A PISA-felmérésen Izrael hasonlóan rosszul szerepelt mint Magyarország. Mindkét országban drámaian nagyok a különbségek az egyes társadalmi csoportok esélyei között.
Feltűnő, hogy amíg Magyarországon hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt a PISA-teszt eredménye, addig a hasonló eredményeket produkáló Izraelben nem sokat lehetett hallani a témáról. Pedig az OECD országok átlagánál Izrael jóval alacsonyabb pontszámokat ért el, és a kiemelkedően, illetve a gyengén teljesítő tanulók között Izraelben mérhető a legnagyobb a különbség. A PISA-teszttel 2000 óta vizsgálják háromévenként 72 országban a 15 éves korosztály szövegértési, matematikai és természettudományos készségeit.
Természettudományok terén Izrael 467 ponttal a 40. helyen áll, jóval elmaradva az OECD országok 493-as átlagától. Matematikából 39., szövegértésből 37. helyezést ért el Izrael. Az izraeli tanulók 13,9%-a nyújtott legalább egy tárgyból kiemelkedő teljesítményt, szemben az OECD országok 15,3%-os átlagával. Ezzel szemben sokkal több a mindhárom mért területen gyengén teljesítő diák. Az arányuk 20,2%, ami jelentős különbség az OECD 13%-os átlagához képest.
Az eredményeket elemezve, érdekes megfigyelést tehetünk: a teljesítményben mérhető különbség korrelál a társadalmi-gazdasági, illetve nyelvi megoszlással: az alacsonyabb jövedelmű, illetve az arabul beszélő családokból származó tanulók sokkal rosszabbul teljesítettek mind matematikából, mind tudományos ismeretekből, mint a gazdagabb, illetve héberül beszélő társaik.
Természettudományokból a héber anyanyelvű tanulók hozták, vagy túl is teljesítették az OECD országok átlagát: 488 pontot kaptak (OECD átlag 493) – 87 ponttal többet, mint arabul beszélő kortársaik. Matematikából 495 pontot értek el, 5 ponttal meghaladva az OECD országok átlagát, míg az arab nyelvű tanulók csupán 391 pontot gyűjtöttek. Szövegértésből a héber nyelven tanulók 507 ponttal bőven túlléptek a 493 pontos OECD-átlagon, ám az arab nyelvű diákok itt is csupán 391 pontot szereztek. Az arab anyanyelvű tanulók 45%-a tartozik a gyengén teljesítők közé, ám a héber anyanyelvűeknek csak 12%-a esik ebbe a kategóriába. Ugyanezek az arányok a gazdagabb és a szegényebb rétegek között is megfigyelhetőek.
Ez a jelenség sok tekintetben a magyarországi eredményekre emlékeztet, a PISA-felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a magyar iskolák minősége között hatalmas a különbség, és gyerekek szociális-családi háttere rendkívüli mértékben meghatározza a tanulói teljesítményt.
Az izraeli oktatási rendszer azonban különbözik az európai rendszerektől. Maga az állami iskolarendszer is kettéoszlik vallásos és világi iskolákra, az előbbiekben – bár a tanulók érettségi vizsgát tesznek -, általában jóval kevesebb hangsúlyt fektetnek a PISA-teszt által mért tantárgyakra. Emellett nagy számban léteznek olyan, államilag különböző mértékben támogatott, szintén érettségit adó iskolák, melyek csupán az érettségihez szükséges minimumot biztosítják tanulóiknak a világi tudományok terén, viszont igen magas színvonalú vallási oktatásban részesítik diákjaikat. A haredi közösség fiataljainak egy része olyan tanintézményekben tanul, ahol a fiúk számára gyakorlatilag nincs világi oktatás.
Náftáli Benet oktatási miniszter így nyilatkozott a felmérés eredményeiről: „A matematika és a természettudományok oktatásának tekintetében vészhelyzetben vagyunk… A vizsgaeredmények kiemelik az oktatásban tapasztalható különbségek minimalizálásának szükségességét”. Hozzátette azonban, hogy mióta – már a PISA-tesztek megírását követően -, 2015-ben átvette a hivatalát, Izrael új nemzeti tantervet dolgozott ki matematikából, illetve természettudományokból, és véleménye szerint az izraeli diákok teljesítménye már látványosan javult. „Hivatalba lépésemkor elhatároztam, hogy a rendelkezésemre álló források legnagyobb részét a matematikaoktatás megerősítésére, illetve a tanítási képesség javítására fordítom.”
Benet azt is elmondta, hogy az 5. és a 8. évfolyamon országosan évente elvégzett „méjcáv” vizsgák – melyek szintén három területen: matematikából, természettudományos ismeretek és héber, vagy arab nyelvből mérik a tanulók képességeit – előző hónapban közzétett eredményei a különbségek csökkenését mutatják. „Még hosszú út és sok munka áll előttünk”- mondta a miniszter. „Továbbra is sokat fektetünk abba, hogy az Ofákimban, vagy Ráhátban élő gyermekeknek pontosan olyan esélye legyen, mint Rámát Hásáronban élő kortársaiknak.”
Ennek fényében érdekes felidézni a PISA-felméréseken rendre nagyon jól szereplő Szingapúr miniszterelnökének szavait: „Azt gondolom, hogy [az izraeliek] okosabbak nálunk – nincs rá bizonyítékom, de tudom. Ha megnézzük a Nobel-díjasokat, nagyon sok közülük zsidó, ha megnézzük az Oroszországból Izraelbe emigráltakat, akkor mindenki, tudósok, matematikusok, írók és mindenki más nagybőgővel, hegedűvel, vagy legalább egy kis klarinéttel szállt le a repülőről, és az a fickó, aki üres kézzel érkezett – ő volt a karmester. Nálunk nem létezik a zsenialitás ilyen fokú koncentrációja.”
Ez a gondolat nagyon hízelgő az izraeliekre nézve. Hasonló kijelentések Magyarországon is gyakran elhangzanak. „Nem lehet nagy gond az iskolákkal, hisz mennyi Nobel-díjast adtunk a világnak.” Ami kicsit olyan, mintha a következőképpen nyugtatnánk magunkat: nem gond, ha sokat dohányzunk, keveset mozgunk és helytelenül táplálkozunk, mert Hosszú Katinka ismét 7 aranyérmet szerzett. Feltehetően az izraeliek is jobban járnak, ha az oktatási miniszterüknek hisznek, és nem a szingapúri miniszterelnöknek.