Hogyan rabolták ki a nácik a párizsi zsidókat?

85 fényképet tartalmazó album került elő, amelyet az úgynevezett Möbel Aktion (bútorakció) végrehajtásáért felelős német katonák készítettek, akik azt a feladatot kapták, hogy a deportált zsidók otthonaiból elszállított bútorokat értékesítsék.

Az albumot lapozgatva az az érzése az embernek, mintha egy korabeli Ikea-katalógust forgatna, melyben a lehető legváltozatosabb bútorok és háztartási eszközök sorakoznak. A különbség csupán annyi, hogy itt a potenciális vásárlók a náci megszállók, a termékek a zsidóktól elrabolt javak, a kiszolgáló személyzet pedig az erre kényszerített zsidók.

A fotók többségét az elegáns Lévitan bútorboltban készítették, melyet egy párizsi zsidó üzletember, Wolf Lévitan nyitott a harmincas években. A város X. kerületében, a Rue Faubourg Saint Martin 85-87 alatt álló épületet a megszállás után a németek elkobozták tulajdonosától.

A nácik ebben a többszintes épületben halmozták fel az elrabolt bútorokat és háztartási eszközöket, hogy kiválogathassák maguknak a legjobb darabokat. A megmaradt árukészletet később Németországba szállíttatták. A bútorszalonban egyébként zsidó kényszermunkásokat is dolgoztattak, ez a “részleg” a Lévitan Lager nevet viselte. Az alsó három szinten lehetett az elrabolt tárgyak között válogatni, a negyedik emeleten pedig 795 zsidó rabot szállásoltak el. A rabszolgamunkára kényszerített embereket a hírhedt Drancy internálótáborból válogatták ki, és 1940 és 1944 között dolgoztatták a lágerben.

Legtöbbjük nő volt, akik elsősorban kézművesek, órások, varrónők, fazekasok és restaurátorok voltak és az összerabolt árut szortírozták, javították és csomagolták. Sokszor saját családtagjaik és barátaik egykori tulajdonával találták magukat szemben. Az eredeti tulajdonosok akkor már nem voltak életben, esetleg valamelyik koncentrációs táborban sínylődtek.

A németek mindent elvittek a lakásokból, nem csak az értékesnek tűnő holmikat. Az összegyűjtött konyhai eszközök, ágyneműk, és egyéb, alacsony értékű tárgyak felhalmozása azt mutatja, hogy a kapzsiságon kívül a párizsi zsidók emlékétől való megszabadulás is motiválta a tetteseket.

A Möbel Aktion dokumentációja szinte teljesen megsemmisült a háború végén, ez az album is csak a szerencsének köszönhetően maradt fent. A szakértő módon készített fényképek szemléletesen dokumentálták a fosztogatás szervezett, mindenre kiterjedő alaposságát.

Az albumot az amerikai hadsereg kötelékében szolgáló James Joseph Romirer, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum későbbi igazgatója juttatta el Münchenbe azzal a céllal, hogy minél több tárgyat visszaadhassanak eredeti tulajdonosának. Az albumot jelenleg a koblenzi Német Szövetségi Levéltárban őrzik. Sarah Gensburger szociológus a közelmúltban készített belőle könyvet “A zsidók kirablásának tanúsága” címmel. A szerző így vallott könyvéről: “Körülbelül hetven festmény is látható a képeken, melyeket a Louvre Múzeum egyik termében készítettek. Az a tény, hogy csak a festmények hátoldalai jelennek meg a fotókon, azt sugallja, hogy a fényképek mindössze az elvégzett adminisztratív munka bizonyítékául szolgálnak…, a felvételeknek nem volt célja, hogy a festmények művészeti értékét is bemutassák. Itt a festmények adminisztratív értéke nem más, mint az általuk képviselt tömeg. A tárgyak mennyisége a faji megsemmisítési folyamat által érintett személyek mennyiségét tükrözi”.

A Lévitan lágerben dolgoztatott zsidók közül végül 164 embert haláltáborba deportáltak. Az impozáns épület ma is áll, benne egy reklámügynökség működik. Falán egy kisméretű tábla emlékezik meg az áldozatokról.

zsido.com

Forrás: messynessychick

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

  • Küldés emailben