Kikkel szabad összefogni? – A Rebbe és Herman Wouk levelezése egy közösségi iskoláról

A nemrégiben elhunyt híres íróról, Herman Woukról talán nem mindenki tudja, hogy nemcsak hogy ortodox zsidó volt, de lubavicsi haszid rabbi leszármazottja és a Rebbe nagy tisztelője is. Az alábbiakban egy levélváltásukból közlünk részleteket, melynek témája a zsidó oktatás volt. A levelek előzményében Herman Wouk a Rebbe véleményét kérte egy olyan közösségi összefogásban létrehozandó zsidó általános iskola megalapításáról, amelyben olyanokkal is együtt kellene működni, akik tagadják a Tóra isteni eredetét.

 

Kelt: 5745. ijár hó 4. (1985. április 25.)

Üdvözlet és áldás!

 

Úgy tűnik számomra, hogy némi zavarodottság mutatkozik a tervezett városi közösségi iskola megalapítása ügyében. Alább igyekszem megvilágítani az álláspontomat.

Szó sincs személyi problémákról vagy arról, hogy kinek van megfelelő képesítése az oktatási munka irányításához. A probléma azzal a mozgalommal és az általa képviselt értékrenddel van, melyhez az érintett személy tartozik.

[…] fokozott óvatossággal kell a javaslatot megvizsgálni, különösképpen azért, mert a fiatal nemzedék oktatásáról van szó, iskoláskorú gyermekekéről, akik rendkívül érzékenyek, s ezek az évek az egész életükre hatással lesznek majd, ahogy írva van: „Neveld az ifjút a maga útján, és majd idős korában sem tér el tőle.” […]

A hatalmas felelősség miatt csupán egyetlen zsidó hozzáállás elfogadható, méghozzá az, hogy szigorúan a Tóra útját kövessük, mert az a zsidók igaz útmutatója az életben. Az élet Tórája és az igazság Tórája. A Rámbám és más döntvényhozók is egyértelműen foglaltak állást ez ügyben. Így szól a zsidó törvény:

„Aki azt mondja, hogy a Tóra vagy annak csak egyetlen betűje nem az Égből való vagy elveti a Tóra magyarázatait vagy a szóbeli tant – az megtagadja a Tórát.” (Maimonidész: A megtérés törvényei 3:8.) […] Felesleges megemlíteni, hogy a zsidó törvények megtiltják az együttműködést az olyan szervezetekkel, melyek a fenti kategóriába esnek.

Elfogadhatatlan az a gondolatmenet, mely szerint a kezdetben hozott kompromisszumok hosszú távon kifizetődnek. A Tórát nem azért kapták az emberek, hogy kereskedjenek vele. Hasonlóképpen, nem áldozhatunk fel most egy gyermeket azért, hogy a jövőben majd megmentsünk egy másikat vagy akár többet. […]

Ugyanakkor, a Tóra egyértelműen meghatározza a megtérést gyakorló zsidókkal kapcsolatos álláspontját: „Nincs olyan dolog, mely a megtérésnek ellent állhatna. Még az eltaszíttatott se legyen eltaszítva Tőle”.

Ez természetesen vonatkozik az olyan zsidókra is, akik a szóban forgó mozgalomhoz tartoznak vagy azzal azonosulnak. De mindaddig, amíg az adott személy nem utasította el e mozgalom ideológiáját, pláne, ha a mozgalom egyik vezető alakjáról van szó, nem lehet vele semmilyen vallási ügyben együttműködni, különösen az oktatás területén nem, bármilyen jó szándékkal is közeledjen.

Még ha zsidó törvények egy speciális esetben kivételt is tennének (s a jelen ügy egyáltalán nem ilyen), a lubavicsi mozgalom akkor sem élhetne ezzel a lehetőséggel, mert a kivétel hamarosan precedenssé, majd szabállyá válna minden olyan helyen, ahol a lubavicsi mozgalom oktatással foglalkozik. Ezenkívül sem a Tórára, sem a lubavicsi mozgalomra nem jellemző, hogy rejtegetné az álláspontját vagy más és más módon értelmezné a törvényeket a különböző városokban, a helyi körülményeknek megfelelően. […]

Van egy további indok is, amiért emlékeztettem D. I. rabbit arra a döntvényre, melyet neves rabbik és jesivavezetők hoztak, köztük Moshe Feinstein rabbi is […]. Amikor New Yorkba érkezett, a helyi közösség haszidokból, mitnágedekből és más csoportokból állt. Amikor a különböző hagyományokat érintő kérdés merült fel, azt mondta, hogy minden csoport kövesse a maga tradícióit. Amikor azonban Isten nevének megszentelése vagy annak ellentéte forgott kockán, akkor nem ismert kivételt vagy kompromisszumot […].

