A Rámát Hásáronban működő izraeli hírszerzési múzeumban kiállítás nyílik a Moszad azon akcióiról, ahol az üldöztetésnek kitett külföldi zsidók megmentése és Izraelbe juttatása volt a cél. A 250 m2-en elterülő kiállítás a „Találkozunk Jeruzsálemben” címet viseli.
„Azt szeretnénk bemutatni, hogy a Moszad az egyetlen olyan titkosszolgálat a világon, melynek feladatai közé tartozik, hogy nagy létszámú csoportok kivándorlását szervezze meg ellenséges környezetben, titkos akciók keretében. Sajnos a zsidók üldözése nem szűnt meg, bizonyos helyeken a mai napig erős a fenyegetettség ” – mondta Yochi Erlich, nyugalmazott hírszerző tiszt, a kiállítás egyik szervezője. A kiállításon egykori titkos ügynökök vállalnak majd idegenvezetői szerepet a legmodernebb, interaktív technológiát felvonultató múzeumban.
Az egyik leghíresebb történet az algériai Constantine-ben játszódott 1956. május 12-én, amikor szervezett fegyveres támadás érte a város zsidó közösségét, mely nem csak felvette a harcot, de meg is nyerte az ütközetet. A constantine-i zsidók végső elpusztítását tervező támadást pogromok sorozata előzte meg, melyek során 40 zsidó vesztette életét és 12 millió frankot raboltak el a közösség tagjaitól.
Az ellenállást a legendás Moszad-ügynök, a ma 93 éves Ibrahim Barzilai szervezte, aki egyébként 80 000 zsidónak segített Izraelbe jutni hatvan éves pályafutása alatt és Reuvén Rivlin államelnök életműdíjjal tüntette ki.
A fenyegetett zsidó közösségek kimenekítése már Dávid Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnökének idejében a titkosszolgálatok kiemelt feladatai közé tartozott, majd Mose Sáret miniszterelnöksége idején, az ötvenes évek közepén vált égető problémává, amikor a legtöbb muszlim országban tarthatatlanná vált a zsidók helyzete. Iszer Hárel, a Moszad akkori vezetője az 1948-as függetlenségi háború alatt Jeruzsálem katonai parancsnokaként szolgáló Slomó Haviliót kérte fel a helyzet feltérképezésére. Havilio három észak-afrikai, jelentős zsidó közösségeknek otthont adó országba látogatott el, ahol a következő kérdésekre kereste a választ: 1. Veszélyben vannak-e a helyi zsidók? 2. Akarnak-e segítséget kapni Izraeltől? 3. Rendelkezésre áll-e elegendő zsidó, akik segítségével kivitelezhető lenne egy tömeges mentőakció? Havilio 1954-ben járta be a területet és mindhárom kérdésre pozitív választ kapott.
A következő két évben a Moszad húsz ügynököt telepített a célországokba, hogy azok megszervezzék a helyi közösségekben a titkos kivándorlás módját. Az ügynökök mind házasok voltak és házastársukkal együtt telepedek le az algériai Constantine-ben, Oránban és Algírban, a marokkói Casablancában, Tangierben és Marrakesben, illetve Tuniszban.
Abban az időben 600 000 zsidó élt Észak-Afrikában, közülük 300 000 Marokkóban. 1957-ben Marokkó megtiltotta a zsidóknak, hogy Izraelbe vándoroljanak, pedig addigra már több tízezren várakoztak, hogy útnak indulhassanak őseik földjére. A Moszad ekkor két titkos műhelyt alakított ki az országban, melyek tömegesen állították elő a hamisított útleveleket. A zsidókat a két, spanyol fennhatóság alatt álló marokkói városba, Ceutába vagy Melillába kellett eljuttatni, mert onnan már szabadon folytathatták az útjukat Izraelbe. Voltak, akiket Algériába csempésztek át, mert abban az időben az még Franciaország gyarmata volt, így a francia törvények voltak érvényben, tehát onnan is szabad volt az út a zsidó állam felé. A marokkói határon azonban nem volt könnyű átjutni, így a zsidókat az Atlasz-hegység mögé, az izolált és elmaradott Ouarzazate régióba utaztatták, ahonnan könnyebb volt átlépni Algériába.
Nem minden akció járt azonban sikerrel. 1961-ben, amikor az Egoz hajó a 15. útjára indult, fedélzetén Marokkóból kicsempészett zsidókkal, a hajó elsüllyedt és sokan a tengerbe vesztek. A tragédia híre bejárta a világot és nagy felháborodást keltett. Nem sokkal később a marokkói kormány ismét engedélyezte a zsidók kivándorlását, igaz nem ingyen: 500 000 dollárt kért Izraeltől az általános engedélyért, majd további fejpénzt minden távozó zsidó után. A teljes összeg több százmillió dollárra rúgott. Ezen a módon 1962 és 1964 között mintegy 100 000 zsidó vándorolt Marokkóból Izraelbe.
A kiállítás külön teret szentel a libanoni és szíriai mentőakcióknak, melyek több tízezer zsidót mentettek meg a biztos haláltól. E történeteket szintén egy-egy kiemelkedő ügynök történetén keresztül ismerhetik meg a látogatók, akik évtizedeken keresztül nem tárhattak fel semmit az általuk végrehajtott küldetésekből, most azonban már szabadon beszélhetnek mindenről.
zsido.com
Forrás: JPost