Múlt hét pénteken egy izraeli múzeum hagyományos ünnepséggel, szombatfogadó kidussal ünnepelte az első burmai pitonjának kikelését.
Az örömszülők, Shayna és Cuddles nem hasonlíthatók más izraeli családokhoz, hiszen mindketten pitonok, ami viszont nem jelenti azt, hogy utódaikat ne a hagyományos módon nevelnék. Kezdte humorosan a hírét a Jewish Telegraphic Agency, melyet a Vos Iz Neias amerikai ortodoxok zsidóknak szóló oldal is újraközölt.
Az izraeli Bibliai Természettudományi Múzeumban múlt hét pénteken egy közösségi kidust tartottak, hogy megünnepeljék az első kis kígyót, mely abból a 38 tojásból álló alomból kelt ki, melyet Shayna, egy több mint 3,5 méteres burmai albínó piton rakott le néhány hónappal ezelőtt.
„A várakozás és a keltetés megfigyelése hihetetlen élmény volt, amely lehetőséget teremtett arra, hogy többet megosszunk ezekről a csodálatos lényekről, hogy megünnepeljük a Bibliai Természettudományi Múzeumba való érkezésüket, mire nincs is jobb alkalom, mint egy hagyományos, hájmis [családias, otthonos – Cs. V.] kidus.” – mondta Natan Slifkin rabbi, a múzeum igazgatója és alapítója, az eseményt bejelentő sajtóközleményében.
Ez az első nyilvános kidus a múzeumban, melyet Slifkin rabbi még 2014-ben nyitott meg. Az eseményen a tradicionális kidus mellett a rabbi előadást tartott arról, hogy a zsidó irodalom hogyan tekint a kígyókra, illetve a résztvevők még a pitonszülőkkel is találkozhattak.
Az ortodox rabbi több könyvet is publikált már az zoológia és a Tóra kapcsolatáról, mint például a „Szent szörnyek: A Talmud és a Midrás titokzatos és mitikus lényei” (Sacred Monsters: Mysterious and Mythical Creatures of Scripture, Talmud and Midrash), vagy a „Noé nyomában: Bibliai perspektívák az állatkertben” (In Noah’s Footsteps: Biblical Perspectives on the Zoo).
Fontos megjegyezni, hogy Slifkin rabbi programjait és írásait nem mindenki nézte jó szemmel és fogadta széles mosollyal, sőt, a rabbi evolúcióval kapcsolatos nézetei miatt könyveit be is tiltották egyes cháredi közösségekben.
Slifkin sejtette ugyan, hogy munkáival nem számíthat osztatlan sikerre, hogy lesznek olyan cháredi vallási vezetők, akik elfogadhatatlannak tartják a megközelítéseit, mert azok látszólag ellentmondanak az ismert tórai mondatnak: „És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt” (1Mózes 1:27.). Azonban Slifkin rabbi minél jobban beleásta magát a témába, annál inkább az az érzés erősödött meg benne, hogy a Tóra és az evolúciós elmélet között nincs is különösebb ellentmondás. „Amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, akkor a »dizájnt« nem egy kalapból húzta elő.” – írta a Nature’s Song-ban, a Torah Universe sorozatának második kötetének megjelenésével kapcsolatban. „Az Örökkévaló felhasznált minden olyan elemet, melyet addig alkotott. Az összes csillag, növény és állat lelke biztosította az anyagot a teremtés céljához.”
Slifkin rabbi beleásta magát a 19. századi zsidó történelembe is, hogy Darwin idejében hogyan fogadták a természettudós elméleteit az akkori rabbik. Meglepve tapasztalta, hogy a korszak ortodox rabbijai meglehetősen elfogadók voltak az evolúciós elmélettel, igaz, óva intettek Darwin agnoszticizmusától. De például Avraham Isaac Kook, a Szentföld első főrabbija többször emlékeztette a zsidókat, hogy a Tóra tele van rejtélyekkel. Samson Raphael Hirsch majna-frankfurti rabbiképző vezetője pedig egyenesen azt írta 1873-ban, hogy ha igaznak bizonyulna a természetes szelekcióról szóló elmélet, akkor még nagyobb tisztelettel tartozunk az Örökkévalónak, akinek bölcsessége határtalan és egy látszólagos káoszból a fajok végtelen sokaságának kialakulását tette lehetővé.