[…] Hadd folytassam egy igazán örömteli témával, s fejezzem ki ismét őszinte nagyrabecsülésemet, amiért olyan odaadóan támogatja D. rabbit és a városban kifejtetett tevékenységét. Ön nem pusztán támogatója, hanem igazi partnere is. Mindez méltó ahhoz a támogatáshoz, melyet a lubavicsi mozgalom az Egyesült Államok más területein, a Szentföldön és egyéb helyeken folytatott munkájához nyújt. […]

Az Örökkévaló adjon erőt Önnek, hogy tovább tudja erősíteni a tórahű zsidóság terjesztését, különös tekintettel a tórahű oktatásra, s ezáltal még nagyobb jutalomban legyen része, ahogy a Misna bölcsei is mondták: „Akik sokakat érdemhez juttat, védve van a bűnbeeséstől”. […]

Nagyrabecsüléssel és áldással,

 

 

Herman Wouk válasza. Kelt: 5745. támuz 14. (1985. július 3.)

Tisztelt Rebbe!

 

Sokat gondolkodtam […] leveléről, mely, mint minden írása, jelentős dokumentum. Nagyra értékelem és nagy megtiszteltetésnek érzem a kérdésemre adott azonnali és mindenre kiterjedő válaszát.

A vallásjoggal összefüggő témák, különösen egy olyan létfontosságú területen, mint az oktatás, természetesen meghaladják az átlagember kompetenciáját. Egyszerűen és őszintén írok, mert nagy fájdalmat érzek, amikor nagyszerű és tehetséges zsidó gyermekeket látok oktatás nélkül felnőni. A szüleik – gyakran jó szándék által vezérelve – kártékony mozgalmak tagjai, és maguk is a gyenge oktatás és a társadalom befolyásának áldozatai. Azt, hogy miként lehetne megtörni ezt a kört és ezt a lefelé tartó spirált, mely a hatalmas amerikai zsidó közösség jelentős részét sújtja, nem tudom megmondani. […]

Természetesen nagyra értékelem azokat a jelentős autoritásokat, akik véleményét idézte és értem azt a hat pontot, melyben világossá tette álláspontját.

Szeretném továbbá megköszönni azokat a túlzó szavakat, melyekkel rendkívül szerény hozzájárulásomat értékelte e területhez, és őszinte hálámat kifejezni az áldásaiért.

Mint minden tisztelője a világon, én is hosszú életet és jó egészséget kívánok, hogy folytatni és erősíteni tudja inspiráló vezetői munkáját!

 

Tisztelettel,

 

 

 

A Rebbe válasza.

Kelt: 5745. áv 15. (1985. augusztus 2.)

Béke és áldás,

 

[…] utalnék levelének arra a bekezdésére, melyben a tóraoktatás területén végzett „rendkívül szerény hozzájárulásáról” ír. Megkérdőjelezem ezt az önértékelést, méghozzá az elért eredmények alapján. Továbbá, a zsidóság jelentős része számára – s különösen az amerikai zsidóság számára – az Ön „rendkívül szerény hozzájárulása” többet jelent, mint egy rabbi vagy rebbe tevékenysége – nyilvánvaló okok miatt.

[…]

A kölcsönös egyetértés érdekében hajlandó vagyok elfogadni, hogy „rendkívül szerény hozzájárulásáról” írjon, de csak relatív értelemben, az Ön képességeit és jövőbeli tevékenységét figyelembe véve, melynek fényében a múltban végzett tevékenysége valóban eltörpül majd. […]

A témánál maradva: nemrégiben olvastam egy híradásban egy másik „rendkívül szerény hozzájárulásáról”, amit a zsidó Biblia Braille-írásos kiadásához nyújtott. […]

A Báál Sém Tov híres tanítása alapján, mely szerint bármi, amit az ember meglát vagy meghall, az személyes üzenetet jelent a számára, veszem magamnak a bátorságot – s ritkán teszek ilyet –, hogy kéretlenül tanácsoljak valamit. Biztos vagyok benne, hogy függetlenül attól, hogy megfogadja-e vagy nem, nem veszi rossz néven tőlem.

Az a javaslatom – s nem több annál –, hogy a fent említett kezdeményezéshez tegyék hozzá a Kicur Sulchán Áruch azon fejezetét angol nyelven, mely tisré hónappal foglalkozik, s az arra való, elul hónapi felkészüléssel. […]

Amennyiben elfogadja javaslatomat és nekikezd a megvalósításának – a 119. zsoltár 63. mondata alapján –, én is szeretnék hozzájárulni a költségekhez, melyek megállapítását Önre hagyom, hiszen én nem vagyok tájékozott abban, hogy mennyibe kerül egy ilyen, Braille-írással készült könyv kiadása és terjesztése. Várom válaszát ezzel kapcsolatban.

Azzal zárom soraimat áv hó 15-nek különleges napján, hogy az Örökkévaló adja meg az Ön és egész Izrael népe számára a beteljesülést, ahogyan áldott emlékű bölcseink is mondták: „Aki ad, annak adnak majd”.

Nagyrabecsüléssel és áldással,

  • Küldés emailben