Kinek kell inni a kidusborból?

Kedves Rabbi!

Közösségi ünnepségeken, sá­bá­to­kon már sokszor láttam-hallottam a kidusmondás menetét. Most nagy lépésre szántuk el magunkat a feleségemmel: sze­retnénk itthon, a gyerekeinkkel, unokáinkkal köszönteni egy
sábátot. A feleségem már fel is ké­szült a maga részéről a vacso­ra­főzésre, kalács-sütésre, de a ki­dust nekem kellene mondani. Szeretném, ha el is tudnám a családnak magyarázni, mit és miért csinálunk. Ehhez kérem szíves segítségét! Hogy s mint kell kidust mondani, mire figyeljek most, hogy nem hallgatóként, de központi szereplőként kell majd ebben a szép szertartásban részt vennem.

Előre is köszönöm a válaszát!

Üdvözlettel:

Mátyás

 

 

 

Kedves Mátyás!

A tízparancsolatban szerepel, „Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg!” (2Mózes 20:8.). Gyakorlatban ennek azzal teszünk eleget, hogy a szombat bejövetelekor és kimenetelekor megemlítjük a sábeszt: ez a kidus és a hávdálá (Talmud, Pszáchim 106a.). Ugyan megemlítjük az imában is (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 178. oldal), de Bölcseink azt mondták, hogy a kidust borra is kell mondani (Maimonidész, A szombat szabályai 29:6.) [ezt szükség esetén lehet kenyérrel helyettesíteni (Sulchán áruch OC 272:9.)]. A kidus szövege az imakönyvben (uo. 188–189. oldal) található.

A kiduspohárnak minimum 0,86 dl űrtartalmúnak kell lennie (Maimonidész uo. 7., uo. 271:11., Smirát sábát köhilchátá 2. kötet 47:9.), de általában ennél nagyobbakat használunk. Bármekkora is a pohár, teljesen tele kell tölteni borral, a micva iránti tisztelet kifejezéseként (uo. 271:10.). Chászid szokás, hogy túltöltjük a poharat (uo. 296:1., Torát Menáchem 5742 3. kötet 1692. oldal), ezzel kívánva, hogy olyan bőségben éljünk, hogy ne sajnáljuk a kicsorduló bort (Talmud, Éruvin 65b. eleje alapján).

Mielőtt megtöltjük, először el kell öblíteni kívül-belül a poharat (uo. 183:1.). A kidust állva szoktuk mondani és hallgatni (lásd uo. 271:10., Sáár hácijun 690:1.). A hallgatók áménnel felelnek az áldásokra, így olyan, mintha ők maguk is mondták volna (uo. 231:2., RSZ uo. 4.). Ezért csak a kidusmondó előtt van pohár (nem úgy, mint a széderesten, amikor mindenkinek van pohara).

A kidusmondónak ülve (Smi­rát sábát uo. 47:28. vége) legalább egy pofazacskónyi bort kell innia, vagyis annyit, amennyi a felfújt arca egyik felében elfér (uo. 271:13.). Amíg ez nem történt meg, addig se a kidusmondónak, se a jelenlevőknek nem szabad félbeszakítani, pl. megszólalással a kidusmondást (Smirát sábát uo. 48:2.). Ezután mindenki más is iszik a borból, amire elmondták a kidust (uo. 14.). Ha többen vannak, mint amennyi bor van, akkor hozzá lehet önteni a ki­duspohárban levőhöz (Smirát sá­bát uo. 12.), de ha valakinek nem ju­tott a kidusborból, akkor is ele­get tett a micvának (uo.).

Elfogadható, ha előre ki van öntve a résztvevők poharaiba egy kevés bor, de csak akkor érvényes számukra a kidus, ha ők csak hallgatták, ahogy a kiddusmondó mondta az áldást, de nem mondták vele, és megvárják, hogy ő igyon először (Smirát sábát uo. 48. fejezet 74. lábjegyzet).

Ha szeretnénk bevonni a kidusmondásba a család vagy a közösség tagjait, és együtt mondjuk a szöveget mindannyian, akkor ez csak akkor lesz  érvényes a résztvevők számára, ha utána mindenki iszik egy kis bort a kidusmondó poharából (Smirát sábát uo. 47:39.).

A kidussal ellentétben a háv­dálánál, mivel az nem kapcsolódik étkezéshez, csak a szertartást vezető iszik a borból és nem kell osztani másoknak, és nők soha nem isznak ebből a borból, ahogy azt a Kabbalából is tanuljuk (Mágén Ávrahám 296:4.).

 

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben