Jehoás király ábrázolását találták meg az ókori erődben

Jehoás vagy Joás Izrael királya volt a polgári időszámítás előtti IX-VIII. században, és Somronból vezette az északi zsidó országot. Uralmáról nemcsak a Biblia, hanem régészeti leletek is tanúskodnak. Az asszír uralkodó, III. Adad-Nirari egy sztéléjén például a “somroni Jehoásra” hivatkozik. Ami igazán érdekessé teszi azonban Jehoást, az a feltételezhetően őt ábrázoló, festett cserépdarab, melyet a Színáj-félszigeten fekvő ősi erődben, Kuntilet Adzsrudban találtak meg.

Kuntilet Adzsrud a félsziget északkeleti részén fekszik egy magas hegy tetején, közel a mai egyiptomi-izraeli határhoz. Az erődöt mindössze egy történelmi korban használták, éppen Jehoás idejében, és akkor is legfeljebb huszonöt éven keresztül. Az arab név jelentése: elszigetelt hegy a vízforrásoknál. Az egyszerű, kétemeletes épület feltehetően pihenőhelyül és pogány vallási szertartások helyszínéül szolgált a sivatagi vándorok számára.

A régészek sok héber feliratos cserépdarabot találtak a helyszínen, amelyek némelyike vallásos szöveget tartalmazott, illetve művészi ábrázolás volt. Az alapanyag petrográfiai elemzése kimutatta, hogy a cserepek Jeruzsálemből származnak. A feliratok stílusa és az azokban szereplő nevek azonban sokkal inkább az északi királyságra, Izraelre jellemzőek és nem a déli Jehudára, ahol Jeruzsálem is található. Az egyik töredéken ráadásul a “Somron istene” kifejezés olvasható. A feltárást vezető Zeev Mesel emiatt azt feltételezi, hogy az erőd Izrael és nem Jehuda fennhatósága alá tartozott, és az egyik cserépen található királyábrázolás pedig nem más, mint Jehoás, Izrael királya.

A kérdés már csak az, hogy vajon miért épült izraeli erőd ilyen nagy távolságra az északi királyságtól, Jehuda és Egyiptom területe közé ékelődve?

A választ a Bibliában, a Királyok könyvében találhatjuk, mely leírja, hogy Jehoás király számos győztes csatát vívott és jelentősen növelte birodalma területét. A hadjáratai során nem kímélte a júdeai királyságot sem, ahol akkor Ámácjá király uralkodott. A testvérháború Bét Semesben lezajlott csatájában Jehoás győzedelmeskedett, és meg sem állt Jeruzsálemig, ahol még a Szentélyt is kifosztotta. Így ír erről a Biblia (2Királyok 14.): “Erre felvonult Jehoás, Izraél királya, és szembe néztek egymással, ő meg Ámácjáhu, Jehuda királya a jehudabeli Bét Sémesben. És vereséget szenvedett Jehuda Izraél előtt, és megfutamodtak kiki sátraihoz. Ámácjáhut pedig; Jehúda királyát … elfogta Jehóás, Izraél királya Bét-Sémesben; bevonult Jeruzsálembe és rést ütött Jeruzsálem falában … És elvette mind az aranyat és ezüstöt, meg mind az edényeket, melyek találtattak az Örökkévaló házában és a király házának kincstáraiban, valamint a túszokat, és visszatért Somronba”.

Jehoás tehát átvette az ellenőrzést a déli királyság felett, s ez megmagyarázza az izraeli erőd jelenlétét Kuntilet Adzsrudban, Jehuda határában.

Az egyik cserépen látható ábrázoláson egy jellegzetes közel-keleti uralkodó látható lótuszvirággal, mely egyiptomi eredetű királyi szimbólum. A lelet keletkezési idejéből és a korszak geopolitikai helyzetéből fakadóan elképzelhető, hogy éppen Jehoás királyt látjuk a képen, és így ő lehet a második zsidó uralkodó, akiről ábrázolás maradt fent. Az első Jehu, Izrael királya, akit egy asszír obeliszken láthatunk, amint meghódol III. Salmaneszer király előtt.

A Bibliából az is kiderül, hogy Jehoás nem az Örökkévaló útján járt és bálványokat imádott. A leletek is egy olyan vallási hitvilágról árulkodnak, melyben keveredtek a zsidó és a pogány elemek. Találtak obszcén nőábrázolásokat, melyek az “istenek feleségeit”, az aserákat mutatják. E kultusz nyomát a mintegy száz évvel korábban uralkodó, az Örökkévalót félő Ászá király kapcsán említi a Biblia: “Máákhát is, Ászá király anyját, eltávolította, hogy ne legyen uralkodónő, mivel az aséra számára förtelmes képet készített; kivágatta Ászá a förtelmes képet és finomra törte és elégette a Kidron völgyében” (2Krónikák 15:16).

Más feliratok említik “Somron istenét” és “Témán istenét”, illetve azok “aseráit”, azaz feleségeit. A dél jelentésű témán szó itt az edomita királyságra utalhat, és az Izrael és Edom közötti szövetségesi kapcsolatról tanúskodhat, hiszen mindkét birodalom hadban állt Jehudával.

A további kutatásokat megnehezíti, hogy az erőd egy nehezen megközelíthető, politikai-biztonsági feszültségektől sújtott helyszínen fekszik, továbbá, hogy a leleteket Izrael átadta Egyiptomnak egy 1993-ban aláírt egyezmény értelmében. Az eddig eredmények azonban érdekes betekintést nyújtanak a térség 2800 évvel ezelőtti viszonyaiba, és alátámasztják a Bibliából megismert történeteket.

 

zsido.com

 

Forrás: watchjerusalem

 

  • Küldés emailben