📖 Misna: Kidusin traktátusa

Misna: Kidusin traktátusa

Bevezetés

A régi időkben a házasság két lépését, a kidusint és a niszuint külön-külön ünnepelték. A kidusin vagy éruszin (eljegyzés) az esküvői szertartás első része volt, két tanú jelenlétében került rá sor, és ezáltal lett a nő a férfi áruszája (jegyese).

A kidusin szakaszban az eljegyzett menyasszony minden tekintetben a férjes asszony státuszába kerül: minden más férfival létesített intim viszonya házasságtörésnek számít. Ebben a szakaszban azonban a leendő férj és feleség még nem vállalja egymással szemben a házassági levélben (kötubá) foglalt házastársi kötelezettségeket, még tilos házastársi kapcsolatra lépniük egymással, a menyasszony szülei házában maradt[1]. A házasság csak a niszuin során jön létre, amikor a férj feleségeként az otthonába vitte az asszonyt, vagy a menyegzői baldachin, a házat szimbolizáló chupá (hüpe) alá[2]. Ma az eljegyzésre és a chupá alá lépésre egyidejűleg kerül sor. (Az az esemény, amit manapság eljegyzésnek hívunk és, amit jóval az esküvő előtt ünneplünk meg, halachikusan másodlagos jelentőségű. Ennek ellenére Rábénu Gersom chéremet (kizárási aktust) rendelt arra az emberre, aki a másik fél beleegyezése nélkül bont fel egy ilyen eljegyzést, kivéve ha ennek nyomós oka van.)

A Kidusin traktátus az eljegyzésre vonatkozó törvényekkel foglalkozik. Arra tanít, milyen tárgyakkal lehet megvalósítani az eljegyzést, ki és hogyan hajtja végre a kidusint, melyek az érvényesség szabályai, ha az eljárás során netán valamilyen törvénytelenséget követtek el, mely esetekben nem tekintendő érvényesnek és így tovább. A traktátus más, kapcsolódó témákkal is foglalkozik, például a megszerzés törvényes módozataival vagy származási problémákkal.

Az első Misna leírja, hogyan jön létre a házasság első szakasza, az eljegyzés és hogyan szűnik meg a házasság.

A misna utolsó része a jövámával foglalkozik. A Tóra[3] kimondja, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, de egy vagy több fivére él még, akkor az özvegye – a jövámá – nem mehet feleségül akárkihez, hanem az elhunyt valamelyik fivérének – a jávámnak – kell őt feleségül vennie. Ez a sógorházasság, a jibum intézménye.

Ha bármelyik fél elutasítja a jibumot, a Tóra biztosítja a chálicá [a sarulehúzása] néven ismert eljárást, ami az özvegyet feloldja kötelezettsége alól[4].

A Misna és a Talmud alábbi részei ezeket a kérdéseket vizsgálja.

[1] Maimonidész, A házasság szabályai 10:1.

[2] Lásd Jövámot 33b. és Kötubot 48b.

[3] 5Mózes 25:5.

[4] Uo. 25:9.

  • Küldés emailben

Fejezetek