Kivirágzott a sivatag Izraelben

Az idei télen bőségesen hulló csapadéknak köszönhetően a Holt-tenger északi partvidékét csodálatos színekben pompázó virágszőnyeg borította el.

A Kálijá kibuc és Ovnát közti, néhány kilométeres szakaszon olyan növények bukkantak elő és szökkentek szárba, melyeknek magjai akár több éven át is képesek életben maradni a rendkívül száraz sivatagi körülmények között, amíg csak el nem jön egy olyan esős évszak, mely megfelelő mennyiségű csapadékot hoz számukra a növekedéshez. Ilyenkor még inkább látszik, hogy a „Holt-tenger” korántsem holt. A rendkívüli mértékben sós környezet miatt a vízben csak különleges mikroorganizmusok élnek meg, a növényeknek pedig a nagy fokú szárazsághoz kell alkalmazkodniuk.

A virágok között szerepel a közönséges gyújtoványfű mályvaszínű, sárga és fehér változata csakúgy, mint a kis mennyiségben fogyasztható, kesernyés ízű rózsaszín levelű lórom, a fehér rezeda, valamint a kerek virágú Aaronsohnia Factorowsky. Ez az egyszerű, sárga virág Aaron Aaronsohn botanikus és agronómusról kapta a nevét, akit leginkább arról ismer a tudomány, hogy ő volt az, aki az ottomán uralom alatt levő Palesztinában 1906-ban elsőként azonosította a mai nemes búza egyik vad ősét, a tönkebúzát (Triticum dicoccum). A fehér és sárga virágok között itt is, ott is szellőrózsák piros foltjai virítanak. Meglehetősen szokatlan és ritka látvány a föld legmélyebben fekvő szárazföldi pontján, a száraz sivatagban.

Az évek óta nem tapasztalt mennyiségű csapadék a Kineret (Genázáreti-tó) vízszintjét is rendkívül nagy mértékben megemelte. Majdnem három évtizede, 1992 óta nem tapasztalt magasságon áll a tó vize. Helyenként a part menti sétányokat is elönti Izrael legnagyobb édesvizű tavának vize, amire nagyon régen nem volt példa. A vízszint már majdnem eléri a felső vörös vonalat, azt a pontot, ahol meg kell nyitni a Jordánon épített gátat, hogy a víz ne árassza el a környéket.

Arról is beszámoltunk, hogy a Jeruzsálembe vezető, ősi zarándokút mentén álló, kétezer éves mikvéket (rituális fürdők) is megtöltötte a bőségesen hulló égi áldás – gismé bráchá, vagyis az áldás esője, ahogy héberül nevezik.

zsido.com

  • Küldés emailben