Tulajdonképpen Slifkin rabbi Hirschhez hasonlóan az evolúciót egy elegáns elméletnek tekinti, annak leírására, hogy az Örökkévaló teremtett világa hogyan működik. „A judaizmusban mindig létezett az az a felfogás, hogy az Örökkévaló a lehető legkevesebbet használja a csodákat.” – mondta Slifkin. „A lehető legnagyobb mértékben a természeten keresztül alkot.” Ezért, hogy visszahozza a korábbi ortodox rabbik álláspontját igyekezett felnyitni a vallásos zsidók azon ágának a szemét, akik a világ különböző ellentmondásait annyival intézik el, hogy majd megoldódik, amikor Élijáhu próféta visszatér a Messiással, vagy ahogy sokan még egyszerűbben egy jiddis közmondással reagálnak ilyenfajta kérdésekre a cháredi közösségben: „Fun a káse strabt man nist.”, ami magyarul annyit tesz, hogy még soha senki nem halt éhen egy megválaszolatlan kérdéstől… Ami ugyan igaz, de a zsidó Tóra világára mégsem jellemző, hiszen a kérdések és a vélemények ütköztetése mélyen a vallásunkban gyökereznek.
Natan Slifkin 2004 őszén került igazán kellemetlen helyzetbe, amikor Ros hásáná és Jom kipur között megcsörrent otthoni telefonja Rámát Bét Semesben, a főképpen angolul beszélő jeruzsálemi külvárosban. A vonal másik végén egy bné bráki bét din feje volt, aki ultimátumot adott neki. Tájékoztatta, hogy négy rangos rabbi beleolvasott a Torah Universe sorozatába és a négy könyv közül hármat Isten-káromlónak találtak. Két könyvben az állatokkal kapcsolatos fejtegetéseit ítélték problematikusnak, így a teve, nyúl és a szirtiborz kóserságának boncolgatását, illetve a mitikus lények, sellők, főnixek, egyszarvúak létezéséről szóló részt, melyet egyébként a Talmud alapján tárgyalt. Azonban, ami teljesen felháborította a rabbikat, az a darwinizmus és az univerzum korára összpontosító kötet volt. Slifkint telefonon tájékoztatták, hogy ha a nap végéig nem vonja vissza nyilvánosan az írásait, akkor nyilvános vád alá fogják helyezni.
Slifkin bénultan állt a hívás után, hiszen a három könyv egyike sem tartalmazott újszerű pontokat, vagy bármiféle radikális véleményt, írásai a Rámbámon, Hirsch rabbin, Rav Eliyahu Eliezer Dessler rabbin és más Tóra-tudósok munkáin alapultak, ráadásul kiadás előtt több ortodox rabbi is átolvasta a könyveit. Slifkin megpróbált a négy rabbival kapcsolatba lépni, hogy tisztázhassa álláspontját, azonban ők elzárkóztak ettől. Mivel nem vonta vissza könyveit, három nappal később, néhány órával Kol nidré előtt a Slifkin szomszédságában álló zsinagógákra kihelyezték a könyveinek betiltásáról szóló ítéletet. Ezt követően, januárban 23, többségében Meá Seárimban élő rabbi írta még alá a könyvei olvasásának teljes tilalmát. A könyvek kikerültek a vallásos boltokból, s az ügynek meglehetősen nagy visszhangja lett, itt fontos megemlíteni, hogy a szerzőnek nem csupán ellenzői voltak, de neves védelmezői is, így például Aryeh Carmell zc”l rabbi, a jeruzsálemi akadémia híres szerzője, vagy Tzvi Hersch Weinreb rabbi, aki akkoriban az Orthodox Union alelnöke volt, és mindketten azt írták, hogy Slifkin munkái kifogástalanok, melyek a hagyományos zsidó forrásokból táplálkoztak. Az elmúlt majdnem 20 évben a vallásos zsidó világ inkább elfogadja Slifkin könyveit, mint sem.
Cseh Viktor
Forrás: www.vinnews.com