Kell-e pótolni a kimaradt hetiszakaszokat? 3. rész

Az elmúlt két hétben megjelent írásunk kapcsán, melyben a járvány miatt közösségben fel nem olvasott hetiszakaszok pótlásának kérdését tárgyaltuk, több olvasói kérdés is érkezett, melyek közül néhányra az alábbiakban ad választ Oberlander Báruch rabbi.

Miért nincs a helyzetre precedens?

Mitől új ez a helyzet? Azt gondolnám, hogy voltak bőven hosszabb-rövidebb időszakok számos zsidó közösség történelmében, amikor veszélyes volt összejönni, és nem olvastak szombaton Tó­rát. Ekkor mit csináltak a kimaradt hetiszakaszokkal?

Valóban logikusnak tűnik, hogy legyen erre a helyzetre precedens, de a gyakorlatban, a korábbi háláchikus irodalmat átnézve, összesen egy ilyen esetet ta­láltam, ahogy ez a cikkben sze­repel is a pozsonyi rabbi mes­teréről. (Itt szeretném egyúttal kiigazítani magamat, a cikk első részében úgy szerepelt, hogy Nátán Ádler rabbi „furcsa szokásokat” akart bevezetni és emiatt űzték el Frankfurtból. Itt valójában arról van szó, hogy Ádler rabbi kabbalisztikus szokásokat szeretett volna bevezetni, aminek a frankfurti közösség – saját minhágjait védve – ellenállt, ez okozott akkora feszültséget, ami miatt végül elűzték a városból [lásd Jacob Katz: Háláchá vöKábálá 357–358. oldal].)

Fontos kérdés, hogy a holokauszt után hogyan zajlott ez, ám sehol nem találtam nyomát közösségi tóraolvasások során a hetiszakaszok pótlásának. Mindössze egy forrásra hívta fel e figyelmemet mesterem, Gavriel Zinner rabbi. Mégpedig Hálberstam Jekutiel Jehuda rabbi, a kolozsvári-cánzi rebbe esetére, aki rögtön a haláltáborból való szabadulása után, miközben 40 fokos lázzal feküdt a kórházban, chumásból pótolta az elmaradt hetiszakaszokat (Lápid és 1. kötet 266–267. oldal). Azonban nem a közösségi tóraolvasást pótolta ezzel, hanem azt az előírást (Sulchán áruch OC 285:1.), hogy az embernek minden héten át kell tanulmányoznia kétszer az adott hetiszakaszt eredetiben és egyszer az Onkelosz féle arámi fordítást.

 

Miért kell másként kezelni, ha tilos a közösségi ima?

Mi a különbség a kimaradt he­ti­szakaszok tekintetében aközött, hogy szabad közösségben imád­kozni, de nem jön össze a min­jen, vagy ha nem szabad/veszélyes közösségben imádkozni?

Ha kellene Tórát olvasni, de nem sikerült – például, mert nincs meg a tóraszekrény kulcsa, és ezért nem tudják kivenni a tekercset, hiába van minjen – akkor kell pótolni. Ezzel szemben egy vészhelyzetben, amikor nem szabad összegyűlni, fel vagyunk mentve a tóraolvasás kötelezettsége alól, így nem is kell pótolni (ezt a véleményt idézi Áser Weisz rabbi [Minchát Áser – Korona responsum 2. kiadás 33. fejezet, a SÁ JD 341:2. alapján]).

 

Hogyan lehet egyszerre sok szakaszt elolvasni?

Ha azt fogadnánk el, hogy lehet több szakaszt pótolni, akkor prak­tikusan hogyan lehet ezt meg­oldani? Fel lehet-e osztani több felolvasó között?

Mindennapos dolog a zsinagógák­ban, hogy több olvasó között osztják fel a hetiszakaszt, így ezt ebben az esetben is meg lehet tenni.

 

Lehet-e kötelezni a közösséget, hogy hallgassák végig a hosszú felolvasást?

Ilyen hosszú olvasás több órát is igénybe vehet. A közösségnek a kérdést szigorúan vevő része el­várhatja-e a többiektől, hogy ennyi ideig vegyenek részt a tóraolvasáson?

Ahogy írtam a cikkben: itt nem lehet kötelező olvasásról beszélni, csak lehetőségről. Így természetesen nem lehet kötelezni a közösség minden tagját erre, és csak akkor lehet pótolni, ha mindenki szeretné és szívesen veszi.

Áser Weisz rabbi (uo.) egy másik szempontot hoz fel a pótlás ellen: szerinte, mivel a veszély még mindig nem múlt el és amikor újra összegyűlünk, akkor is csak szigorú óvintézkedések mel­lett tehetjük majd meg nem szabad hosszabbá tenni az imádkozást a kötelezőnél.

 

Mi történik, ha feloszlik a minjen emiatt?

Mivel a hetiszakaszokat sorban kell olvasni, fennáll a kockázata, hogy egy nagyon hosszú olvasás során néhányan elmennek és elfogy a minjen, mire az igazi aktuális szakaszhoz érnek, ilyenkor mi a teendő?

Semmiképpen nem szabad pótlásra szánni az időt, ha ezzel veszélyeztetjük az adott hetiszakasz felolvasását és a minjenben való ima további részét.

  • Küldés emailben