Jom kipurt, az év legszentebb napját a ros hásánával kezdődő tíz bűnbánó nap előzi meg. Ezeken a napokon az ember igyekszik számot vetni a tetteivel, megbánni azokat, amelyektől jobb lett volna tartózkodnia, és megpróbál megtérni. Előírás bocsánatot kérni azoktól, akiket esetleg szóval, vagy tettel megbántottunk, abban a reményben, hogy Isten is megbocsát nekünk.
Ktivá vechátimá tová – jó beírást és bepecsételést –, így köszönnek el egymástól az emberek, kifejezve azt a vágyukat, hogy a jó élet könyvébe írja be őket az Örökkévaló. Szokás ezeken a napokon bőséges cedákát (adományt) is adni. Az imarendben pedig számos változás figyelmeztet a közelgő napra: a hajnali Szlichot imák, az Ávinu Málkénu imasor és a Smone Eszré különböző betoldásai.
A tíz bűnbánó nap szombatját sábát tsuvának, a megtérés szombatjának nevezik. Sok helyen különleges tóramagyarázatot tart ilyenkor a rabbi, hogy felhívja hívei figyelmét a megtérés és a megbocsátás micváinak fontosságára.
Erev jom kipurkor, azaz a jom kipurt megelőző napon végzik el a kápárot szertartását. Hagyományosan a férfiak kakast, a nők tyúkot, kevésbé tehetősek halat használtak hozzá, mára azonban a pénzzel való megváltás jobban elterjedt. Az állattal, illetve a pénzzel kell kötözni a fej körül, miközben el kell mondani az imakönyvben is megtalálható szöveget, mellyel az állatot, illetve a pénzt önmaga helyett felkínálja, és a szegények megsegítésére adja. Az állatot ezután levágják, húsát a szegények között osztják szét, a pénzt pedig adománynak adják.
http://zsido.com/az-oszi-unnepek-tartozekai-kaparot/
Szokás erev jom kipurkor kora délután, még a böjt előtti étkezést megelőzően elmondani a délutáni mincha imát, melynek már része az engesztelőnapi bűnvallomás, a viduj. Bölcseink két okot neveznek meg ezzel kapcsolatban: előfordulhat, hogy valaki túl sok alkoholt fogyaszt a zárólakoma során, s ennek következtében este már nem lenne képes tiszta tudattal felsorolni vétkeit, illetve ha esetleg valaki torkán akad egy falat, és már nem éri meg az ünnep beköszöntét, legalább bűneit megbánva hagyja el a világot…
Az ünnep beállta előtt, megfürödve, ünnepi öltözékben fogyasztjuk el az elválasztó étkezést, a szeudá máfszeketet. A kalácsot mézbe mártjuk. Könnyű, tápláló ételeket érdemes ilyenkor feltálalni, és jó, ha tartózkodunk a túlzott sófogyasztástól. Érdemes viszont sokat inni, és a lakoma után fogat mosni, hiszen jom kipurkor nem mosunk fogat.
Az ünnep beállta előtt az asszonyok gyertyát gyújtanak. Szokás egy nér nesámát, egy hosszan, lehetőleg egész nap égő gyertyát is meggyújtani az elhunyt családtagok emlékére. Sokan fehérbe öltöznek ezen a napon. A házas férfiak felöltik a hosszú, fehér halotti köntöst, a kitlit, majd a zsinagógába érve imalepelbe, tálitba burkolóznak. A Tóra előírása, hogy sanyargassuk a testünket, ezért jom kipurkor nem eszünk-iszunk, nem húzunk bőrcipőt, és nem is tisztálkodunk. A szombatok szombatja ez a nap (még akkor is, ha nem szombatra esik) – ennek megfelelően semmi olyan munkát nem végzünk, amit szombaton sem teszünk.
A böjt naplementétől a következő estig, a csillagok feljöveteléig tart, ez valamivel több, mint 25 óra. Innen ered a „hosszúnap” elnevezés. A nap során a megfelelő köszöntés: gmár chátimá tová – jó végső bepecsételést.
