem a bibliai, hanem a modern hébert használta, nagyon magas színvonalon. A beszélgetés fő témája a közel-keleti biztonsági helyzet volt. Abban az időben Sámir tárgyalásokat folytatott a libanoni kivonulásról, de még nem hozott döntést az ügyben. A Rebbe nagyon ellenezte ezt a tervet. (Eredetileg, a libanoni háború kitörésekor, a Rebbe azt javasolta, hogy gyorsan semmisítsék meg a terroristákat, majd vonuljanak vissza, de a találkozó idején, 1984-ben ez már nem lett volna tanácsos.)

„Önvédelemből vonultak be Dél-Libanonba, mert terroristák szivárogtak be libanoni területről. Emellett Szíriával is ellenséges a viszony. Ha a szükség úgy hozza, akár még szír területre is be kell hatolniuk. Izraelnek joga van megvédenie magát” – mondta a Rebbe, és többször idézte az „erős kézzel és kinyújtott karral” tórai kifejezést. Azt üzente Sámirnak, hogy erősnek kell maradnia.

A Rebbe Netánjáhut is ellátta tanáccsal: azt kérte, hogy maradjon nagyon határozott, amikor Izrael jogait védelmezi a nemzetközi közösségben. Az ENSZ már akkor sem volt túl barátságos a zsidó állammal, és gyakran hozott elmarasztaló határozatokat Izraellel szemben. Ez a helyzet a mai napig változatlan.

Az ENSZ ellenséges magatartása komoly kihívás elé állította Bibit, ezért a Rebbe nagyon biztatta, hogy tartson ki álláspontja mellett, ne féljen Izrael érdekét képviselni és ne azon aggódjon, hogy mennyire diplomatikus a mondandója.

A beszélgetés végeztével a Rebbe meghívott minket, hogy csatlakozzunk az ünnepi tánchoz. Amíg mi a Tórával táncoltunk, ő figyelt bennünket. Ez is egy különleges élmény volt. Sámir miniszterelnök sajnos nem hallgatott a Rebbére, és kivonult Libanonból. Az izraeli kormánynak nehézséget okozott, hogy más országok együttműködését nélkülözve cselekedjen és ezzel ne váltsa ki a neheztelésüket, így nem sok lehetőség maradt a Rebbe elképzelését követni.

A Rebbe a világ minden eseményével tisztában volt. Jól ismerte a politikát, tájékozott volt, tehát megalapozott tanácsokat adott. Tudatában volt annak is, hogy az izraeli kormányra milyen nyomás nehezedik, mégis határozottan a kivonulás ellen foglalt állást.

A Rebbével való találkozásomnak gyorsan híre ment. New Yorkban sokszor megállítottak az utcán, hogy erről kérdezősködjenek. Még manapság is, a jeruzsálemi zsinagógám lubavicsi rabbija is gyakran kéri, hogy idézzem fel a beszélgetésünket.

Az a véleményem, hogy a Rebbének igaza volt. Huszonöt év eltelt, és még mindig nincs béke, folyamatosak az összetűzések. Ha az izraeli vezetők megfogadják a Rebbe tanácsait, ma talán máshol tartanánk. Olyan taktikai és stratégiai helyzetben lennénk, mely jobb tárgyalási pozíciót tenne lehetővé. Ezt persze nem tudhatjuk biztosan, de az az érzésem, hogy a Rebbe tudta, hogy mi történt volna, ha továbbra is Libanonban maradunk, sőt tovább vonulunk Szíria felé. Talán Szíria mai helyzete is egészen más lenne, ha a Rebbe tanácsát követik Izraelben.

Végezetül annyit mondanék, hogy számtalan tárgyaláson vettem részt külügyminiszterekkel és miniszterelnökökkel mint jogi tanácsadó. Köztük volt Áriel Sáron, Dávid Lévi, Slomo Ben-Ámi, Cipi Livni és Szilván Sálom is. A Rebbével való találkozás azonban kiemelkedik mindezek közül. Szerintem Netánjáhu is így érzi, mert elmondta nekem, hogy azt a találkozót sohasem fogja elfelejteni.

A Rebbével való beszélgetés után sokkal magabiztosabban és határozottabban végeztem a munkámat az ENSZ-ben. A Rebbe megértette velünk, hogy nincs okunk mentegetőzni. Később, amikor Izrael kanadai nagyköveteként szolgáltam, gyakran fogalmaztam így a beszédeim során: „Nem mentegetőzünk azért, amit teszünk. Nekünk is vannak jogaink”.

 

Alan Baker

 

  • Küldés emailben

Fejezetek