Honnan ered Jeruzsálem neve?

Jeruzsálem, héberül Jerusálájim a zsidó nép legfontosabb városa, évezredes fővárosa, a világ közepe.

Maga a „Jerusálájim” szó nem szerepel a Tórában. Legalábbis egy szóként nem. Ebben a formában először Jehosua könyvében olvashatjuk:

Volt pedig, midőn hallotta Ádónicedek, Jeruzsálem királya, hogy Jehosua bevette Ájt és elpusztította… (Jehosua 10:1) 

Jeruzsálem, azon belül is a Szentélyhegy volt Izsák feláldozásának színhelye. Mielőtt sor kerülhetett volna az áldozatra, egy angyal jelent meg, hogy megakadályozza annak bemutatását. Így folytatja a Tóra:

És elnevezte Ávráhám ama helyet: Az Örökkévaló látni fog, ahogy mondják ma is: Az Örökkévaló hegyén fog megjelenni. (M.I. 22:14)

„Látni fog” – héberül: jire. Ez a szent város nevének első fele.

Pár fejezettel korábban értesülünk arról, hogy is hívták a várost Ávráhám ősapánk idejében. Miután Ávráhám kimentette Lótot a fogságból, a Málkicedekkel való találkozásáról olvashatunk. Egy midrási hagyomány szerint Málkicedek nem volt más, mint Sém, Noách (Noé) fia:

És Málkicedek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki; ő ugyanis papja volt a fölséges Istennek. És megáldotta őt  [Ávráhámot] és mondta: Áldott legyen Ávrám a fölséges Istentől, aki teremtője égnek és földnek. És áldott legyen a fölséges Isten, ki átszolgáltatta elleneidet kezedbe! És adott neki [Ávrám] tizedet mindenből. (M.I. 14:18

Így áll össze a név két része: Jire és Sálem: Jerusálem, vagy ugyanennek egy változata: Jerusálájim. A midrás (Beresit Rábá) így világítja meg az egybeolvadás folyamatát:

Azt mondta az Egyetlen és Szent, legyen áldott: „Ha úgy nevezem a helyet, hogy Jire, ahogyan azt Ávráhám tette, a szentéletű Sém panaszkodik majd. Ha azonban Sálemként említem, a szentéletű Ávráhám panaszkodik. Ehelyett inkább Jerusálájimnak nevezem, és ez a név magában foglalja mindkettőjük elnevezését: Jire Sálem.”

Mélyebb szinten egy másik jelentése is van: „teljes [Isten]félelem”. Jeruzsálem ugyanis nem pusztán egy dombos földterület, vagy egy pont a térképen. Ez az a bizonyos különleges hely, mely mindnyájunkban benne foglaltatik, ahol egyek vagyunk az Örökkévalóval, és egységben létezünk a jelenlétével. Jire Sálem, vagyis Jeruzsálem a teljes [Isten]félelmet jelenti, azt az állapotot, melyben mély kapcsolatban, állandóan iránta lelkesedve létezünk Istennel.

A városnak a zsidó hagyományban a Jerusálájimon kívül még 69 neve van, ezek közül mutatunk most be néhányat:

Sálem: Ávráhám ősapánk idejében így hívták a várost, melyben Málkicedek (a.m. az igazság királya) uralkodott (ld. fent).

Jerusálem: a Tánách (Biblia) által leggyakrabban használt név, ennek egy változata a ma általánosan használt Jerusálájim név.

Morijá: Jeruzsálem hét hegyre épült. A mai Templom-hegy egyik neve: Hár háMorijá, és ezt a nevet szokás kiterjeszteni az egész városra:

 

És mondta [Isten]: Vedd csak a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Jicchákot és menj el Morija földjére és áldozd fel ott égőáldozatul a hegyek egyikén, melyet majd mondok neked.(M.I. 22:2)

 

Jevusz: a területen korábban, az első Szentély felépítése előtt, Dávid király korában kánaánita erőd állt, közepén egy hatalmas szérűvel. Dávid elfoglalta Jevuszt, megvásárolta a szérűt, és ott épült fel a Szentély.

És bement Gád Dávidhoz… és mondta neki: Menj föl, állíts oltárt az Örökkévalónak a jevuszi Aravna szérűjén… Ekkor kitekintett Aravna és látta a királyt és szolgáit, amint felé haladnak; erre kiment Aravna és leborult a király előtt arcával a földre. És mondta Aravna: Miért jött uram, a király az ő szolgájához? Mondta Dávid: Hogy megvegyem tőled a szérűt, hogy oltárt építsek az Örökkévalónak és elálljon a dögvész a néptől. És szólt Aravna Dávidhoz: Vegye és mutassa be uram, királyom azt, ami jónak látszik szemeiben; lám itt a tulok az égőáldozatra, meg a cséplőszánok és a marha szerszáma fának… Az Örökkévaló, a te Istened kedveljen téged! És szólt [Dávid] Aravnához: Nem, hanem pénzen fogom megvenni tőled, s nem mutatok be az Örökkévalónak, Istenemnek ingyen való áldozatokat. És megvette Dávid a szérűt és a marhát ötven sékel ezüstért… (Smuel I. 24:18-24)

 

Cion: a Templomhegy egyik hagyományos neve, melyet szintén, akárcsak a Moriját, kiterjesztenek az egész városra.

És bevette Dávid Ción várát; Dávid városa az. (Smuel II. 5:7)

Áriel: Jeruzsálem költői neve, a Szentélyt is értik alatta, valamint a szent várost is.

További nevek: Gilo, Hájoná (Galamb), Jofi (Szépség), Jiszráel (Izrael)

 

zsido.com

  • Küldés emailben