A sivatagi Hajlék és a Szentély idejében a főpap (kohén gádol) egész nap a frigyládát őrző Szentek Szentjében teljesített szolgálatot. Ez volt az egyetlen alkalom az év során, amikor beléphetett a világ legszentebb helyére. Felelősségteljes feladat volt ez – ha az Örökkévaló nem találta megfelelőnek a főpap szolgálatát, akkor az az életével fizetett. Ezért, mielőtt bement a Szentek Szentjébe, kötelet kötöttek a lábára, szükség esetére… Az engesztelőnap végeztével, ha a főpap épségben jött ki a Szentek Szentjéből, örömünnepet tartottak Jeruzsálem utcáin.
A nap folyamán áldozatokat mutattak be a Szentélyben. Ezek egyike a Tóra parancsolatának megfelelően két kecskebak volt. Sorshúzással választották ki, hogy melyiket áldozzák fel a Szentélyben, és melyiket taszítják a mélybe a mai Máále Ádumim város közelében lévő Ázázel dombról, hogy elvigye magával a nép bűneit. Innen ered a bűnbak kifejezés. A kecskét a sivatagba szállító küldöncöt az út mentén étellel, itallal várták, nehogy a forró sivatagi gyalogúton baja essen, és ne tudja végrehajtani a feladatát.
Az ünnepet ma – Szentély híján -, áldozatok helyett az imák határozzák meg. Öt hosszú imát mondanak jom kipurkor, ezek a nap legnagyobb részét lefoglalják. Jom kipur estéje nyitó imádságáról, a Kol Nidréről kapta a nevét, melyben kinyilatkoztatjuk, hogy minden, korábban tett eskünk semmis. Ezt követi az esti ima, az árvit, másnap reggel pedig a sáchárit, délelőtt a muszáf, majd délután a mincha ima következik. Az ötödik, a neilá ima a bűnbánó nap különlegessége – az Égi Kapuk bezáródásával még egyszer megbocsátásért könyörgünk az Örökkévalóhoz. A nap rendjét olvasóink megtalálhatják a Sámson fohásza – Az engesztelőnap imarendje című ünnepi imakönyvben.
Akinek a számára túlságosan megerőltető a zsinagógába való gyalogolás (hiszen az utazás tilos ezen a napon), és azt kockáztatná vele, hogy meg kell törnie a böjtöt, annak inkább ajánlatos otthon maradnia, és a lehető legkevesebb tevékenységgel tölteni az időt. Betegekre, idősekre, várandós kismamákra és frissen szült, illetve szoptató nőkre külön szabályok vonatkoznak, hozzáértő rabbitól érdemes időben tanácsot és útmutatást kérni. A fiúk 13, a lányok 12 éves koruktól kötelesek böjtölni. Szokás, hogy már néhány évvel korábban megkezdjék a felkészülést, és a gyerekek életkorának megfelelően másnap reggelig, vagy délig böjtöljenek.
Az engesztelőnap végét a sófár hangja jelzi. A kapuk bezárultak, az emberek sorsa megpecsételődött. A hagyomány szerint azonban egészen hosáná rábáig, azaz szukot utolsó napjáig lehetőség van az ítélet megváltoztatására megtéréssel, imával, illetve adományozással. A zsinagógában még elmondják a hétköznapi esti imát, tiszta égbolt esetén holdszentelést (kidus leváná) tartanak, majd mindenki hazatér, és vacsorázik. Vigyázzunk, csak lassan, fokozatosan kezdjünk újra enni, nehogy kellemetlen hasfájással kelljen utána megküzdenünk. Vannak, akik – hogy ne szakítsák meg az ünnepek sorát – rögtön a jom kipurt követő vacsora után nekilátnak a szukoti sátor megépítésének, hiszen az engesztelőnap utáni negyedik napon kezdődik a sátoros ünnep.
Com jáil – hatékony böjtöt és gmár chátimá tová – jó végső bepecsételést kívánunk minden olvasónknak!